Quantum Break
Olykor a játékmenetüket az idő manipulálására építő alkotásokban helyet kap az időutazás koncepciója is hol kisebb, hol nagyobb szerepet játszva, a Remedy akciójátékában azonban egyenesen a narratíva gerincéül szolgál. Egy balul elsült kísérlet vezet ahhoz a felismeréshez, hogy az idő egy ponton véget ér, és akkor az emberiségnek reszeltek, ez pedig olyan eseményeket hoz mozgásba, amelyek szembefordítanak egymással két régi barátot, a Shawn Ashmore által megformált főszereplőt és ellenlábasát, aki Aiden Gillen alakításában kel életre mind a játékban, mind az abba beleágyazott élőszereplős kisfilmekben. Miközben szó szerint versenyt futunk az idővel, különböző időmanipulációs képességekkel (pl.: időbuborékkal, általunk gyorsulásként megért lassítással vagy időpajzzsal) kerekedhetünk felül a Monarch vállalat elsöprő túlerőben lévő biztonsági erőin, és maradhatunk életben az olyan extrém szituációkban, mint amikor nagyobb területeken megáll az idő.
Singularity
Nincs bajunk a Call of Dutyval, de visszasírjuk azokat az időket, amikor az Activison még megengedte a Ravennek, hogy más franchise-okon, urambocsá' új és eredeti IP-kon dolgozzon. Az utóbbi halmazba tartozik a 2010-ben megjelent Singularity is, egy időutazást időmanipulációval ötvöző hidegháborús FPS, amely helyenként még a BioShockra is emlékeztet. Nem csoda, hogy sokan várják a Game Passbe. Az 1955 és a játék jelene - ami teljesen megváltozik, miután a főhős megment egy szovjet tudóst - között ugráló történet során állig felfegyverzett katonákkal éppúgy szembekerülünk, mint mutánsokkal, melyek legyőzése még a gravitáció és az idő befolyásolására alkalmas különleges kesztyű birtokában sem gyerekjáték. Annak a hasznosságát persze sosem vitatnánk, hogy tárgyakat mozgathatunk távolról, lassító buborékokat hozhatunk létre, a régi szerkezeteket megfiatalíthatjuk, az újakat pedig megrágathatjuk az idő vasfogával, és ugyanezt tehetjük az emberekkel is.
Stranglehold
Nem túl gyakori, hogy egy-egy film története videójáték formájában kapjon folytatást, de amikor mégis, akkor az adott alkotás többnyire kiemelkedik az adaptációk tömegéből. Ilyen az Alien: Isolation, a Scarface: The World Is Yours és a Tron 2.0 mellett az a Stranglehold is, amely John Woo 1992-es akciófilmje, a rettenetes magyar címmel sújtott Hard Boiled (Fegyverek istene - mégis ki a fenének jutott ez eszébe?) második részének tekintendő. A történet főszereplőjére ezúttal is a Chow Yun-fat alakította "Tequila" Yuen Ho-yan nyomozó, aki miután elrabolják a lányát, a korábbinál is megingathatatlanabb elszántsággal esik neki a hongkongi alvilágnak. A külső nézetes akció kivitelezése kísértetiesen emlékeztet a Max Payne trilógiában látottra, de a hasonlóság nem a véletlen műve, a bullet-time effektus korai alkalmazói között találjuk ugyanis a Hard Boiled rendezőjét, John Woot. Éppen ezért kár is fennakadni, hogy a Strangleholdban is van időlassítás, ami a frappáns Tequila-time nevet kapta.
Superhot
Bizonyos értelemben kakukktojás a 2016-ban debütált, és azóta két további felvonást is megélt Superhot, mivel ebben a játékban nem úgy manipuláljuk az időt, ahogy az összeállításunk többi szereplőjében. Nincs gyorsítás, lassítás, visszatekerés, se öregítés vagy fiatalítás, és az idő folyása is csak akkor áll meg, ha nem teszünk semmit. Sőt, igazából helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy akkor indul meg, ha teszünk valamit, azaz mozgunk, ütünk, lövünk. Ha lefékezünk, az ellenfeleink is megmerevednek, és így módunkban áll átgondolni, hogy mit tegyünk ahhoz, hogy elkerüljünk egy halálosnak ígérkező csapást, de közben még véletlenül se keveredjünk egy kilőtt pisztolygolyó útjába. Mindeközben a kihívást fokozza, hogy nem regenerálódik az életerőnk, mint a modern lövöldékben, és könnyen elérhető helyeken felhalmozott lőszerutánpótlást sem találunk, csak azt használhatjuk, amit az ellenfeleinktől elveszünk. Ez az egészen újszerű megközelítése az FPS-játékoknak már önmagában elegendő lett volna a sikerhez, de a stílusos ábrázolásmód és a valóságunkat a számítógépek világával egybeolvasztó metanarratíva még különlegesebb élménnyé varázsolja a Superhotot.
TimeShift
A 2000-es években még nagyon messze volt a Saber Interactive attól a közel háromezer főt foglalkoztató játékipari óriástól, aminek ma ismerjük. A bemutatkozó játéka, a Will Rock című Serious Sam-klón sem sikerült igazán meggyőzőre, ám a fejlesztés közbeni irányváltás során jelentősen átszabott, 2007-ben kiadott TimeShift már világossá tette, hogy érdemes a jövőben is szemmel tartani a Saber logójával ellátott alkotásokat. A belsőnézetes lövölde története szerint egy tudós visszautazik a múltba egy időmanipulációra képes öltözék birtokában, és a történelmet újraírva létrehoz egy disztópiát, amelyben ő uralkodik. A játék névtelen főhőse egy hasonló öltözetben és egy AI-asszisztens társaságában utánaered, hogy mindent visszacsináljon. Bár a Saber nem állt elő a lassításnál, megállításnál, visszatekerésnél kreatívabb megoldásokkal, ezek kétségtelenül feldobják a lövöldözést, az pedig kifejezetten szórakoztató, hogy a megdermedt ellenfelek kezéből kivehetjük a fegyverüket. Az más kérdés, hogy ők ezt egyáltalán nem találják viccesnek.
Mi ezeket az időmanipulációra (is) támaszkodó játékokat ajánljuk jó szívvel kipróbálásra, de természetesen még számos hasonló alkotás létezik, amelyek úgyszintén érdemesek lehetnek a figyelmetekre, de ezúttal nem tudtunk nekik helyet szorítani. Ti ellenben nyugodtan írjátok csak meg kommentben, hogy mely címekkel bővítenétek még az összeállítást.
