A Sony magyar képviseletének köszönhetően itthon elsők között próbálgathattuk a PS VR-t pár órán át, összesen öt játék került a kezeink közé. A játékokról a cikk végén olvashattok, azokkal kapcsolatban egyelőre nem szeretnénk végső ítéletet hozni, de azért leírom, milyenek voltak néhány perc után. Természetesen nem dönthetjük el egy rövid menet alapján, hogy a kipróbált címek milyenek lettek (kivéve a VR Worldst, ami tényleg csak demók válogatása). A készülék hazánkban még hivatalosan nem lesz kapható október 13-án, csak valamivel később, de ahogy huzamosabb időre a kezeink közé kerül, napokig le sem vesszük, és végigpörgetünk mindent, ami a megjelenéstől fogva elérhető (vagy legalább törekszünk erre). Addig viszont fogadjátok szeretettel eddigi tapasztalatainkat.
Az eszköz legnagyobb pozitívuma, hogy könnyű és nagyon kényelmes. Mind a Vive, mind a Rift nehéznek érződnek, szorosra húzott pánttal tarthatjuk őket a fejünkön, míg a PS VR-t inkább úgy kell felvenni, mint egy kalapot, és a felső keret biztosítja, hogy stabilan álljon Szinte nem is éreztem, hogy rajtam van, nem akarta lenyomni a fejem. Ez azért különösen fura, mert papíron a Sony eszköze 610 grammot nyom, és a három közül ez a legsúlyosabb, de a súlyelosztást is itt oldották meg a legjobban. A pánt szorossága mellett a szemüveg szemünktől való távolságát is állíthatjuk. Ezen szivacs helyett (ami remekül gyűjti egyébként az izzadságot, és rendezvényen nem kényelmes más után felvenni, hogy csak egy negatívumát említsem) egy lágy gumi gondoskodik arról, hogy a külvilág fényei ne zavarjanak minket, és tényleg elhiggyük, az adott játékban vagyunk. A lencsék a szemtől megfelelő távolságra vannak még akkor is, ha legközelebb húzzuk őket.
A képminőség már más kérdés. A Sony igyekezett annyira leszorítani a PS VR árát, hogy az az átlag játékosok számára is megfizethető legyen. A headset önmagában 399,99 dollárba kerül, mely kb. 134990 forintnak felel meg adókkal és mindennel együtt, de ahhoz, hogy használni tudjuk, kell még egy 18990 forintos Camera és ajánlott beszerezni két Move kontrollert, darabját kb. 10000 forintért. Így még mindig nagyon baráti, viszont ez kompromisszumokkal jár. Az általunk próbált játékokból legjobban az antialiasing hiányzott, már a szemre kb. 2 méterre lévő objektumok széle is recés volt, az ennél távolabbiakat pedig szinte nem is lehetett felismerni. Játéktól függ, ez mennyire problémás: az Until Dawn: Rush of Bloodban nem zavart, az EVE: Valkyrie-ben a távoli feliratokat nem tudtam elolvasni, viszont a R.I.G.S.-ben és a VR Worlds lesiklós demójában nagyon észrevehető volt. Ugyanakkor minden, amit próbáltunk, nagyon simán futott, nem volt érzékelhető recegés hirtelen mozdulatoknál sem, és ami szintén nagyon fontos: alig okozott szédülést, és egyáltalán nem éreztem hányingert (legalábbis nem olyan mértékben vagy ideig, mint a két konkurens termék esetében).
Míg a Vive-val és az Oculusszal mászkálhatunk egy térben, a PS VR-ral székhez vagyunk kötve. A kihajlásokat, forgást teljes mértékben érzékeli, de a játékokat úgy tervezik meg, hogy az irányítóeszközök soha ne kerüljenek ki a PS Camera látószögéből. Ha kikerülnek, a PS kicsit megzavarodik - az Until Dawnban teljesen rosszul érzékelte a Move kontrollerek pozícióját, a The London Heistban pedig egyszerűen eltűnt az egyik kéz, és hiába került vissza a Move, nem tért vissza. Az egyetlen kamera és annak látószöge némileg a lehetőségeket is korlátozza, de őszintén szólva kevés olyan VR-játékot láttunk eddig (PC-n), amihez tényleg sokat adott hozzá a nagy térben sétálgatás. Mondjuk jópofa a Valve-féle The Labben guggolva robotkutyát simogatni, de PS-hez majd csinálnak olyan demót, amiben az ölünkbe ül.
Probléma lehet viszont a teljes forgás lehetőségének hiánya, ugyanis egy kanapén ülve (ami valljuk be, gyakoribb a konzolnak otthont adó nappaliban, mint egy forgószék) nem tudunk kitekeredni, és nem látjuk, mögöttünk mi van. Szerencsére erre a fejlesztők is gondoltak, ennek tudatában rakták össze játékaikat, de egy lövöldözős vagy egy nyomozós játék esetében jó volna, ha nem csak egy 180 fokos terület állna rendelkezésre.
Most az a legnagyobb kérdés, hogy a látvány mennyit javul, ha a PS VR-t egy PlayStation 4 Próval használjuk. A sima PlayStation 4 - és így a Slim is - nem elég a maximális élményhez, a recés textúrák több játéknál is sokat elvesznek, és ilyenkor hiába fut minden simán és 90 fps-sel, az embernek egyszerűen nem lesz kedve játszani. Sok múlik a fejlesztőkön és azon, mennyi és milyen minőségű játék érkezik, de nem reménytelen a helyzet, és már most is van, amit sikerült megfelelően optimalizálni.
Játékok
Until Dawn: Rush of Blood
Egyértelműen ez volt a legdurvább és leginkább behúzós élmény mind közül. Maga az Until Dawn inkább volt izgalmas, mint horrorisztikus, a Rush of Blood viszont tényleg a legrosszabb rémálmaimat idézte. Az egész egy rövid szellemkislányos felvezetéssel kezdődött, majd egy csillével begurultam egy disznó szájába, majd félig-meddig feldarabolt malactetemek, véres körfűrészek és hangos röfögés, sivítozás közepette haladtam végig, elhajlással kerülgetve a pengéket. A kemény indulás után jött egy kis lövöldözés, lefűrészelt csövű sörétesekkel tüzeltem, amiket úgy lehetett újratölteni, hogy felrántottam a kontrollert. Aztán folytatódott a rémálom kamerázó babákkal, és persze bohócokkal. A hangok és a képi világ is nagyon rendben voltak, de nem akarok többet a közelébe menni, mert nem szeretek éjszakánként verejtékezve felriadni. Horrorrajongóknak viszont szívből ajánlom.
Battlezone
Kicsit Tron-szerű, de annál valamivel színesebb és részletgazdagabb a Battlezone. A demó során egy tankba ültettek, melyből más tankokra, repülő drónokra, illetve lövegekre kellett tüzelnem vadul, miközben szabadon mozoghattam egy zónában. Könnyű az embernek beleélnie magát, folyamatosan forogtam, hamarabb néztem a mellettem lévő célpontra, minthogy az ágyút odafordítottam volna. A célzás kicsit körülményes és nehezen kiszámítható volt, nem tudtam pontosan bemérni, hova kell tüzelnem, hogy a lövedék célt érjen, de ha több időm lett volna rá, biztosan megszokom. Multiban tökéletes lehet, pörgős, könnyed, szórakoztató.
VR Worlds
Ez egy öt demót tartalmazó válogatás, mely igazából arra való, hogy aki először találkozik PlayStation VR-ral, megismerhesse, mi mindenre jó. Az egyik egy teljesen passzív élmény, ebben levengednek minket a tenger mélyére, nekünk csak nézelődni kell, élvezni a látványt - amíg nem jön egy cápa, aki elkezdi lebontani a védelmet nyújtó ketrecet. Egy szinttel feljebb helyezkedik el a 3D-s Pong-klón, amiben a fejünkkel irányíthatjuk a célkereszt jelölte ütőt. Nem mindig sikerült pontosan oda néznem, ahova a golyó repült, de jópofa. A Luge-ban egy autóúton száguldunk hanyattfekve, a fejünk billegetésével változtathatunk irányt, de az se baj, ha áthajtunk a kocsikon. Itt nem éreztem a sebességet, és az irányváltás sem ment könnyen. A csúcspontot egyértelműen a Move-os The London Heist jelentette, melyben először hozzávágtam a mellettem ülő sofőrhöz egy poharat, majd az ajtó kinyitása után kidobáltam a száguldó autóból néhány tárat, és végül motorosokra, valamint autósokra lövöldöztem úgy, hogy az egyik kezemben a fegyvert tartottam, a másikban a tárat. Az irányítása, a lehetőségek, a szabad mozgás mindegyik játék közül ez volt az, amit igazán élveztem.
EVE: Valkyrie
Őszintén szólva ezt akartam a legjobban kipróbálni, az űrszimulátorokban és versenyjátékokban látom az igazi potenciált (meg talán a shooterekben, főleg a The London Heist után). Az EVE: Valkyrie nincs túlbonyolítva: választunk egy hajót, aztán kimegyünk az űrbe más hajókra lövöldözni. Egyes típusoknál a fejünkkel pozicionáljuk a célkeresztet, másoknál fix, és a hajót kell megfelelően irányba állítani. Nem több bármilyen más árkád repülőszimulátornál, annak viszont kiváló. Csak az volt a fura, hogy egy női pilóta szerepébe kerültem, és amikor lenéztem, olyan dolgokat láttam, amik a testemről férfi lévén hiányoznak.
R.I.G.S. Mechanized Combat League
A R.I.G.S-nek kétszer is neki kellett futnom, nem nagyon értettem, mi és miért történik. Aztán rájöttem, annyi a lényeg, hogy beülünk egy mechbe, amivel egyrészt lövöldözhetünk az ellenfél csapat tagjaira, másrészt gyűjtögethetünk sárga bogyókat, és ha feltöltődtünk, egy karikán átugorva pontot szerezhetünk. A célzás a fejünk mozgatásával működik, a kontrollerrel navigálhatunk, és eleinte ugyan nehéz volt megszokni, később már egészen belejöttem. Sajnos ennél nagyon zavaró a gyenge képminőség, nehéz ellátni a távolba, illetve a HUD is sokat kitakar, ami célzásnál nem segít. Ettől függetlenül egyáltalán nem rossz, sőt, csak két, nagyon rövid menet kevés volt ahhoz, hogy belerázódjak.
