Régi újságírói beidegződés, hogy amikor az év végéhez közeledve összegezzük a mögöttünk hagyott hónapokat, akkor egyúttal igyekszünk találóan fel is címkézni az adott időszakot. Ez alapján 2023 - a videojáték-ipar szemüvegén keresztül nézve - nem más, mint az ellentmondások éve. A mérleg egyik serpenyőjében a teljes IT-szektoron végigsöprő, és értelemszerűen a játékfejlesztőket és -kiadókat is súlyosan érintő leépítési hullámot találjuk - az Amazontól a Sonyn át az Embracer Groupig szinte mindenhol tömeges elbocsátásra került sor, de még a Microsoft is hozzányúlt pár stúdiójához. Igaz, a redmondiak az Activision Blizzard felvásárlásával, a japánok a PlayStation 5 töretlenül szárnyaló eladásaival vigasztalódhattak, a Tomb Raider és A Gyűrűk Ura jogait birtokló svéd holding tulajdonosai ellenben már annak is örülhetnek, hogy még nem kellett lehúzniuk a rolót.
Azonban az iparágat sújtó nehézségekből a játékosok csupán annyit érzékeltek, hogy emelkedésnek indult a konzolok ára (drágult a PlayStation 5, valamint az Xbox Series X és Series S, igaz, az ünnepi akciózás még normalizálta a helyzetet) és feljebb kúszott a szolgáltatások (PlayStation Plus, Game Pass) havidíja, játékfronton ugyanis rég nem látott bőséggel szembesültek még úgy is, hogy a piac túltelítettségétől tartó kiadók több ígéretes alkotás premierjét jövőre halasztották. Ráadásul nemcsak a játékok mennyisége, hanem a minőségük szempontjából is kiemelkedő a 2023-as esztendő, ezért aztán, míg az elmúlt években az a kérdés osztotta meg a szerkesztőségünket, hogy mely címeket válogassuk be a Top 10-be, most az okozott fejtörést, hogy mit hagyjunk le a listáról.
Más körülmények között minden valószínűség szerint bérelt helye lenne a legjobbak között a Dead Space remake-jének, a Final Fantasy XVI-nak, a Forza Motorsport rebootjának, a Hogwarts Legacynek, a Lies of P-nek, a Mortal Kombat 1-nek, a Starfieldnek, a Street Fighter 6-nak és a Star Wars Jedi: Survivornek, most azonban akadtak még náluk is kiválóbbak, legalábbis szerintünk. Direkt nincs számozott sorrend, ez nem klasszikus toplista, nem célunk senki egyéni ízlését pozíciókba helyezni, a lényeg az, hogy az itt felsorolt címek (ABC-sorrendben) inkább amolyan ajánló jelleggel kapnak helyet a felsorolásban, amelyeket mindenképpen érdemes kipróbálni szerintünk, mert nagy élményről maradsz le, ha kihagyod ezeket.
Alan Wake 2
Noha az első rész nem szólt akkorát, mint a Remedy és a Microsoft remélte, a mai napig sokan szerelmesei a Twin Peaks tévésorozat és Stephen King írásainak hangulatát hibátlanul megidéző pszichothrillernek. Ennek megfelelően komoly elvárásokkal kellett szembenéznie a 13 évvel később érkezett folytatásnak, de bármilyen magasra is helyezték a rajongók a képzeletbeli lécet, az Alan Wake 2 simán megugrotta. Remek ötletnek bizonyult a fejlesztők részéről behozni Alan mellé egy második játszható szereplőt Saga Anderson, az FBI profilozója személyében, mert így párhuzamosan, két helyszínen haladhatnak az egymást sűrűn keresztező cselekményszálak. A nyomozásra és a rejtélyek kibogozására épülő játékmenetnek pedig az tett jót, hogy a túlélőhorror felé eltolódva a harcok ritkábbá, ám keményebbé váltak. Nem vitás, hogy az élőszereplős betéteket kreatívan felhasználó alkotás a Remedy eddig legjobb játéka: narratívája elgondolkodtató, atmoszférája a bőrünk alá kúszik, vagyis olyan élmény, amit sokáig nem feledünk.
Baldur's Gate 3
Még nem tudni, hogy egy új trend előszele, vagy csupán különös anomália, de ha valamire nem volt felkészülve 2023-ban a játékipar, az a Baldur's Gate 3 minden mást maga mögé utasító sikere. Habár az RPG-k műfaja népszerűbb, mint valaha, a körökre osztott harcrendszert alkalmazó játékokért jellemzően csak egy szűkebb réteg szokott lelkesedni, épp emiatt megdöbbentő, hogy a Larian Studios alkotása egyike a Steam legkelendőbb és legtöbbet játszott címeinek idén. Ráadásul a Dungeons & Dragons szabályrendszerének ötödik kiadására támaszkodó szerepjátéknál még semmi sem kapott jobb értékeléseket, amióta a pontszámokat összegző Metacritic létezik. A kiválóan megírt karakterek és történetszálak, a szinte minden részletre kiterjedő döntési szabadság, a kreatív problémamegoldást támogató, rugalmas rendszerek - beleértve az interakciót társainkkal és a bennünket körülölelő világgal, valamint az összecsapásokat is -, kivétel nélkül hozzájárultak ahhoz, hogy szép emlékű elődeihez hasonlóan instant klasszikussá váljon a Baldur's Gate 3, nem véletlen az a The Game Awards Év játéka díj sem, lássuk be.
Cyberpunk 2077: Phantom Liberty
Nagyon mély gödörből kellett visszahoznia a CD Projekt RED-nek a még 2020-ban megjelent Cyberpunk 2077-et, ugyanis technikai problémák sokasága állt az ambiciózus akció-szerepjáték felhőtlen élvezetének útjába. A lengyel stúdió becsületére legyen mondva, nem érte be egy szimpla bocsánatkéréssel, hanem módszeres munkával nekilátott helyrehozni a hibáját, egyre jobbá téve a játékot, mely az ősszel kiadott, sok egyéb mellett a fejlődési rendszert teljesen átdolgozó, és ezáltal a játékélményt is erősen megváltoztató 2.0-s frissítéssel érte el végleges állapotát. Minderre a koronát a Phantom Liberty című kiegészítő tette fel, amibe annyi tartalmat zsúfoltak a fejlesztők, hogy azt nem egy teljes értékű, prémium áron kínált alkotás is megirigyelné. Az áttervezett alapokra építkező kalandban az Új Amerikai Egyesült Államok elnökének megmentésével megbízott szuperkémnek érezhetjük magunkat, aki egy konspirációkkal teli történet kellős közepébe csöppen a sokat látott titkos ügynököt alakító Idris Elba oldalán.
Dave the Diver
Ahogy a borítója alapján is botorság lenne egy könyvet megítélni, ugyanúgy csúnyán melléfogna, aki a Dave the Diver képeiről arra következtetne, hogy indie játékhoz van szerencséje. A látszat ugyanis csal, mert bár valóban olyan benyomást kelt a pixelartos kaland, mintha egy kis, független csapat alkotása lenne, egészen véletlenül a világ egyik legnagyobb videójátékos vállalata, a dél-koreai Nexon áll mögötte. Tehát pont annyira indie, mint a Pentiment volt tavaly, amit a Microsoft tulajdonában álló Obsidian fejlesztett, azaz semennyire. De természetesen ez mit sem von le a Dave the Diver értékeiből, amelyekkel könnyedén belopta magát a játékosok szívébe, akik egyszerre találták szórakoztatónak és relaxálónak a gondolatot, hogy napközben búvárkodjanak, sötétedés után pedig egy jól menő szusibárt menedzseljenek. A koncepció mintájául egyébként a Csedzsu-sziget egyik falatozója szolgált, melynek tulajdonosa nappal halat fog, éjszaka pedig a létesítményt vezeti, a valóságtól elrugaszkodott részeket (gigantikus tengeri szörnyek, mesés kincsek és felfedezések) pedig a Blue Hole című manga ihlette - mellesleg így nevezik azt a helyet is, ahol Dave merülni szokott.
Diablo IV
Miután tavaly magára haragította rajongóit a mobilos Diablo Immortallal, a Blizzard a nyáron debütált Diablo IV-gyel próbált ismét a kegyeikbe férkőzni. Igyekezetét azonban nem koronázta teljes siker, mivel az új számozott epizód állandó netkapcsolatot igényel még akkor is, ha a játékosoknak eszük ágában sincs másokkal összefogni. Aki azonban túl tudta tenni magát ezen a kellemetlenségen, azt nagy valószínűséggel beszippantotta a fordulatos történet és a széria gyökereihez visszatérő, komorabb atmoszféra. Noha a kasztok egytől egyig korábbi epizódokból származó közönségkedvencek (barbár, druida, halottidéző, varázsló és zsivány), testreszabhatóságuk mértéke az újdonság erejével hatott, miként ahhoz is hozzá kellett szokniuk a játékosoknak, hogy ezúttal egy nyitott világban kalandoznak. Ahol egyébként a történet végeztével is marad bőven tennivalójuk, amiről sűrűn adagolt szezonális tartalmakkal, valamint tradicionális kiegészítőkkel gondoskodnak a fejlesztők (még akkor is, ha itt már nem teljes az egyetértés a minőséget és időtállóságot illetően). A nagyobb lélegzetű expanziók sorát az új helyszínt, kampányt és kasztot ígérő Vessel of Hatred nyitja meg 2024 utolsó hónapjaiban.
A folytatáshoz lapozz a következő oldalra!
