Őszinte leszek: alapvetően nem rajongok azokért a társasjátékokért, amelyek használatához alkalmazás szükséges, nekem, aki szinte egész nap valamilyen képernyő előtt vagyok, a társasozásban épp az az egyik legvonzóbb dolog, hogy végre nem kell kijelzőket bámulnom.
Vegyesek a tapasztalataim az app-alapú játékokkal, pozitívan és negatívan is csalódtam már. Az Unlock!-ok esetében a cselekvés többnyire az asztalon történik, ezeknél abszolút belefér, sőt tényleg hozzáad az élményhez az app, míg például egy Bűnügyi krónikákban a folyamatos QR-kód-olvasgatás elvesz számomra az élvezeti értékből (pedig egyébként a sztorik érdekesek, embere válogatja, kinek mennyire idegen a játékmechanika).
A Végzetekbe is fenntartásokkal vágtam bele, részben azért, mert ugyanaz a Lucky Duck Games adta ki, amelyik a Bűnügyi krónikákat is (ami, hangsúlyozom, nem rossz, csak nekem nem jött be annyira, de értem, miért szeretik mások), viszont hamar kiderült számomra, hogy ez most valami egészen más - valami sokkal jobb.
Szegény falusiak
A játékban öt, egyenként 2-2,5 órás történetet ismerhetünk meg (menthetünk közben, ha nem lenne ennyi időnk rá egyhuzamban), melyek közül négy összekapcsolódik, egy pedig önálló, kvázi bemelegítő, de teljes értékű (1,5-2 órás) sztoriként segít kiismerni a Végzetek egyébként nem túl bonyolult működését. Mindegyik történet ugyanabban a középkori fantasy világban játszódik, különböző szörnyűségek sújtják az egyszerű parasztokat, de a köznépből kiemelkedő hősök szerencsére készen állnak arra, hogy megküzdjenek mindennel, amivel szembe kell nézniük a siker érdekében.
Legfeljebb három játékos indulhat kalandra, mindannyian más-más karaktereket irányítanak (történetenként cserélődik a főszereplők felhozatala), és ugyan a végső cél mindenki számára az épp felmerülő konfliktus megoldása, a módszerek, a háttérben húzódó motivációk mind-mind mások. Mindenki két úton indulhat el, de a küldetésekben vannak átfedések, és minden megszerzett információ, minden NPC-kkel (nem játékos karakterekkel) folytatott beszélgetés nyilvános, így a szereplők akár keresztbe is tehetnek egymásnak, a mások által felfedett tippek, titkok felhasználásával anélkül juthatnak előnyhöz, hogy el kellett volna battyogniuk a térkép legtávolabbi pontjára. Lehet, hogy az elején még az egyik felé húz a szívünk, de a megismert információk miatt később úgy érezzük, a másik úton érdemes haladni. Emiatt egyébként javasolt másodszor is nekifutni, úgy lesz teljes a történet.
Fontos (ha nem a legfontosabb), hogy a Végzetek nem egy kooperatív játék: az győz, aki először teljesíti be végzetét, a többiek pedig elbuknak. A játékmenet körökre van osztva, mindenki lép, cselekszik, majd a következő játékos jön, és ha mindenki végzett, indul egy újabb nap. A világ közben változhat, karakterek jelenhetnek meg és tűnhetnek el, helyszínek alakulhatnak át, ami miatt folyamatos a feszültség.
Minden játékos kap egy táblát, rajta három képességsávval, melyekbe meghatározott elosztásban kerülnek jelölők. Jár még továbbá mindenkinek két, minden harcban használható kocka, illetve három olyan, ami használat után "kimerül", és speciális hatások útján vagy a körök elején töltődik újra. Az egyes próbák (harcok, lopakodások, meggyőzések stb.) sikere kockadobással dől el, annyi sikerpontot szerzünk, ahány jelölő az adott képességsávban a kockák összértékének megfelelő szám előtt van, tehát ha pl 10-et dobtunk, és van egy-egy jelölőnk az 5, 6, 7, 10 helyeken, az 4 sikernek számít, de ha csak 6-ot, akkor 2 sikerig jutottunk. 4-gyel már általában jól járunk, de ha csak 1-2 sikerpontunk lett, előfordulhat, hogy nem tudjuk akaratunkat érvényesíteni. Képességeinket fejleszthetjük, egyre lejjebb pakolva a jelölőket, de előfordulhat az is, hogy egyes kedvezőtlen döntések, események következtében gyengébbé válunk.
Emellett kereskedhetünk is bizonyos helyeken. Vásárolhatunk az árusok kínálatából aranypénzért, vagy eladhatjuk a nálunk lévő, kártyák által szimbolizált tárgyakat. Lopni is lehet itt-ott, de nem mindenkitől. Egyszer sikerült összehoznom a klasszikus trükköt: amíg nem figyelt, elloptam a kovács egyik fegyverét, aztán eladtam neki ott helyben. Szeretném azt hinni, hogy ezt a lehetőséget kikacsintásként tették be a készítők.
A tárgyak kettős szerepet kaptak: egyrészt használhatók rendeltetésüknek megfelelően (a kötéllel mászhatunk, a lóval messzebbre mehetünk, a karddal harcolhatunk stb.), másrészt van egy különleges hatásuk, ami vagy mindig érvényesül (pl. kapunk valamilyen bónuszt a dobásainkhoz), vagy egyszer használható, a tárgy eldobásával aktiválható (nem kell dobnunk a sikerhez, újradobhatunk egy kockát, stb.).
A játék kézzel fogható komponensei még a térképlapok, amiket sorra fordíthatunk fel, így felfedezve a környéket. Az egyes területeken látnivalók, épületek, vagy minifigurák formájában megjelenő karakterek várnak minket.
Minek ide mesélő...
A kalandkönyvet és a játékmestert egy alkalmazás váltja ki. Ebből olvashatjuk fel a történetet, ebben léphetünk interakcióba mindennel és mindenkivel. Ha a végzetünk kapcsán kérnénk segítséget, a karakterek lapjain található QR-kódok beolvasásával tehetjük meg, ha egy tárgyat használnánk vagy mutatnánk meg valakinek, a tárgyak kártyáin látható QR-kód beolvasása segít. Egyszerűbb, mint menüből kiválasztani a dolgokat, és egyáltalán nem körülményes, az előlapi kamerával ügyesen haladhatunk, nem kell sokat bénáznunk. Ajánlott egyébként tabletet használni, amit mindenki mindig lát, vagy tükrözni egy telefon kijelzőjét egy nagyobb megjelenítőre - okostelefonnal valamivel körülményesebb a játék, de úgy sem élvezhetetlen. Egyébként van PC-s app is a Steamen, az ugyanúgy bevethető.
Egyedül az okozott némi bonyodalmat, hogy az alkalmazás nem mutatja, hol járunk épp, és nem is szól, ha a megengedettnél többet mennénk (két térképlapnyi távolság a maximum), ezt az asztalon kell követni a minifigurák mozgatásával, de nem nehéz elfelejteni ezt a lépést, miközben próbáljuk észben tartani, mi a következő tennivaló, és egyébként is többnyire az alkalmazásban cselekszünk.
Felmerülhet a kérdés, hogy ha a kockadobást, a karakterlapokat, a tárgyakat is átteszik az appba, nem működhetne-e szimplán videojátékként a Végzetek. A helyzet az, hogy technikailag biztosan megoldható volna, viszont nem adná ugyanazt az élményt, mint jelenlegi formájában. Itt ugyanis nagyon sokat jelent, hogy a játékosok az asztal körül ülnek, sokkal izgalmasabb így a versengés, látni a vesztésre állók kétségbeesett arcát, vagy a győzelem küszöbén lévők feszengését az utolsó pillanatokban, amikor egy-egy gyengébb kockadobás miatt még simán beérhetik őket a többiek.
Ha valaki beteljesíti a végzetét, a többiek nem fejezhetik be küldetésüket, ott szakad meg az ő történetük, ahol épp tartottak, ezért bár minden újrajátszásnál ugyanazt a sztorit ismerhetjük meg, érdemes újrapróbálkozni, mert egy menet általában nem elég ahhoz, hogy mindent felfedezzünk, minden részfeladatot megcsináljunk. Önmagában is van benne 12-13 óra, de további újrajátszások után még inkább azt érezhetjük, hogy megérte beruházni rá.
Aki egyedül játszana, kétféleképp teheti meg. Választhatja a Felfedező módot, amiben nem kell rohannia, megismerheti a történetet, a világot a saját tempójában, vagy a Nehezített módot, időzítővel és különleges eseményekkel, a bukás lehetőségével. Mindkettő jó móka, abszolút jól működik így is a játék.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
Ahogy az a fent leírtak alapján is sejthetitek, a Végzetek inkább kaland-, mintsem szerepjáték, hiszen a hangsúly nem a karakterfejlesztésen és a döntéshozatalon van, hanem a világ és a történet megismerésén. Akárhogy is, remek történetével (amihez irodalmi igényességű fordítás készült), izgalmas, könnyen elsajátítható játékmenetével még egy a video- vagy társasjátékok világában bizonytalanul mozgó játékost is könnyen beszippanthat. A dizájnja gyönyörű, egyedül a meghajló, kartonból készült játékostáblák problémásak, de minden egyéb komponens kiváló, a figuráktól a kockákon és korongokon át a kártyákig, még a kissé koridegen QR-kódok sem rontják a beleélést.
Mivel a kiadó a Végzetekre egy új rendszerként hivatkozik, reméljük, a továbbiakban jönnek még más történetek, variációk, kiegészítők is. Angolul már megjelent pár: a Sea of Sand Észak-Afrikába hív minket, a Myth & Folklore történelmi helyszíneken uszít ránk mitológiai lényeket, a Bound by Fate pedig lehetővé teszi, hogy 4 játékos 2v2-ben mérkőzzön meg egymással akár az alapjátékban, akár a kiegészítők valamelyikében. Remélhetőleg hamar érkeznek magyarul is.
A GameStar Hungary YouTube-csatornán egyre gyakrabban jelentkezünk társasjátékos videókkal is. Ha érdekel benneteket a téma, akkor érdemes ránézni ezekre:
(A játékot köszönjük a Gémklubnak!)
