Ragyogó napsütésben bizonyára a legtöbben valamivel jobban érzik magukat, mint a ködös, esős, őszi hidegben, de azt is megértjük, ha valaki inkább utóbbi hangulatára vágyik - szerintünk is van abban valami különleges, hogy míg kint vihar tombol, mi otthonunk biztonságában játszhatunk, olvashatunk, alhatunk.
A videojáték-fejlesztők sem csak vidámságból és pozitív témákból válogatnak: számos remek játék született az elmúlt évek során, amit nem azért szerettünk, mert boldoggá tett minket. A nyomasztó játékok lehetnek elgondolkodtatóak, mesélhetnek izgalmas történetet, és meg is ríkathatnak minket, alkalmazhatják a horror jellegzetes elemeit, de akad, ami enélkül is képes kényelmetlenséget okozni. Nem azokból válogattunk, amik egy szomorú befejezéssel vagy más, hatásos pillanattal érik el, hogy kellemetlenül érezzük magunkat, hanem azokból, amik elejétől a végéig éreztetik velünk, hogy nem vagyunk jó helyen. A kedvenceiteket bátran írjátok meg kommentben.
Returnal
Ha megnézel egy rövid videót a 2021-ben megjelent Returnalről, még akár azt is gondolhatnád, hogy ez egy színes akciójáték - ám ha megtudod, mi a története, már nem lesz annyira jó kedved tőle. Főszereplője, Selene otthonától távolra kerül, egy olyan bolygóra, ahol a halál nem a véget jelenti: akárhányszor elhullik, újraéled, és ismét fel kell vennie a harcot az idegenekkel, mindig változó környezetben, teljesen magányosan. Végeláthatatlan, a hazajutásért folytatott küzdelmét visszaemlékezések törik meg, honvágyát remekül át tudjuk érezni. Valódi befejezése pedig... azt persze nem spoilerezzük el, de aki ráérez a meglehetősen kemény, nagy kihívást kínáló roguelike shooterre, abban örökre megmarad majd a történet lezárása.
Limbo
A 2010-ben megjelent Limbo már az első pillanatokban megalapozza a hangulatot: egy kisfiút irányítunk egy fekete-fehér világban, ahol hangokat alig hallani, csapdákból viszont annál több akad. A srác eltűnt testvérét keresi "a pokol tornácán" lévő erdőben, és nem kell sok, hogy találkozzon egy szőrös citromra hasonlító, cseppet sem barátságos pókkal. Innentől aztán sokan sokféleképp próbálják megölni, a bizonytalanság érzése, a félelem mindvégig vele marad.
Observation
Nem egy olyan játékot tudnánk csettintésre mondani, amiben egy elhagyatott űrállomáson kell egyedüli túlélőként kalandoznunk, reménykedve abban, hogy az összes ocsmányságot leküzdve valahogy mégis megmenekülhetünk. Az Observation viszont csavar egyet a bejáratott témaválasztáson: ebben nem egy emberrel mászkálunk, hanem az űrállomás mesterséges intelligenciáját formáljuk meg, amely kamerákon és eszközökön keresztül térképezheti fel környezetét, melyből rejtélyes módon eltűnt a legénység tagjainak nagy része, kivéve Emmát, az orvost, aki társunk lesz a kaland során. Több díjra is jelölték megjelenése évében, elsősorban történetmesélési módja miatt.
This War of Mine
Nyilván nem hagyhatjuk le egy ilyen listáról a 11 bit Studiost széles körben ismertté tevő This War of Mine-t. A korábban leginkább tower defense variációkkal (Anomaly sorozat) foglalkozó lengyel csapat 2014-ben egy rendkívül egyedi, alapvetően fantasztikus, ámde cseppet sem élvezetes játékkal jelentkezett, amelyben egy háború ártatlan civil áldozatainak életben tartása a feladatunk. Nappal menedzselnünk kell az erőforrásokat, elosztani a megszerzett gyógyszereket, élelmiszert, és élhetőbbé tenni a menedéket, éjszaka pedig az utcákat járva kell megpróbálnunk feltölteni a tartalékokat, folyamatos életveszély közepette. Sokszor kell jó döntést hoznunk a rossz és a rosszabb közül választva, és hiába szeretnénk, nem mentehetünk meg mindenkit. A The Little Ones DLC gyerekekkel súlyosbítja a helyzetet. Tanulságos, fontos, és ha nem is nevezhető kellemesnek az élménye, akkor is erősen ajánlott kipróbálni.
Darkwood
Túlélőhorrorból akad egy pár, némelyik keményebben próbára teszi képességeinket, mások legalább azt megengedik, hogy fegyverek használatával megvédjük magunkat, és ne a rohanás maradjon az egyetlen lehetőségünk vérszomjas ellenfeleinkkel szembenézve. A Darkwood eleve a keleti blokk egy meg nem nevezett területén játszódik, amiről mind tudjuk, hogy nem napfényes vízpartjairól és folyton kedvesen mosolygó lakóiról híres; ezt súlyosbítja, hogy egy rejtélyes erdő egyre intenzívebben terjeszkedik, ejt rabul embereket, és változtatja őket szörnyeteggé. Több felvonásban bontakozik ki a történet, mi pedig ennek megismerése közben próbálunk gyűjtögetés, felfedezés útján életben maradni, megvédeni menedékünket a támadóktól csapdákkal és barikádokkal. Abszolút az atmoszférája teszi ijesztővé, nem pedig ócska jump scare-ek.
A folytatáshoz lapozz a következő oldalra!
