Három okból is nagyon vártam már, hogy megjelenjen a Lapzárta, eredeti címén Fit to Print. Egy, hogy közel áll hozzám az újságírás témája, hiszen 15 éve dolgozom már a szakmában; kettő, hogy nagyon tetszik a dizájnja, és mostanában - főleg a Műgyűjtők társasága miatt - nagyon rákaptam a lapkapakolgatós játékokra; és három, hogy az a Flatout Games adta ki, amelynek egész jó szériája volt a Calico-Cascadia-Kaspó hármassal. (Mellékesen jegyzem meg, hogy két írogatós Cascadiájuk is megjelent a közelmúltban magyarul, ezekről szintén lesz bemutatónk.)
A játék azt, hogy milyen egy szerkesztőség működése, nem ábrázolja hitelesen, de jobb is így - a körítés ugyanakkor nagyon betalált, a játékmenet meg még inkább.
Arról írunk, amiről érdemes
Rémisztő lehet a 26 oldalas játékszabály, viszont ennek mindössze a fele az alapszabályok ismertetése, a másik felében játékvariációkat találhatunk - nagyon igyekeztek arról gondoskodni, hogy a lehető legtöbb időt akarjuk eltölteni a játékkal. Kezdjük az alapokkal.
Miután minden játékos eldöntötte, hogy a mutatós kis asztalok, a játéktáblaként szolgáló üres újságok, illetve a karakterek közül melyiket választja, valamint kapott egy vezércikket (ez valamilyen feltételek teljesülése esetén pontokat ad), kezdetét veheti az első kör, melynek során a pénteki lapszám összeállítása a cél. Egy forduló három körből áll, melyek során a hétvégén kiadott lapszámokat kell összeállítanunk; a szombati lap valamivel nagyobb, a vasárnapi meg még nagyobb lesz.
A játékosok eldönthetik, hogy hány percig tartson a kör: az 5 a legmegengedőbb, a 3 a legszigorúbb. Ennyi idő alatt végezni kell a lap összeállításával, egy kör mindkét fázisát le kell tudni, és ez nem egyszerű feladat.
Az első fázisban mindenkinek az asztal közepére borított, lefordított lapkák közül kell szimultán válogatnia. A játékosok elvesznek egyet, megnézik, hogy milyen, majd eldöntik, megtartják-e, vagy visszateszik képpel felfelé fordítva. A megtartott cikkeket, fotókat és hirdetéseket a kis asztalukra kell halmozniuk. Amikor úgy érzik, elég lapkát vettek el, bejelentik, hogy elkezdik a szerkesztés fázist, melynek keretében a tartalmakat igyekeznek úgy az újságba helyezni, hogy a lehető legtöbb pontot szerezzék.
Vannak azonban szabályok, amikhez igazodni kell: egyforma színű (témájú) cikkek nem kerülhetnek egymás mellé, ahogy fotók vagy hirdetések sem, ezeket el kell határolni egymástól, különben nem érnek pontot. A cikkek annyi pontot adnak a játék végén, amennyi fel van tüntetve rajtuk, a fotók a köréjük pakolt lapkák szerint számolandók, a hirdetések pedig azért fontosak, mert ezek termelik a bevételt, és aki a legkevesebb pénzt gyűjtötte a játék végére, hiába szerzett sok pontot, kiesik. Az írások ráadásul vagy vidámak, vagy szomorúak, és minél inkább eltolódik az összkép valamilyen irányba, annál több mínusz pontra számíthatunk. Ha véletlenül két olyan lapkát tettünk egymás mellé, amiket nem lett volna szabad, megúszhatjuk azzal, hogy lefordítjuk az egyiket, ami így pontot ugyan nem ér, de csökkenti a kitöltetlen területek számát, aminek szintén van szerepe a pontozásnál.
Minden forduló végén pontszámítás következik, aztán a felhasznált tartalmak visszakerülnek a kupacba, és jöhet a következő nap.
Az, hogy szorít az idő, hogy fejben kell tartanunk, hogy milyen lapkákat vettünk el, hogy 5 percbe két fázist is bele kell szorítanunk, és hogy mindenki szimultán cselekszik, nagyon izgalmassá teszi a játékmenetet. Még pontszámolással együtt is megvan egy játszma fél óra alatt, aztán jöhet a következő... akár új szabályokkal kiegészítve.
Mindegy, hogy játszod, csak élvezd
Nagyon szimpatikus, hogy ahogy a Flatout Games más játékainál, úgy itt is igyekeztek kihozni a koncepcióból a legtöbbet. Ha bemelegítettünk, használhatjuk az egyes karakterek egyedi képességeit, illetve "rendkívüli hírek" kártyákkal bonyolíthatjuk a játékmenetet, amik véletlenszerű, egyedi szabályokat vezetnek be minden napra. Nem csak hogy játszható egyedül, van olyan módja is, amiben meghatározott elemek lehelyezésével kell a lehető legtöbb pontot elérnünk (ehhez 12 rejtvényt találtak ki), továbbá egyszemélyes és többszemélyes játékot is lehet úgy játszani, hogy kihívások teljesítésére törekszünk.
Készült könnyített, családi játékváltozat, és azt is kitalálták, hogyan lehet úgy játszani, hogy az időzítőt ne kelljen használni: van szabály a körökre osztott változathoz is, ami nem rossz, de nem az igazi. Végül pedig ott a 4-12 fős "Szerkesztőség" változat, amiben kétfős csapatok dolgozhatnak össze, és mindkét főnek más-más szerepe van. Hogy ez mennyire nem csak egy apró kis csavarás, jól mutatja, hogy minden csapatból az egyik játékosnak két valódi, egymástól 4 méterre (vagy két külön szobába) elhelyezett asztal között, egy kis karton asztalt a tenyerén egyensúlyozva kell szállítania a cikkeket.
Egészen fantasztikus, izgalmas játék lett a Lapzárta, amiben sok múlik a szerencsén és a jó döntéseinken is, azon, hogy milyen méretű és formájú lapkákat veszünk el, miket tartunk meg és dobunk vissza, mikor döntünk úgy, hogy elég, vállaljuk-e a mínusz pontokat azért, mert többet vettünk el, mint amennyit be tudunk helyezni, cserébe némi mozgástérért. Két fővel és hattal is szinte ugyanannyi ideig tart (a játékmenet nem hosszabb, csak a pontozás), gyorsan letudható. Emellett nagyon szép, hangulatos, csak a karakterek bemutatásának szenteltek egy teljes oldalt, de a magyarra fordított cikkcímek is mókásak.
Lapzárta
- Eredeti cím: Fit to Print
- Tervező: Peter McPherson
- Grafika: Ian O'Toole
- Eredeti kiadó: Flatout games
- Magyar kiadó: Gémklub
- Játékosszám: 1-6 fő
- Korhatár: 10+
- Időtartam: 15-30 perc
- Játékszabály: Gémklub.hu
