Több mint húsz év eltelt már azóta, hogy megjelent Klaus-Jürgen Wrede játéka, a Spiel des Jahres-díjas Carcassonne, de népszerűsége azóta is töretlen. Nem sok olyan társas létezik, aminek tíz nagyobb és ennél is több mini kiegészítője jelent meg, készült belőle Star Wars-os, téli, őskori, esőerdős, szafaris, és ki tudja még, hány különböző variáció, és 2006 óta minden évben egy hivatalos világbajnokságon mérik össze tudásukat a világ legjobbjai. A 20. évforduló alkalmából egy gyönyörű, jubileumi kiadás is elérhetővé vált, amit egy dobozdizájn-frissítés követett, és nemrég érkezett egy BigBox, benne az alapjáték mellett tizenegy kisebb-nagyobb kiegészítővel.
Kooperatívan azonban még nem játszhattuk a Carcassonne-t, egészen mostanáig: megérkezett ugyanis A ködbe zárt Carcassonne, melyben a játékosoknak közösen kell döntéseket hozniuk, hogy visszatartsák a szellemeket és elérjék a győzelemhez szükséges pontszámot.
Ködbe(n) vész
A játék hat szint során állít minket egyre keményebb kihívások elé. Az alapmechanika a Carcassonne-t számára ismerőknek nem lesz idegen: felváltva húzunk tájlapkákat, majd megpróbáljuk azokat a lehető legjobban elhelyezni, figyelve az illeszkedési szabályok betartására (utat úthoz, mezőt mezőhöz, városrészt városrészhez csatlakoztathatunk), és arra, hogy pontot tudjunk szerezni. A játékosok saját, egyedi színű bábukkal (őrzőkkel) rendelkeznek, de közösen kell dönteniük arról, mi hova kerüljön, és ha egy utat vagy várost többen is elfoglalnak, az ezekért kapott pont sokszorozódik.
A legfontosabb új elem természetesen a köd. Amikor egy olyan lapkát teszünk le, aminek egy részét homály fedi, szellemet is kell helyeznünk rá (ha ködhöz illesztjük, eggyel kevesebbet, mint a lapkán szereplő szellemek száma, de lehelyezésnél nem muszáj a ködöt figyelembe venni, tehetjük köd nélküli mezőhöz is), viszont ha nincs már több szellemfigura a készletben, próbálkozásunk kudarccal zárul.
Ha egy köddel fedett területet lezárunk, elüldözhetjük onnan az összes szellemet, valamint dönthetünk úgy is, hogy egy vár vagy út befejezését követően nem pontot szerzünk, hanem egy lapkáról eltávolítjuk a rémeket. Akkor nyerünk, ha elérjük az aktuális szint által meghatározott pontszámot, mielőtt elfogynának a tájlapkák vagy elszaporodnának a kísértetek.
A második szinten életbe lépnek a kastélyok és a temetők. Előbbi hasonlóan működik, mint az alapjátékban a kolostor: teszünk rá egy figurát, de ha körbeépítettük, nem 9 pontot szerzünk, hanem 2 pontot minden vele szomszédos lapkáért, amin köd található (önmagát beleértve). A temetők megléte ennél kényelmetlenebb: a 2-4. szinten minden alkalommal, amikor a területre bárhova szellemet kell lehelyeznünk, tennünk kell egy temetőre is egyet mindaddig, amíg a négy éléhez nem illesztünk lapkát, ám ha ez teljesült, kénytelenek vagyunk elföldelni egyet a figuráink közül - őt már nem használhatjuk a továbbiakban. Az 5-6. szinten a sírkertek működése tovább bonyolódik.
A harmadik szinttől háromfelé kell osztanunk a tájlapkákat, és azelőtt kell elérnünk adott pontszám-mérföldköveket, hogy az épp használt pakli elfogyna. Mindig, amikor ez sikerül, kapunk egy kutyát, akit lehelyezhetünk egy követő mellé: ő aktiváláskor elkerget néhány szomszédos szellemet, ha pedig befejezzük azt az utat vagy várat, amin a követő áll, annyi pontot kapunk, ahány szellem épp kísért - érdemes jól egyensúlyozni azzal, hogy mennyi rondaságot engedünk garázdálkodni.
A rendszer tökéletesen működik: folyamatos az izgalom és a feszültség, tényleg fontos a kooperáció. A lapkák játékba kerülésének véletlenszerűsége miatt erősen változó a kihívás mértéke: van úgy, hogy viszonylag hamar elszaporodnak a szellemek, de olyan is előfordulhat, hogy villámgyorsan gyűlnek a pontok. (Mivel több a ködös lapka, előbbire nagyobb az esély.) Az eltérő nehézségi szinteknek köszönhetően mindenki megtalálhatja a neki kényelmes összetettséget; a negyedik szint környékén már nehéz nyerni, de annál jobb élményt ad, ha végre sikerül. Van a játéknak némi Pandemic-light érzete, lényegében "fertőzést" kell kordában tartanunk, és a laphúzások miatt szorít az idő.
Mégsem vagyunk olyan jóban
A ködbe zárt Carcassonne bevethető az alapjáték kiegészítőjeként is, néhány szabályváltoztatással. Az új startlapkát kell használnunk, a hatvan, kiegészítős tájlapka az alapjátékéi közé kerül, illetve az 5 hagyományos meeple (kis emberke) mellé kettőt kell tennünk az őrzőkből kezdésnél, és további hármat egy készletbe. A szellemek kétféleképpen működhetnek: ha a ködöt bővítjük, akkor egy szellemet egy ellenfelünk már lehelyezett meeple-je mellé kell tennünk, és ha három összegyűlik, a kis emberkének mennie kell a játéktérről; ha viszont úgy rakunk le ködös lapot, hogy azt nem ködhöz illesztjük, egy saját, már lerakott követőnket rémisztjük meg. Értékelésnél minden szellem -2 pontot, a játék végén, a befejezetlen várakban, utakon álló figuráknál -1 pontot jelent.
A temetőket be kell foglalnunk, mint a kolostorokat, majd körbe kell építenünk, ezzel egy újabb őrzőt szerezve. Az őrzők és a sima követők között az a különbség, hogy előbbieket nem lehet szellemmel megrémíteni, de egyébként ugyanúgy működnek. A kastélyok azon szabályok szerint érnek pontot, mint a kooperatív módban.
A kompetitív variációt azok fogják igazán élvezni, akik hajlamosak az alapjátékban is belerondítani mások várába, idő előtt lezárni útjaikat - a hangsúly a szívatáson van. Elvileg működhet más kiegészítőkkel is, de erre az alkotók sem vállalnak garanciát - ennyi kiegészítő után ezt nem is várjuk el tőlük.
A játék leginkább a Carcassonne rajongóinak szól, ők viszont könnyen beleszerethetnek - szerencsére sokan lettek az elmúlt húsz évben. A koncepció teljesen működőképes, izgalmas, még esetleg valami, a szinteken haladva kibontakozó sztorit kerekíthettek volna köré, de így is könnyű elmerülni az élményben.
(A játékot köszönjük a Piatniknak!)
