Néhány hete az A Plague Tale: Requiemmel minden idők legpusztítóbb ragálya tért vissza a képernyőnkre, egy imádni való testvérpáros, és pár millió, már kevésbe szerethető patkány társaságában. A világvége, a szétesett társadalomban helyét, identitását, szeretteit és az elveszett biztonságát kereső ember gyámoltalansága, vagy épp a káosz erőivel szembeszálló szuperhős küzdelme olyan témák, melyeket nemcsak az irodalom és a film, de a videojáték-ipar is imád. Van talán annál izgalmasabb és egyben megnyugtatóbb játékélmény, mint a négy fal közt, chipset ropogtatva világok pusztulását megélni, és hőseinket kivezetni a sötétségből a napfényre?
A járványok terjedése jól modellezhető a játékokkal, miközben pályáról pályára nő a szimulált világban az entrópia, a végső káosz. A koronavírus-járvány bebizonyította, mennyire törékeny a társadalmunk, és minden matematikai modellezhetőség ellenére is kiszámíthatatlan a pandémia kimenetele. A járvány-játékok tehát, szóljanak patkány- és zombihordákról, félresikerült kísérletekről, vagy épp világméretű gazdasági összeesküvés-elméletekről, különleges aktualitással bírnak napjainkban is. Az alábbiakban tehát időrendben haladva (a legújabbtól a legrégebbiig) tíz olyan játékot mutatunk be, amelyek alapját valamilyen pandémia képezi.
The Plague Doctor of Wippra
Az indie játékok gyakran épp rövidségükkel és stilizált grafikájukkal tudnak erős üzeneteket közvetíteni. A pixelgrafikájú kalandjátékban Oswald Kellner pestisdoktort alakítjuk, aki Wippra járvány sújtotta középkori városkájába érkezik. A pestisdoktorok megfelelő tudás hiányában sajnos nem sokat segíthettek a betegeken, inkább szenvedéseiket könnyítették (néha nehezítették) meg és statisztikát vezettek az elhalálozottakról. Most azonban a szokásos point and click módszerekkel (tárgyhasználat, logikai feladványok, párbeszédek) megpróbálhatjuk felvenni a harcot az elharapódzó járvánnyal.
A játékban kulcsszerep jut Kellner könyvének, amely orvosi szakkönyv, receptkönyv is egyben. Az egyre fojtogatóbb atmoszférájú városban a középkori orvoslás szegényes módszereit alkalmazzuk (ezüst használata, pióca, érvágás stb.) Kellner mégis a felvilágosodás lángját hozza egy sötét korba: kalandjai babonák, előítéletek és az idegengyűlölet elleni tragikus és allegorikus küzdelemmé válnak. A játék aktualitását a Covid-tagadók és a megállíthatatlanul terjedő álhírek biztosítják. Bizony, néha úgy érezni, akár ma is játszódhatna a történet.
A Plague Tale: Innocence
Ezúttal a helyszín az 1340-es évek Franciaországa, amely Európa legnépesebb államaként a pestis borzalmaiból is kitüntetett módon részesült. Ebben a förtelmes, ijesztő világban menekül családja szétzilálása után a kamasz Amica és kisöccse, Hugo, akit rejtélyes okokból magának akar az Inkvizíció. A szüntelen üldöztetésre, bujkálásra, a limitált fegyverhasználatra építő játékmenet a The Last of Us hatását mutatja, miként a testvérpár erős kapcsolata is. Az Asobo mégis egyedi világot és játékélményt teremtett, ebben pedig nem kis szerep jutott a fertőzést terjesztő, ám önmagukban is halálos veszélyt jelentő patkányhordáknak.
A játék nagy részében menekülünk előlük, később viszont megtanuljuk a fénnyel, illetve Hugo különleges képességeivel irányítani őket. A fiú erejének azonban ára van: vérében percről perce erősödik a Macula betegség, mely egyben gyógyír is lehetne a szörnyű járványra. Az a Plague Tale az ártatlanság elvesztéséről, két gyermek felnövéséről szól a ragály és a háború sújtotta világban. Hangulatának, csodálatos grafikájának és zenéjének köszönhetően 2019 egyik legnagyobb meglepetése volt. Bár a járványnak misztikus színezetet ad, mégsem veszi el a történeti hitelesség, átélhetőség érzését.
Vampyr
Kezdetektől összekapcsolódik a vámpír-mítosz a valós betegségekkel és nagy járványokkal: veszettség, tüdővész, pestis kíséri a vérszívó útját. A vámpír az idegen, a messziről jött, az árnyalak, aki a véren keresztül éppolyan láthatatlanul fertőz és sorvaszt el, mint a ragály: két pötty a nyakon, és máris irány a koporsó. A Vampyr helyszíne Drakula gróf kedvenc városa, a ködös London, bár a századforduló helyett ez a történet a spanyolnátha idején játszódik. Főhőse Jonathan Reid orvos, aki az első világháborúból hazatérve nem kis meglepetésére egy tömegsírban ébred, ráadásul vámpírként. Innentől kezdve a fertőzött városban mutáns szörnyek, élőholtak, vámpírvadászok keresztezik útját.
Közben szuperképességekre is szert tesz, hipnotizál, árnyékokat irányít, láthatatlanná válik. Persze idővel a spanyolnátháról is kiderül, hogy más, aminek látszik: sokkal rémisztőbb kór fenyegeti a várost. A Vampyrt sok kritika érte kiforratlan játékmenete miatt, ám azt senki sem vitatja, hogy az alapötlet zseniális. Reidre és a játékosra súlyos morális dilemma nehezedik: a hippokratészi esküt betartva mentsük, akit tudunk, vagy vért szívva, gyilkolva tápoljuk hősünket, akiből így igazi szörnyeteg válik. Egy igazi drámai meghasonulás, ha úgy tetszik, Dr. Jekyll és Mr. Hyde történet, pandémia idején.
Sunset Overdrive
Zombijárványról viccesen? Ha regényekben, filmekben, képregényekben megy, akkor miért épp a játékok maradjanak ki? A Sunset Overdrive igazi zombijárvány paródia, de mint a legtöbb ilyen, egyben gúnyt űz a fogyasztói társadalomból is. A Sunset City városában elharapódzó fertőzésnek ugyanis a FizzCoo cég új energiaitala a forrása. Az élelmiszeripari teszteket elsunnyogták, ennek az lett az eredménye, hogy a mérgező ital a nagy launch partin mindenkit szörnnyé változtatott, aki belekortyolt a nedűbe. Főhősünk a cég alkalmazottjaként egy Walter nevű kiszolgált biztonsági őr segítségével veszi fel a küzdelmet az Overcharge Drinkersre (röviden OC-kre) keresztelt mutánsokkal, akik két hét leforgása alatt rászabadultak a városra.
Az Insomniac Games által tréfásan csak "awesomepocalypse"-nek nevezett run and gun shooter nem filozofálja túl a pandémia témát és morális kérdésekbe se megy bele különösebben. A hangsúly itt a nyílt világú játékmeneten és a zombik akrobatikus gyilkolásán van. A játék, akárcsak maga az energiaital, egy igazi pop-rock energiabomba, gyakorlatilag folyamatos rohanás, ugrálás, szaltózás, drótkötél-pályákon való suhanás, olyan, mintha a nem is titkoltan inspirációt jelentő Tony Hawk's Pro Skater és a Jet Set Radio játékokat ültetnénk egy vicces és nagyon színes, hetvenes évek grindhouse horrorfilmjeit idéző közegbe. Ha úgy tetszik bugyuta, mégis rendkívül stílusos játékról van szó, amelyben a pandémia csak egy eszköz arra, hogy adrenalint lökessünk és szétröhögjük magunkat gyilkolászás közben.
The Last of Us
Bizonyára senkinek sem kell bemutatnunk az óriási sikerű játékot és annak folytatását (vagy az első rész remake-jét). A világméretű járványt itt az eredetileg rovarpatogén Cordyceps gombafaj mutáns változata okozza, mely spóráival fertőzi meg a gazdaegyedek agyát, hogy aztán vérengző szörnyetegekké, bábként mozgatott zombikká alakítsa őket. A pandémia kitörése után játszódó túlélő-horrorban két hősünkkel, Joel-el és a tini Ellie-vel igyekszünk átvergődni Boston, Pittsburgh, Colorado, Salt Lake City elhagyatott vidékein, miközben az utunkba kerülő mutáns szörnyeket, és a legalább akkora veszélyt jelentő túlélőket, kannibálokat, militáns csoportokat próbáljuk likvidálni, vagy épp kikerülni.
A The Last of Us sokban emlékeztet Cormac McCarthy Az út c. regényére, illetve az abból készült filmre, de akár Az ember gyermeke című film is beugorhat. Ebben a világban folytonos életveszélyben, az állandó kiszolgáltatottság állapotában vagyunk és megértjük azt is, hogy a járványnál már csak az a káosz félelmetesebb, ami a nyomában jár. A játék igazi ereje mégis a két karakter, az apává-lánnyá formálódó Joel és Ellie közti érzelmi kapocs bemutatásában rejlik. A Naughty Dog a posztapokaliptikus road-movie-k és zombis játékok jól ismert receptjét használja fel, de ezt olyan érzelmi erővel tölti meg, hogy néha még az ember könnye is kicsordul. Ehhez persze nagyban hozzájárul Gustavo Santaolalla csodálatos-hátborzongató zenéje is.
A cikk a következő oldalon folytatódik.
