Teenage Mutant Ninja Turtles: Shredder's Revenge
A 80-as 90-es években még szinte minden jelentősebb rajzfilmes franchise-hoz készültek játéktermi adaptációk, könyörtelenre hangolt nehézséggel halászva el az ifjú rajongók összekoplalt uzsonnapénzét. Ezt a kort idézi meg a Tribute Gamesnek köszönhető Teenage Mutant Ninja Turtles: Shredder's Revenge, ami a 16-bites látványt és a retro hangulatot őrizve, de korszerűbb és emberbarátabb formában keltette életre a műfajt.
Itt tehát egy régi vágású beat 'em uppal van dolgunk, amely a klasszikus játéktermi TMNT-címeiből merít ihletet, és még az 1987-es tévésorozat szinkronhangjait is visszahozza. A tömény nosztalgiába a lendületes akció csempész üdítően friss fuvallatokat, ami ugyan még mindig szimpla mechanikákra épül, de néhány extra elemnek köszönhetően cseppet sem érződik elavultnak, az i-re pedig a kiváló betétdalok teszik fel a pontot.
Immortality
Sam Barlow író-rendező előbb a 2015-ös Her Storyval, majd a 2019-es Telling Lieszal is bizonyította, hogy nagyon ért a filmes játékokhoz, így nem különösebben meglepő, hogy a 2022-ben megjelent, szintén az ő író-rendezői hozzájárulásával megszületett Immortalityt is a műfaj egyik legjobb képviselőjeként tartjuk számon. Ebben a kalandban egy 20 éve eltűnt francia színésznő, Marissa Marcel után nyomozunk, ám jóval többet kapunk egy sima kriminél.
A játékban a Manon Gage által alakított színésznő három soha meg nem jelent filmjét szétcincálva, újra- és újranézve kell olyan részleteket felfedeznünk, amelyek magyarázattal szolgálnak Marcel rejtélyes felszívódására. A misztikus elemekkel megszórt történet kíméletlen kritikával szolgál a filmiparról, miközben a művészettel kapcsolatos filozófiai kérdéseket is feszeget, szerencsére cseppet sem ügyetlenül.
Valiant Hearts: Coming Home
Az Oxenfree II: Lost Signalshoz hasonlóan a Ubisoft Montpelier 2014-es gyöngyszeme, a Valiant Hearts: The Great War folytatását is a Netflixnek köszönhetően kaptuk meg, a streamingóriás ugyanis a francia kiadóval kötött exkluzív partnerség révén biztosította a feltételeket az idén év elején kiadott Valiant Hearts: Coming Home elkészültéhez.
A folytatás nem rúgja fel az eredeti receptet, ismét egy oldalnézetes, fakó színekben megrajzolt kalandjátékkal van dolgunk, amely az első világháború emberi oldalát igyekszik megmutatni nekünk. Az irányítható karakterek között egy amerikai katonát, egy német hajóst, egy belga nővért és egy brit pilótát találunk, illetve egy dobermann is jelentős szerephez jut az érzelmek széles skáláját felvonultató sztoriban. Valiant Hearts II: Coming Home azoknak ajánlott, akik szeretik a mesélős játékokat és a kirakósok megoldásában is örömüket lelik.
Terra Nil
A Terra Nilről nemrég a nulla stresszel és annál több relaxációs faktorral operáló címek legjobbjai kapcsán is meséltünk nektek, ám ebben a válogatásban sem mehetünk el mellette. Az idén tavasszal debütált stratégiában nem fogsz hadseregeket mozgatni vagy egy város ügyes-bajos dolgaival babrálni, hanem egy virágzó ökoszisztémát kell létrehoznod egy végletekig kizsákmányolt, szinte teljesen kihalt tájból.
Ezt különböző terraformálási célokat szolgáló, egymást támogató épületek telepítésével oldhatjuk meg, miközben figyelnünk kell a flóra és a fauna egyensúlyára, és arra, hogy ne okozzunk további károkat a törékeny környezetnek. Ha pedig végeztünk, a tevékenységünk utolsó nyomait is felpakoljuk, és magára hagyjuk az aprólékos munkával létrehozott paradicsomot, továbbugorva a következő, procedurálisan generált kihívásra.
Storyteller
Ahogy a lista eddigi tagjai is mutatják, a Netflix kurátorai nagyon szeretik a sztoriközpontú játékokat, a Storyteller képében viszont egy olyan eszközt adnak a kezünkbe, amivel mi mesélhetünk történetet, bizonyos keretek között maradva. A játékot egyetlen fejlesztőnek, az argentin Daniel Benmerguinak köszönhetjük, aki 15 éven át kalapálta ezt a rendkívül egyedi kirakóst.
A Storytellerben előre megadott narratív végkifejletekhez kell történetet kerekítenünk, a rendelkezésünkre bocsátott karakterek, tárgyak és interakciók tetszőleges keverésével. Ehhez képregényszerű paneleket kapunk, amelyeket szabadon rendezhetünk be a megadott elemekkel, a játékot pedig csak az érdekli, hogy oda jussunk el, amit az oldal tetején olvasható cím kér. A már elkészült panelek egyre szűkítik a lehetőségeinket, így a kreativitás mellett némi logikára is szükségünk van.
A sort még folytathatnánk például a Spiritfarerrel, a megosztó 12 Minutesszel vagy a Death Doorral, amelyek ugyancsak bizonyítják, hogy a sokak által kinevetett Netflix Games-projekt időközben figyelemre méltó szereplővé nőtte ki magát a gaming piacon. Hogy ez végül megéri-e majd a streaming szolgáltatónak, az egyelőre nyitott kérdés, de ha már hozzánk vágják ezeket a kiváló játékokat, akkor vétek lenne parlagon hagyni őket.