Június 29-én jelenik meg több, mint ötéves fejlesztés után a Spec Ops: The Line, amivel a GameStar 2012/06-os számában részletesebben is foglalkozunk. Elöljáróban csak annyit, hogy valóban nem egy átlagos lövöldéről van szó.
A közelgő megjelenés alkalmából beszélgettünk Mark Liebold producerrel (ő mosolyog olyan kedvesen az egyik képen) a játékról, aminek már kipróbálhattátok a demóját.
GameStar: Nem mehetünk el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy a Spec Ops: The Line valósággal tobzódik a felnőtt közönségnek szánt tartalmakban. Már kezdetben részét képezte ez a koncepciónak, vagy csak később sikerült ebbe az irányba terelni a fejlesztést?
Mark Liebold: A Spec Ops: The Line-nal szándékosan arra törekedtünk, hogy kétértelmű helyzetekbe sodorjuk a játékost szemben a legtöbb mai lövöldével, amelyekben az ellenfél vagy terrorista, vagy bűnöző, vagy náci, netán szörny, vagy esetleg földönkívüli. Ha filmes példán keresztül érzékeltetném a különbséget, akkor az előbbiek lennének a hagyományos hollywoodi akciófilmek (pl. Michael Bay munkássága). Ezek nagyszerű filmek (és játékok) viszont számunkra már az elején nyilvánvaló volt, hogy amit el szeretnénk érni a videojátékokkal, az inkább olyan rendezők munkásságához hasonlítható, mint Stanley Kubrik és Francis Ford Coppola. Alapvetően sötétebb, érettebb történetekről beszélhetünk, és ugyanez volt a célunk a Spec Ops: The Line-nal is, hogy valami újat, valami mást kínáljunk a játékosoknak: meg akartuk mutatni nekik a háborút az ember szemszögéből is.
GS: Mi a helyzet a Közel-Keleten? Különösen arra vagyok kíváncsi, hogy fogadták a játékot az Egyesült Arab Emirátusokban. Mit szóltak hozzá, hogy virtuálisan romba döntöttétek szeretett Dubaiukat?
ML: Nevetni fogsz, de többen is megkerestek onnan bennünket, és egyrészt nagyon örülnek, hogy Dubai ad otthont a játéknak, másfelől pedig alig várják, hogy maguk is megtapasztalhassák, mit műveltünk vele.
GS: Ma már gyakorlatilag minden katonai játék fejlesztője igénybe veszi valamilyen szakértő segítségét. Ti is így tettetek?
ML: Persze, az amerikai különleges erők egyik veteránja dolgozott velünk együtt katonai tanácsadóként. Sokat segített, hogy nem csak azt értette meg velünk, hogyan működnek a fegyverek, vagy miként mozognak a katonák a harcmezőn, hanem azt is, hogy hogyan gondolkodnak. Rengeteg olyan helyzet állhat elő harc közben, amikor a másodperc törtrésze alatt kell értékelni egy helyzetet és reagálni rá.
GS: Milyen plusz gondoskodásban részesítettétek a PC változatot? Mire számíthatnak a játékosok?
ML: Igyekeztünk mindhárom platformon kihozni a maximumot a játékból. Természetesen PC-n találkoznak majd a legnagyobb felbontású textúrákkal, s mivel azt akartuk, hogy mindenki kedve szerint játszhasson, mind kontrolleres, mind egeres-billentyűzetes irányítást lehetővé tettünk. Azt ugye mondanom sem kell, hogy igény szerint személyre lehet szabni a vezérlést.
GS: A játék melyik részére vagy igazán büszke?
ML: Komoly kihívást jelent működő egységgé összegyúrni az érett, izgalmas történetet és az intuitív, szórakoztató játékmenetet. A kulcs a megfelelő egyensúly megtalálása. Egyszerre elmesélni egy nagyszerű történetet, és megadni a játékosoknak azt az interaktív élményt, amire a játékoktól számíthatnak.
GS: Mesélnél arról, hogy milyen letölthető tartalmakat terveztek a játékhoz?
ML: Megjelenés után ingyen tölthettek egy csomagot, amiben négy, a kampánytól független, kooperatív módban végigjátszható küldetés kapott helyet. A további terveinkről viszont nem beszélhetek.
GS: Köszönjük, hogy a rendelkezésünkre álltál.
Végül pedig következzék néhány részlet a Spec Ops: The Line kritikájából, amit teljes terjedelmében megtaláltok a 2012/07-es GameStarban.
"Tehát mint említettem, embereink nélkül komoly bajban lennénk, és leszünk is. Azokban a magányos pillanatokban olyan sebezhetőnek érezzük majd magunkat, mint az utóbbi hónapokban egyetlen más játékban sem. Amikor egy két szerencsés találat elég ahhoz, hogy homokba harapjunk, akkor a véráramunkba pumpálódó adrenalin hatása alatt kiélesedett érzékekkel figyelünk a legkisebb moccanásra, és gondolkodás nélkül húzzuk meg a ravaszt, üvöltve verjük agyon puskatussal a felénk rohanó késes támadót. Minden lövésünknek találnia kell, minden találatnak ölnie kell, és minden halál közelebb visz bennünket ahhoz a perchez, amikor megtörik a támadók lendülete, enyhül a nyomás, és megérkezik a felmentő sereg, a kétségek ellenére mégiscsak hűséges társaink képében."
"Ez a Spec Ops: The Line legnagyobb erőssége: hitelesen bemutatni a háborút, és azt, hogy miként hámozza le az emberről a civilizációs mázt, csupaszítja le egészen azzá az ösztönlénnyé, amelyik évmilliókkal ezelőtt felmarkolt egy súlyos követ, és addig ütötte a hozzá hasonló majomszabású koponyáját vele, míg csak véres, agyvelődarabkákkal és csontszilánkokkal tarkított paca nem maradt belőle. Mindezt egy nőstényért, vagy egy finomabb falatért, netán jobb hálóhelyért. Ezek vagyunk mi emberek, ezek voltunk, és ezek is maradunk. Ölünk, ha szükséges, de akkor is, ha nem. Azért ölünk, mert élvezzük."
"Máskor általában nem szoktam gránátokat (ezúttal repesz, tapadós és villanó fajtából választhatunk) dobálni, vagyok olyan elvetemült, hogy megkérdőjelezzem használhatóságukat, hiszen gyakran körülményes a célzás, hajlamosak elpattogni, visszatérni a feladóhoz, és így tovább. Most viszont akár ódákat is zenghetnék róluk mindennemű elfogultság nélkül, hiszen abban a pillanatban, amikor a színek teljesen kifakulnak, ütemes szívdobbanásunk elnyomja a puskaropogás zaját is – magyarán olyan közel állunk a halálhoz, hogy megszámolhatjuk a lyukas fogakat szélesre tátott szájában –, kevés csodálatosabb dolog létezik, mint az a nagyot pukkanó tojásdad játékszer, ami úgy felkavarja a homokot, hogy utána néhány másodpercig az orrunkig sem látunk. De nem csak mi, ellenségeink sem, akik legfeljebb vaktában eresztenek meg még néhány sorozatot, de el már nem nagyon találnak. Ha valamiben, akkor a Spec Ops: The Line-ban nagyon igaz, hogy aki időt nyer, életet nyer."
