Hi-Fi Rush
Manapság már nem csak azért követjük figyelemmel a nagy kiadók és konzolgyártók előre beharangozott játékbemutatóit, hogy megtudjuk, milyen alkotásokat várhatunk a jövőben, illetve azok mikor érkeznek, hanem mert mindig benne van a levegőben, hogy a semmiből bedobnak egy vadonatúj, teljesen kész, de ami a legizgalmasabb, már aznap megvásárolható játékot. Hasonló történt a The Evil Within horrorszérián edződött Tango Gameworks újdonságával, a Hi-Fi Rush létezéséről ugyanis az Xbox és a Bethesda januári Developer Directjén szerzett tudomást a nyilvánosság, és persze rögvest rá is vethette magát, akinek felcsigázta az érdeklődését. Ezt megelőzően csak kósza pletykák keringtek a ritmikus akciójátékról, melyben a zene ütemére mozog minden, beleértve a rajzfilmszerű, tarka várost és a gitárjával harcoló, robotkarú főszereplőre támadó ellenségeket is. Külön dicséretes, hogy a Dreamcast klasszikusát, a Jet Set Radiót idéző játék nem bünteti, ha nem találjuk el a ritmust, ellenben jutalmazza, ha igen, így mindenkinek lehet sikerélménye.
Marvel's Spider-Man 2
Ami a Batman: Arkham Asylum volt Gotham védelmezőjének, az a 2018-as Marvel's Spider-Man New York kedvenc hálószövőjének: mindkét alkotás a korábbinál jóval magasabb polcra helyezte a szuperhősös játékokat, egy szintre a világ legjobbjaival. Egy ilyen nem mindennapi eredményt felülmúlni nem egyszerű, de ahogy az előző évtizedben a Rocksteady meg tudott birkózni a feladattal, úgy most az Insomniacnak is összejött a bravúr, és ehhez elég volt a folytatások tuti nyerő receptjét felhasználnia: mindenből többet adott a játékosoknak, amit szerettek. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a stúdió Brooklynra és a Queensre is kiterjesztve duplájára növelte a játékteret, Peter Parker mellé pedig behozta a másik közkedvelt Pókembert, a nála fiatalabb és rutintalanabb Miles Moralest. Még hozzáadott a mixhez olyan ikonikus ellenfeleket, mint Venom, Kraven, a Gyík és Homokember, aztán már nem volt más dolga, mint hátradőlve számolgatni a bevételt: 24 óra alatt 2,5 millió példány kelt a PS5-exkluzív játékból, 11 nap kellett hozzá, meglegyen az 5 millió.
Resident Evil 4
Néhány éve rátalált a Capcom tökéletes formulára, amivel egyszerre képes boldoggá tenni a Resident Evil széria veterán rajongóit, valamint új játékosokat is megszólítani: egyfelől minden, napjainkban megfogalmazódó igényt kielégítő remake-ek formájában támasztja fel a klasszikus epizódokat (Resident Evil 2, Resident Evil 3), másrészt pedig új, immáron belső nézetes horrorkalandok (Resident Evil 7: Biohazard, Resident Evil Village) formájában szövi tovább a zombis sagát. Idén Mikami Sindzsi 2005-ös remekműve, a Resident Evil 4 esett át teljes körű ráncfelvarráson, hogy aki szeretné, felidézhesse a kellemes emlékeket, akinek pedig az eredeti kimaradt, bepótolhassa Leon S. Kennedy mentőakcióját. A Resident Evil 2 főhősének ezúttal az amerikai elnök lányát kell kimentenie egy spanyol falut megszállva tartó szekta karmaiból, de a rémálomba illő történetben fontos szerephez jut egy parazita is. Pazar látványnak, bitang jól eltalált hangulatnak és keményebb harcoknak örülhetnek a játékosok, akik az Ada Wong köré szőtt Separate Ways DLC révén más szemszögből is átélhetik a történetet.
Super Mario Bros. Wonder
Még azok is kénytelenek elismeréssel adózni a Nintendo fejlesztőinek kreativitása előtt, akik egyébként nem rajonganak túlzottan a bajszos olasz vízvezeték-szerelőre, vagy az évtizedek során köréje gyűlt díszes kompániára (amiben vannak ugyebár hercegnők, gombák, teknősök, majmok, dinoszauruszok és még több gomba) épült játékokért. A Super Mario Bros. Wonder ugyanis a bizonyíték arra, hogy 42 évvel a Donkey Kong megjelenése után (ebben bukkant fel először Mario) is lehet újat mutatni a 2D-s platformerek műfajában, és nem csupán annyit, hogy a címszereplő elefánttá tud változni. Van még virág, aminek a segítségével buborékba zárhatjuk az ellenséget, vagy a játékos karakterét fúrósapkával felturbózó gomba, mely lehetővé teszi, hogy a talajba vagy a mennyezetbe befúrva magunkat küzdjük le az előttünk tornyosuló akadályokat. A legnagyobb dobásnak azonban nem ezek számítanak, és még csak nem is a kooperatív játékmód, hanem az ún. Wonder Flowerek megjelenése, amelyeket felszedve elszabadul a káosz, feje tetejére áll a világ, és sosem tudjuk, hogy olyasmi történik, ami könnyebbé teszi a dolgunkat, vagy épp ellenkezőleg, kínkeservesen megnehezíti.
The Legend of Zelda: Tears of the Kingdom
A Nintendo 2017-ben szinte minden létező díjat megnyert a The Legend of Zelda: Breath of the Wilddal, ám idén lényegesen nehezebb dolga lesz a The Game Awardson és más rangos gálákon még annak ellenére is, hogy a Tears of the Kingdom számos tekintetben túlszárnyalta elődjét. Noha elsőre nem hangzik túl izgalmasnak, hogy már megint Hyrule királyságát kell megmenteniük a játékosoknak, a Fudzsibajasi Hidemaro vezette csapatnak sikerült kellően izgalmas narratív keretbe foglalnia a folytatást. De még ha nem így lenne, akkor is simán elvinné a hátán az alkotást a játékmenetet érintő újdonságok sora. Példának okáért megnyílt előttünk az ég és a föld mélye is, ötvözhetjük továbbá a tárgyakat és tulajdonságaikat, valamint pofonegyszerűen építhetünk bármilyen szerkezetet a feladványok megoldásához, vagy csak hogy gyorsabban közlekedjünk, ha esetleg unnánk a lovaglást vagy a siklórepülést. Annak, hogy mit hozhatunk létre, kis túlzással csak a képzeletünk szabhat határt, de arról igazán nem tehetnek a fejlesztők, hogy a játékosok egy jelentős csoportjának csak az járt az eszében, hogy gigantikus péniszeket kreáljon.
Természetesen idén sem marad el a GS Awards, melynek keretében számos kategóriában csak és kizárólag a ti szavatok fog dönteni, de addig is írjátok meg kommentben, hogy szerintetek mely játékok voltak 2023 legjobbjai!
