Vannak, akik szerint a Stranger Things tükörvilága, az Upside Down nevét Hellyel Lefelének fordítani nagyobb bűn, mint bármi, amit Geszti Péter hosszas pályafutása alatt elkövetett a magyar nyelv ellen (hozzátenném, hogy én személy szerint leborulok előtte), és a "Tótágast" ismerik el egyetlen elfogadható fordításnak. Az egyik a feliratos, a másik a szinkronos változatban tűnt fel, és még a szóban forgó társasjáték magyar kiadója, a Reflexshop is nehezen döntött a kettő között. Végül a Netflix segített nekik elbillenni az egyik irányba: a jogtulajdonos azt kérte, legyen a játék neve Stranger Things: Hellyel Lefelé, és őszintén nem tudom, ezzel jártunk-e jobban, a Tótágas lett volna jobb, vagy az, ha maradhat az eredeti cím, mint a Gémklub jóvoltából megjelent Stranger Things: Attack of the Mind Flayer esetében.
Végső soron alighanem mindegy is (és talán nem véletlenül került a doboz aljára kisebb betűkkel az alcím, fentre meg naggyal a sorozat logója), a lényeg, hogy itt van, magyarul is elérhető, és nem csak a neve tudja eladni.
Szabadítsátok ki Willt
Persze elég egyértelmű, hogy azoknak szól elsősorban, akik valamennyire ismerik már a Stranger Things világát, azok fogják igazán élvezni, akik képben vannak az eseményekkel, de valójában nem kell semmit tudni, anélkül is játszható és izgalmas. Az alap változatban az első, a nehezítettben a második évad eseményeit élhetjük újra: előbbiben az a feladatunk, hogy a demogorgonnal küzdjünk és kimentsük Willt a másik világból, utóbbiban meg az, hogy miután levertük a demo-kutyákat és kimentettük a fiút, még a hawkinsi laborban nyílt kaput is bezárjuk.
A Hellyel lefelé tehát természetesen egy kooperatív élmény 2-4 főnek. A játékosok Mike, Dustin, Lucas, Jim, Nancy és Joyce közül választhatják ki, kit szeretnének irányítani, míg Tizenegy alapvetően egyfajta segítőként jelenik meg (igény esetén kinyomtatható a karakterlapja, és így bónusz karakterként száll be). Mindenki tud valami egyedit, és mindenkihez tartozik egy apró, de szépen megmunkált figura, ahogy a szörnyekhez is. Más karakterek kártyákon bukkannak fel, felfogadhatjuk őket szövetségesnek, és permanens segítséget adnak a játék további részéhez.
A játék elején tornyokat kell építenünk zsetonokból, ezek eltüntetése lesz a célunk, amit akciókártyák kijátszásával érhetünk el. Sajnos bizonyos hatások eredményeképp a tornyok nőhetnek is, maximum 4-ig, és ha ezen felül kellene még zsetont felhelyeznünk, minden karakter félelme eggyel növekszik (kvázi életerőt veszítenek) - nem ez az egyetlen mechanika, ami félig-meddig ismerős lehet a Pandemic játékosainak, de a hasonlóság már csak azért sem meglepő, mert ezt a játékot az a Rob Daviau csinálta, aki az Unmatched-széria mellett (amely szintén visszaköszön) a Pandemic Legacy játékokról is ismert. Persze ez nem legacy, akárhányszor újrajátszhatjuk.
Őrizd meg a nyugalmad
Egy kör négy fázisból áll. Az első mindig a mozgás, ennek távolsága karakterenként más lehet, akciókártyák kijátszásával növelhető, de ha olyan mezőre lépünk, ahol ellenfél áll, azonnal meg kell állnunk. A második fázis az akció végrehajtása, helyszíntől függ, hogy épp mit lehet: ezáltal hasznos tárgyat vagy szövetségeseket szerezhetünk, félelmet csökkenthetünk, Tizenegyet hívhatjuk segítségül, vagy ha olyan mezőn állunk, ahol ellenfél is áll, harcot kell vívnunk. Akciókártyáinkat itt is bevethetjük (olykor a sikerünk múlik ezen, mivel a helyszín értékét egyes akciók esetében össze kell vetnünk az akciókártyák pontszámai összegének értékével, és csak akkor járunk sikerrel, ha legalább egyenlők), ezeket a harmadik fázisban pótoljuk úgy a pakliból, hogy öt legyen nálunk, viszont ha a húzópakli kiürül, közelebb kerülünk a bukáshoz, mivel korlátozott számú újrakeverés lehetséges. Így, illetve valamely karakter megrémülésével (kvázi halálával) érhet véget a kaland.
Az utolsó fázis a jelenetek felfedése, ebben jelenetkártyákat húzunk, és ezzel hatásokat aktiválunk, jellemzően olyanokat, amik nem a mi sikerünket segítik elő.
A Stranger Things: Hellyel lefelé egyes mechanikái ismerősek lehetnek más játékokból, főleg a már fent említett Pandemicből és Unmatchedből, és a játékélmény is hasonló - izgalmas, feszült, van benne véletlenszerűség és taktikázási lehetőségek is. A játékmenet illik a témájához, nehéz és mindig érezteti, hogy nem mi vagyunk az erősebbek (elvégre egy csapat gyerek meg nem feltétlenül túlélésre képzett felnőtt) küzd egy kormányszerv és ördögi entitások ellen. Ugyan felbukkannak benne az első két évad ismerős jelenetei, nem azok sztoriját játsszuk végig, így többször is nekifuthatunk. (Egyébként meglepne, ha az ötödik évadhoz közeledve vagy annak lezárása után nem lenne egy kiegészítő, ami a 3-5. évad eseményeit hozza be.) Működhetne más témával is, de az az igazán fontos, hogy így működik, és Stranger Things-rajongók nagyon élvezni fogják.
(A játékot köszönjük a Reflexshopnak!)