A társasjátékoknak van egy olyan kellemetlen jellemzője, hogy el tudnak fogyni: ha a boltokból az összes legyártott példányt elviszik, és a kiadó nem látja értelmét utánnyomásnak, csak a használtpiacban bízhatunk, ahol a ritkább példányok az eredeti árnál lényegesen drágábban cserélnek gazdát, már ha egyáltalán akad, aki hajlandó tőlük megválni - az igazán jó játékokat azért mindenki nehezen engedi el.
A BoardGameGeek összesített toplistájának első 15 szereplője közül a legtöbb még ma is kapható (magyar nyelven is), de a 2017-ben megjelent Spirit Island, avagy Szellemek szigete már nem, és nem is várható, hogy újra feltöltik a készleteket. Ugyanakkor az év elején megérkezett magyarul a Föld a láthatáron: Szellemek szigete, az eredetileg 2022-ben debütált folytatás, variáció, kiegészítő, ami valamelyest pótolja a hiányt: számos változtatással teszi könnyebbé a játék megtanulását, szellemeit pedig az alapjátékban is lehet használni (annak kiegészítői viszont ezzel nem működnek).
Szellemnek lenni nehéz
A viszonylag kis dobozt kinyitva rögtön egy olyan extra szabálykönyv fogad minket, ami az első játszmánk első fordulójának lépésein végigvezetve igyekszik megtanítani az alapokat. Ezt a füzetet háromfős játszmához tervezték (ami a maximális játékosszám), de elsajátítható vele az 1-2-fős játszmák lepörgetéséhez szükséges tudás is. A térképet nem elemekből rakjuk össze, ahogy az alapjátéknál, hanem egy táblát kell kihajtogatnunk, a jelölők és kártyák is erre kerülnek (nem egy külön táblára), és ettől gyorsabb lesz az előkészítés, de kötöttebb az elrendezés. A 30 oldalas, teljes értékű szabálykönyv persze alaposan kifejt mindent, és már a bevezető játéknál is jó a közelben tartani - van, amit a gyors indulást segítő füzet nem taglal, csak kimondja, hogy ez vagy az történik, de azt nem, hogy miért.
A játékosok szellemeket irányítanak, akik egy olyan szigeten élnek, melyet épp telepesek igyekeznek uralmuk alá hajtani, lemészárolva az őslakosokat, és megborítva a természet egyensúlyát. Egyszerű lenne, ha csak simán megijeszthetnék a betolakodókat, de ahhoz, hogy elkergethessék őket, meg kell erősödniük, miközben a rosszakarók meg pestis módjára terjeszkednek, városokat építenek, rombolják a környezetet.
A szellemek egyszerre cselekszenek, de egyénileg fejlődnek, egyedi képességekkel bírnak; a dobozban található öt szellem viselkedését, kezelését viszonylag könnyű kitanulni, ami kifejezetten cél is volt a készítők részéről. A játékosok összehangolhatják akcióikat, támogathatják egymást, hogy a lehető leghatásosabb csapást mérjék a telepesekre - erre szükség van, mert már egy-két kör után is elszabadulhat a káosz, a telepesek gyorsan terjeszkednek. Ahogy egyre fejlettebbé válnak karaktereink, úgy tudunk egyszerre több és több kártyát kijátszani (akciót végrehajtani).
Mivel a Föld a láthatáronnal volt egy olyan célja a kiadónak, hogy olcsóbbá is tegye a játékot, ne csak egyszerűbbé, műanyag komponensek helyett karton elemekkel jelölhetünk mindent, ám ezeket kissé elméretezték: még úgy is túl sok helyet foglalnak, hogy egymásra tornyozhatjuk az azonosakat, és az egyes zónák kis mérete miatt hamar nehéz lesz őket úgy elhelyezni, hogy első ránézésre lássuk, mi hova tartozik, miből mennyi van épp. A települések, a városok, az őslakos dahanok kunyhói, a telepesek, a szörnyek jelölői, a mételyjelölők mind egymás mellé kerülnek, és mindegyik jelentős méretű helyet kér magának.
A játékosok mindegyike kap egy majdnem A5-ös méretű, az általa irányított szellemhez tartozó táblát, aminek hátulján a lény bemutatása, az előkészületének lépései, játékstílusának részletei találhatók, elől pedig a fejlődését követhetjük nyomon, illetve az egyes lehetséges akcióit. Mindkét oldal átlátható, ezeknek köszönhetően nem kell sok mindent észben tartanunk, de valamiféle gyors segédlet a körök menetéhez még jól jött volna - van ilyen a játékszabály hátoldalán, ám azt körülményesebb a közelben tartani, mint egy kártya méretű súgót. A szellemeknél több lépést tesznek egy körben a telepesek, és nyilván mindet nekünk kell levezényelni - hogy mit kell tenni, az rá van írva a táblára is, de hogy hogyan, azt már csak a játékszabályon láthatjuk.
Telepesek haza!
Nem kifejezetten egyszerű, se nem gyors játék a Föld a láthatáron: Szellemek szigete. Készítői tényleg mindent megtettek, hogy könnyebben előkészíthessük és megtanulhassuk, mint eredetijét, de nem vettek ki lépéseket a játékmenetből, így könnyebb sem lett: az egyszerűsítés a komponensek megváltoztatásában kimerül. A dobozra írt 60-90 perces játékidő nem vicc, még ennél is tovább tarthat, pláne az első pár menet. Nehézségét, összetettségét egyébként nem az adja, hogy túl sok szabályt kell észben tartani, hanem hogy az öt szellem mind-mind mást tud, máshogy szinergizálnak, és nagyon résen kell lenni, hogy a lehető legjobb lépést tegyük minden körben, különben a telepesek győznek.
Elsősorban nem azoknak szól, akiknek a Szellemek szigete már megvan, hanem azoknak, akik ismerkednének a játékkal, de az eredetit már nem tudják beszerezni - a veteránok sok újdonságot nem találnak benne, és bizonyos kártyákat, elemeket még hiányolhatnak is. Kezdők számára viszont nem érződik majd kevésnek, szórakoztatónak és izgalmasnak fogják találni - alapjaiban, egészében ez mégis csak azt az élményt hozza, ami miatt a Szellemek szigete kiérdemelte pozícióját a BGG-n.
(A játékot köszönjük a Gémklubnak!)
