The Day Before
Még 2021-ben harangozták be a The Division és a DayZ keresztezéseként leírt The Day Before-t, amit annyira látványos előzetesekkel vezetett fel a Fntastic hogy az ambiciózus zombis MMO rövid időn belül a Steam legjobban várt játékainak élére került. Néhányan már ekkor gyanút fogtak, azzal vádolva a stúdiót, hogy lemásolta más játékok trailereit. Később aztán a legkülönfélébb okokkal, köztük védjegyvitákkal indokolt folyamatos csúszások, az unortodox fejlesztési módszerek (túlnyomórészt önkéntesek dolgoztak a projekten) és a feltűnően sokáig halogatott gameplay-bemutató hatására egyre többen kezdtek kételkedni a The Day Before létezésében és kiáltottak átverést.
Végül néhány nappal ezelőtt kiadtak korai hozzáférésben egy játszható verziót, ám túl azon, hogy több benne a bug, mint a zombi, a látvány pedig jóval visszafogottabb az előzetesekben ígértnél, a belengetett mechanikák zöme is hiányzik, amit ugyanis a pénzünkért kapunk, az nem egy nyílt világú MMO, hanem az egy kezdetleges extraction shooter kevés tartalommal és alacsony élvezeti faktorral. Elviekben idővel még ki lehetett volna pofozni a játékot, de a Fntastic előbb szélsebesen eltávolította a korai trailereket, nehogy össze lehessen vetni velük a jelenlegi játékmenetet, majd kevéssel utána közölte, hogy a The Day Before megbukott, a további fejlesztés finanszírozása lehetetlenné vált, ezért a stúdió lehúzza a rolót. A játék azóta eltűnt a Steamről, a YouTube-csatornát kipucolták, a fejlesztők pedig törölték magukat az X-ről/Twitterről.
The Lord of the Rings: Gollum
2021-re ígérték, de csak idén májusban jelent meg J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura univerzumából táplálkozó The Lord of the Rings: Gollum. Direkt nem úgy fogalmaztunk, hogy elkészült, mivel a Daedalic Entertainment alkotása fundamentális problémákkal küzdött. Az optimalizálatlansággal és a temérdek buggal még talán lehetett volna kezdeni valamit sok-sok patch árán, ám ahhoz, hogy szórakoztató élménnyé váljon, az alapjaitól fogva kellene átépíteni a játékot a vizualitás újragondolásától a lopakodásra fókuszáló játékmenet újratervezésén át egy épkézláb narratíva megírásáig.
Erre azonban már biztosan nem kerül sor, mivel kevéssel a dicstelen rajt után leépítették a Daedalic játékfejlesztéssel foglalkozó szárnyát, a Nacon alá tartozó cég a továbbiakban játékkiadásra korlátozza a tevékenységét. A német szaksajtó által később feltárt részletek rámutattak, hogy a The Lord of the Rings: Gollum eleve bukásra ítéltetett: még az államtól kapott támogatással kiegészítve is csak 15 millió euró körül volt a projekt költségvetése, mégis az AAA kategóriában akart versenyezni. Ehhez jött hozzá, hogy a csapat a minimálbérnél alacsonyabb fizetésért dolgozott, a túlórákat nem kompenzálták, de az sem segített, hogy a vezetőség toxikus légkört teremtett
The Settlers: New Allies
Valószínűleg a legtöbb Settlers-rajongó egyetért abban, hogy a legrosszabb dolog ami a szériával történhetett, a Ubisoft színre lépése volt. Azóta ugyanis, hogy a francia kiadó tulajdonába került, látványosan küszködik a Blue Byte csapata, az elmúlt két évtizedben hiábavalóan próbálta eltérő megközelítéseket alkalmazva újragondolni a receptet, a játékosoknak nem igazán ízlett a végeredmény, még ha némelyik epizódot jobban is fogadta a sajtó. De hiába kínálja magát tálcán megoldás, a stúdió ahelyett, hogy visszatért volna a gyökerekhez, inkább rebootolta a szériát az eredetileg 2020-ra ígért The Settlers: New Allies révén.
Az Avatar: Frontiers of Pandora és a The Division játékok alatt is dohogó Snowdrop motornak köszönhetően a látvány elsőrangú, de a stratégiai mélység hiánya, valamint az, hogy a fókuszt áthelyeződött a működő települések létrehozásáról a háborúzásra és a hadigazdaságra, sok veterán rajongó kedvét elvette az identitászavaros epizódtól. Mintha a fejlesztők nem tudták volna eldönteni, hogy The Settlerst akarnak csinálni, vagy Age of Empirest. Mindazonáltal újoncok számára jó belépő lehet, nekik még sok örömet okozhat.
The Walking Dead: Destinies
Igazságtalanság lenne azt állítani a King Kongot is megalázó GameMill kiadóról, hogy minden franchise, amihez hozzányúl, automatikusan trágyává válik a kezében, mert például a Nickelodeon témájú játéksorozatai, mint a Kart Racers és az All-Star Brawl többnyire egész korrekt értékeléseket kaptak. A fénykorán már rég túljutott, ám még ma is tagadhatatlanul népszerű The Walking Deaddel azonban csúnyán elbánt. Pedig papíron még nem is hangzik rosszul a koncepció, ugyanis a The Walking Dead: Destinies lehetőséget ad rá, hogy a történet egyes kulcsmomentumain beavatkozzunk, azok kimenetelét megváltoztassuk, és ezáltal különböző "Mi lett volna, ha?"-jellegű szcenáriókat éljünk át.
Hogy akkor mégis hol csúszott el az egész? Természetesen a kivitelezésen, mert amit az 50(!) eurós árcédula takar, az még a legnagyobb jóindulattal is csak egy freemium mobiljáték szintjét üti meg. Röviden és tömören, ronda, esetlen, monoton és unalmas, és ezen még az sem változtat, hogy az AMC sorozatából 13 karaktert is irányíthatunk, mivel alig hasonlítanak az őket játszó színészekre.
+ Szinte mindegyik AAA kategóriás játék Switch-portja
Több mint 132 millió potenciális vásárló nehezen leküzdhető csábítást jelent, nem csoda, hogy az AAA kategóriában tevékeny kiadók időnként megpróbálkoznak sikerjátékaik átültetésével Switchre. Csakhogy a Nintendo hibrid konzoljának hardveres korlátai gyakorta olyan kihívásokkal szembesítik a portokra ráállított fejlesztőket, amikkel nem, vagy csak súlyos kompromisszumok árán tudnak megbirkózni. Ennek eredményeként nyújt például förtelmes látványt a Mortal Kombat 1 (nem a gyomorforgató kivégzések miatt), amit a Warner Bros. Games és a NetherRealm álságos módon egészen a megjelenésig megpróbált eltitkolni.
De ugyanebből az okból súrolja a játszhatatlanság határát - alulról - a képfrissítési ráta a Batman: Arkham Trilogyban, miközben a látótávolságtól a textúrák élességén át a felbontásig mindenből drámai mértékben visszavettek a fejlesztők, csak hogy egyáltalán elinduljon a három játékot tartalmazó gyűjtemény. Végezetül pedig ugyanezen okból darabolták fel a Hogwarts Legacy nyitott világát és választották el ezeket a részeket töltőképernyőkkel egymástól. Ezt és a két generációt visszalépő látványt leszámítva viszont legalább stabilnak mondható a J. K. Rowling varázsvilágába helyezett akció-szerepjáték.
Ti mit tennétek hozzá még a listához?
