Az elmúlt évtizedek során a LEGO egyre nagyobb mértékben nyitott a felnőtt gyűjtők irányába, esetenként több ezer darabos, méregdrága szetteket téve elérhetővé, amelyeket még egy milliomos is büszkén állíthat ki a penthouse-lakásában, és amiket biztosan nem jutna eszünkbe szétszedve az ömlesztett kockák közé önteni, már csak azért sem, mert ezek a készletek befektetésként sem utolsók, főként ha bontatlanul maradnak meg az utókornak.
Mi ugyanakkor szeretnénk elhinni, hogy a közel 75 éves múltra visszatekintő kockajáték azért elsősorban még mindig az építésről és a kreativitás kiéléséről szól, amelyhez kiváló motivációt nyújt a 2008-ban útjára indított Ideas (2014-ig Cuusoo) projekt. Ez nem kevesebbet ígér, mint hogy a LEGO akár hivatalos szettként is boltokba küldheti az építményeinket, amennyiben azok elérik a 10 ezer támogatót. No de mi történik ilyenkor valójában? Erről mesélünk ebben a cikkben.
Van egy jó ötleted? Kampányolj!
A LEGO Ideas egyik nagy előnye, hogy abszolút demokratikus, így egy regisztrációt követően 13 évtől felfelé bárki megoszthatja a hivatalos készletnek szánt elképzeléseit, ez azonban nem jelenti, hogy egyáltalán nem kell megkötésekkel számolnunk. Így például tiltólistán vannak a szexuális jellegű vagy életnagyságú fegyvereket formázó építmények, ahogyan a rivális játékgyártók szellemi tulajdonára épülő ötletek, valamint a korábbi Ideas-nyertesek újragondolásai is. További korlátozás, hogy a nagyvilágnak megálmodott szettünk legfeljebb 3000 elemből állhat (viszonyítási alapként: az eddigi legnagyobb LEGO termék, a Világtérkép 11 ezer kockát számlál), és csak a gyártó meglévő elemeiből építkezhetünk, vagyis nem jöhetnek szóba egyénileg barkácsolt alkatrészek.
Ha viszont gondosan betartjuk a projekt hivatalos irányelveit, akkor mindenféle probléma nélkül prezentálhajtuk a művünket az Ideas platformon, és megkezdődhet a támogatók összegyűjtése. A kampány során nyilván rendkívül sok múlik a megosztott illusztrációk minőségén és azon is, hogy egy adott készlet mekkora célközönséget szólíthat meg: egy ritka, kevésbé ismert autótípus például biztosan kevésbé vonzza a voksokat, mint egy milliók által kedvelt szellemi tulajdonra épülő készlet. Ezt az eddigi, gyártásba választott szettek listája is bizonyítja, ahol többségben vannak az utóbbiba tartozó elképzelések a Szellemirtók Ecto 1-es járgányától a Reszkessetek, betörők! McCallister-házán át a Jóbarátok Central Perk kávéházáig.
De ha még egy világszerte körülrajongott IP-re alapozunk is, ne legyenek illúzióink: az elmúlt 15 évben bedobott több tízezer ötlet közül mindössze 53-at dobtak piacra a dánok, vagyis az Ideas nem nyújt csillagászati esélyeket a megvalósulásra, amit még a 10 ezer szavazat elérése sem garantál. A gyártó ugyanis a népszerűség mellett számos egyéb szempontot is figyelembe vesz (pl. építhetőség, a megvalósítás költsége), ezért fenntartja magának a jogot a közösségileg felkarolt koncepciók indoklás nélküli elutasítására. Aki pedig minden akadályt legyőz, még az sem lehet biztos benne, hogy a kész termék tükrözni fogja a saját munkáját. Erre talán a 2013-ban kiadott DeLorean a legjobb példa, ami valósággal lemészárolta az eredeti, sokkal mutatósabb ötletet. Hogy miért van ez így, arról a legújabb Ideas-szett története mesél nekünk.
Kulisszatitkok a LEGO műhelyéből
A LEGO Ideas legfrissebb gyümölcse a január elsején boltokba kerülő Polaroid OneStep SX-70, amely nemcsak a külsejében idézi meg a gyártó azonos nevű, 1977-ben kiadott fényképezőgépét, hanem még a fotózás folyamatát is imitálja, ebben az esetben előre nyomtatott LEGO-képeket csúsztatva a kezünkbe. Az 516 elemből álló készlet kapcsán a The Verge újságírója, Sean Hollister több interjút is készíthetett az alkotóval és a LEGO bennfenteseivel, egy nagy riportban engedve bepillantást a nyertes Ideas-ötletek megvalósításának kulisszatitkaiba.
Az SX-70 mögött álló Marc Corfmat az évek során több mint 20 ötletet osztott meg az Ideas-platformon, és habár közülük hárommal is elérte a 10 ezer szavazatos álomhatárt, csupán a Polaroid ikonikus gépe hozta meg neki a tényleges áttörést. Az ötlet feltöltése és a forgalmazás kezdete között nagyjából másfél év telt el, ami ad némi fogalmat arról, milyen sebességgel őrölnek a LEGO malmai. A The Verge érdeklődésére maga Jordan David Scott, az Ideas kreatív vezetője árulta el, hogy miért nem tudják változtatások nélkül piacra dobni még a legjobban kitalált, abszolút kereknek tűnő rajongói szetteket sem.
A nyilvánvaló költséghatékonysági megfontolásokon túl a legfontosabb, hogy a készletnek rendkívül szigorú minőségbiztosítási ellenőrzéseken kell átesnie, ami óhatatlanul az alkatrészek cseréjéhez vezet. Ez a folyamat még a gyártó sokat látott tervezői számára is számtalan próbálkozással jár, akiknek többször is vissza kell térniük a tervezőasztalhoz. Az átalakítás során biztosítják, hogy a termék minden funkciója jól működik, hogy minden része stabil és biztonságos, hogy az építés folyamata mindvégig szórakoztató, a projekt résztvevői pedig szorosan együttműködnek a mérnököktől a tesztelőkön át az építési útmutatóért és a csomagolás felelős csapatokig.
A feladat összetettségére kiváló példa az SX-70 legmenőbb funkciója, a kamu Polaroid-fotókat kiadó mechanizmus, amivel elképesztően sokat kellett pepecselnie a gyártónak. Ezt a funkciót maga a Polaroid kérte, a LEGO pedig rengeteget kísérletezett, mire megalkotta azt a gumiszalagokra és Technic-elemekre épülő konstrukciót, ami hosszú távon is megbízhatóan működik, a megfelelő erővel és sebességgel csúsztatva ki a szövetre nyomtatott Lego-képeket. A gyártó egy robotot is épített, ami azt hivatott tesztelni, hogy a játékkamera kioldógombja több ezer lenyomás után sem mondja fel a szolgálatot, a strapateszt során pedig még egy sütőbe is bedobták a szettet, hogy megbizonyosodjanak a hőállóságáról.
Az ötleteken innen, az ötleteken túl
A LEGO-rajongóknak nem kell magyaráznunk, hogy van egy bizonyos árkategória, ami felett a vásárlók már kifejezett sértésnek veszik, ha a készlet matricákat is tartalmaz, hiszen ezek nem mutatnak olyan jól, és nem is olyan tartósak, mint a gyárilag nyomtatott kockák. Sajnos a Polaroid-esetében is akadnak matricák a csomagban, a készlet kapcsán viszont a kreatív fejes Scott elmagyarázta, hogy a gyártó miként hozza meg ezeket a döntéseket, ami nem csak az Ideas esetében érvényes. Ha hihetünk a hivatalos álláspontnak, a legfontosabb kérdés itt nem a spórolás, hanem a készletezés kordában tartása, ami szigorú megközelítést igényel a szettek tervezésekor.
A LEGO rengeteg építőelemet készít és raktároz, a gyártó által kialakított rendszerben pedig minden egyes nyomtatott kockának saját tárolója van, így ha a cég a lovak közé vetné a gyeplőt, hatalmasra nőne az ilyen speciális elemek helyigénye. A cég csapatai ezért úgynevezett "Frame"-ekkel, vagyis keretekkel dolgoznak, de az egyszerűség kedvéért mi most nevezzük inkább kvótának őket. Ez a kvóta határozza meg, hogy a különböző termékekért felelős részlegek mennyi díszített kockát igényelhetnek. A mindenkori kvótát nemcsak a teljesen úgy alkatrészek fogyasztják, hanem a meglévők más színben történő legyártása, vagy a régebbi, már nem forgalmazott elemek újbóli csatasorba állítása is.
A Scotthoz hasonló vezetők feladata az éves kvóták elosztása a különböző termékek között. A menedzselést segíti, hogy a tervezők a többi csapat rendeléseire is rálátnak, így felhasználhatják egymás elemeit, akár némi kvóta átadásáért cserébe. Ez a rendszer összességében nemcsak a raktárkészletek elburjánzásának szab gátat, hanem a csapatmunkát és a kreativitást is ösztönzi, rákényszerítve a tervezőket az erőforrások lehető leghatékonyabb felhasználására. A kreatív vezető azt is elmondta, hogy a Polaroid-szett esetében két kvótát használtak fel: egyet az egyedi kioldógombra, egyet pedig a szövet "fotók" tárolására szolgáló épített tok feliratozására. Ezzel szemben a kamerán futó látványos szivárvány csíkozásra nem kellett kapacitást elégetniük, mivel ki tudták hozni a LEGO meglévő elemeiből.
Mire számíts, ha nyersz?
Külön érdekes kérdés, hogy mi történik azokkal az Ideas-pályázókkal, akiknek a munkái kiválasztásra kerülnek. Amit a LEGO már úgymond papíron is megígér, az 10 példány a végül gyártásba kerülő készletből, valamint az ötletgazdák megkapják az eladásból származó bevételek 1%-át is, így a rajongók a pénztárcájukkal is érdekeltek abban, hogy kereskedelmileg sikeresnek tűnő szettekkel bombázzák a dánokat. Aki azonban arra számít, hogy az Ideas győztesei arany belépőjegyet kapnak a LEGO-birodalomba, azokat ki kell ábrándítanunk.
A Polaroid-készletet kitaláló Marc Corfmat legalábbis azt mondja, hogy a pályázata kiválasztását követően nem szerveztek neki gyárlátogatást, nem találkozott az ötletét átdolgozó tervezőkkel és a prototípust is csak egy videóhíváson keresztül láthatta. A The Verge cikke úgy jellemzi a történteket, hogy a LEGO fogta az ötletet, és elfutott vele, ami nyilván túlzás, de ad némi fogalmat az Ideas "civil" építőmesterei és a gyártó közötti kapcsolat dinamikájáról. Ettől függetlenül persze mindannyian boldogok lennénk, ha a cég kiválasztaná az egyik ötletünket, hiszen csodálatos érzés lehet a polcon viszont látni a fejünkben megszületett koncepciót.
A jó hír, hogy az elmúlt években két magyarnak, Szabó Máténak (Willie gőzhajó) és Fehérvári Donátnak (Csocsóasztal) is sikerült sikerre vinni az ötletét, az utóbbinak ráadásul nem is a 10 ezer szavazat összekaparásával, hanem egy LEGO által szervezett verseny (We love sports!) megnyerésével. A sikerhez tehát egy alternatív út is kínálkozik, s mivel három a magyar igazság, előbb-utóbb egy újabb piros-fehér-zöld győztesnek is jönnie kell, szóval ne habozzatok az elképzeléseitek megosztásával. A tervezésben egy kiváló ingyenes szoftver, a BrickLink Studio is segíthet, amit innen tudtok letölteni.
