A 2015-ös év nem szűkölködött remek játékokban és lélegzetelállító bejelentésekben, de mint tudjuk, az éremnek mindig két oldala van. Sajnos tavaly is bőven belefutottunk olyan játékokba, amelyek marketingjére hatalmas összegeket fordítottak a kiadók, de talán jobban tették volna, ha azt a pénzt a játék csiszolására költik.
Az alábbiakban olyan játékokat gyűjtöttünk össze, amelyektől alapvetően többet vártunk. Hol a technikai megvalósítás, hol a játékmenet, hol a tartalom volt sokkal gyengébb annál, mint amit a játékosok elvártak volna. Véletlenül sem akarunk sorrendet felállítani, hiszen a játékokat nem is nagyon lehet egymás mellé állítani ilyen téren.
Evolve
A Turtle Rock játéka azon kevés alkotások közé tartozik, amelyek dobozos formában ott csücsülnek a polcomon, sőt, a kabátomon a mai napig kint van az egyik kitűző. Az alfa és a béta alatt a szerkesztőség több tagja is beleszeretett a játékba, így aztán hatalmas csalódás volt számunkra, mikor a megjelenést követő hetekben 4-5 óra alatt jó ha 3 játékot össze tudtunk hozni még akkor is, ha teljes csapattal jelentettünk. Matchmaking terén rég láttunk ennyire rossz rendszert, a hibák pedig gyakorlatilag ellehetetlenítették ezt az egyébként egyáltalán nem rossz játékot, így alig két héttel a megjelenés után már csak pár ezren léptek be, az elmúlt hónapokban pedig jó, ha egyszerre 500 játékos volt a PC-s Evolve szervereken egy időben. A 2K DLC stratégiája már csak hab volt a tortán.
Battlefield Hardline
A még egy évvel a megjelenés után is gyengélkedő Battlefield 4 után a Hardline tehette volna jóvá mindazt, amit a DICE elkövetett, azonban hiába voltak jó ötletek a Visceral játékában, a rabló-pandúros móka végül nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket. A nyílt béta alatt rongyosra játszottuk Hotwire játékmódot, ahol az ablakon kihajolva bömböltettük a rap-zenét, miközben teljes tárakat eresztettünk ki a zsarukra, ez azonban önmagában kevés volt az üdvösséghez. Hiába volt valamennyire izgalmas a kampány, a rengeteg bug, az idejemúlt textúrák és a furcsa fizika bizony rossz irányba billentette a mérleg nyelvét, így a Hardline amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is a népszerű lövöldék köréből.
The Order 1886
A PlayStation 4-exkluzív The Order 1886 az év egyik legjobban várt játéka volt, még egy fergeteges GameNightot is csaptunk neki, ahol mozivásznon toltuk végig a játékot. Megmondom őszintén nekem kifejezetten tetszett a játék, de azért be kell látni, hogy ennél többet is ki lehetett volna hozni a dologból. Az tagadhatatlan, hogy a grafika lélegzetelállító, így egyáltalán nem lehetett különbséget tenni az átvezetők és a játékmenet között, de az a mindössze 6 óra, amit a játék nyújtani tud, elképesztően kevés, főleg úgy, hogy ennek a felében csak a filmet nézzük. A lineáris történet miatt (ami egyébként elég kuszára is sikeredett) az újrajátszhatóság szinte teljesen elveszik, és lássuk be, 6 óráért elég sok az a 60 euró. Remélhetőleg a folytatásban többet kapunk majd.
Trine 3
A Frozenbyte sorozata rengeteg rajongót szerzett magának, így mi is nagyon kíváncsian vártuk a harmadik epizódot, ami alapjáraton nem is lett volna rossz, csakhogy egyszer csak a semmi közepén véget ért. Először azt hittük, hogy valami nagyon szemtelen DLC-stratégia áll a háttérben, de tévedtünk. Mint utólag kiderült, a csapat az előző rész költségvetésének háromszorosát ölte a teljesen fölöslegesen 3D-s környezetbe ültetett játékba, így egyszerűen menet közben elfogyott a pénzt. Meghúzták hát a vonalat, és a történet egyharmadánál lezárták a játékot. Talán sosem tudjuk meg, hogyan is végződött volna a Trine 3 története.
Batman: Arkham Knight PC
Valószínűleg senkinek sem kell bemutatni az év valószínűleg legnagyobb fiaskóját. A Batman: Arkham Knight PC változata olyan gyengén sikerült, hogy a Steamről és a boltokból is visszahívta a Warner. A Rocksteady játékának (ami egyébként egyáltalán nem sikerült rosszul konzolon) PC-s portját hónapok alatt sem sikerült kipofozni, így azt üres ígéretekkel kaptuk vissza. Nem mindenkinek volt gondja ezzel a verzióval, de bizony több ezer játékosnál volt teljesen játszhatatlan a dolog. Nehéz elhinni, hogy a kiadó erről semmit nem tudott a megjelenés előtt, így nemcsak magát a játékot, hanem magukat is lejáratták ezzel a hozzállással. Sajnálatos, hogy emiatt fogunk sokáig emlékezni a Batman szériára.
Armikrog
A Neverhood szellemi örökösét talán nem várták annyian, mint Batman történetének lezáró epizódját, de azok a lelkes rajongók, akiknek ennyi év után sikerült beletaposni a lelkébe, valószínűleg legalább annyira csalódottak. Doug TenNapel stop-motion gyurmacsodájának folytatását hiába halasztották el többször is, így sem sikerült kigyomlálni belőle a bugokat (ráadásul nem is keveset), amelyek így jelentősen rontottak az összképen. Mindezt egy olyan játékban sikerült összehozni, ami alig négy órányi játékmenetet kínál. Hiába voltak szórakoztatóak a fejtörők és mutatósak az animációk, a technikai problémák és a gyenge karakterek magukkal rántották az Armikrogot.
Tony Hawk's Pro Skater 5
Miután a Tony Hawk sorozat korábbi részei a szórakoztató játékmenetnek és a remek zenének köszönhetően sokunk gyermekkorát meghatározták, izgatottan vártuk az ötödik részt. Egészen a megjelenés napjáig, amikor is kiderült, hogy az Activision nem véletlenül nem adott ki tesztverziókat az újságíróknak. Az előző két játékban is bőven voltak bugok, de abban a forráskódban amit a játék fejlesztői ezúttal összetákoltak, gyakorlatilag több volt a hibás sor, mint a működőképes. Nincs az a nosztalgia, ami egy ekkora szakadék felett átrepíthette volna a játékot: a menü használhatatlan, az irányítás trágya, a bugoktól pedig 30 másodpercig sem képes gurulni az ember.
Need for Speed
Az EA az Underground harmadik eljövetelét hirdette, amikor bemutatták a Need for Speed rebootot, és nagyon sokáig úgy is tűnt, hogy az új ötletekkel megpakolt játék visszaszerezheti a széria régi hírnevét. A jól ismert tuningolás, az éjszakai versenyek és az élőszereplős átvezetők egy olyan versenyjátékot vetítettek előre, amilyenre már évek óta vágytak a rajongók, a Ghost Games azonban végül alulteljesített. A grafikára nem lehet panasz, a törésmodell azonban nem az igazi, az irányítással rengeteg a probléma, a mesterséges intelligencia pedig közel sem hozza azt a szintet, amit egy 2015-ös versenyjátéktól elvár az ember. A megjelenés óta persze javítottak a problémákon, de a játék továbbra sem tökéletes.
Star Wars Battlefront
2015-ben szinte mindenki Star Wars lázban égett, így nem csoda, hogy a DICE üdvöskéjét az év legjobban várt játékai közt emlegettük. Ahogy közeledett a megjelenés, úgy derült ki egyre több dolog a tartalomról, vagy inkább annak hiányáról, ezzel kapcsolatban pedig sokan adtak hangot az ellenérzéseiknek. Az egyjátékos mód teljes hiánya mellett többjátékos pályákból is csak néhányat kapunk, és bizony a játékmódok is lehetnének változatosabbak. Az sem igazán segít a Battlefront helyzetén, hogy a szinte kötelező Season Pass ára majdnem ugyanannyi, mint az alapjátéké, így aki nem akar kimaradni a mókából, annak 110 dollárba fáj a Battlefront.
Nálatok mi volt a tavalyi év legnagyobb csalódása?
