Szerintem senki nem gondolja, hogy repülőt vezetni egyszerű dolog, még úgy sem, hogy a robotpilóta sok terhet levesz a valódi pilóták válláról. Bizonyára az sem kérdéses, hogy egy nehezített landolás intenzív élményét egy társasjáték nem tudja teljesen átadni.
A légi társasággal azonban mégis érezhetjük valamennyire azt a feszültséget, amit egy olyan szituáció kínál, melyben egyetlen hiba is kudarchoz vezethet, és nem csak döntéseinken, hanem a csillagok együttállásán is múlik a siker.
Nem sokon múlt
Az angolul Sky Team néven megjelent játékban (ami egyébként a Board Game Arenán az év legjobb kétfős társasa lett tavaly) az egyik játékos a pilóta, a másik a másodpilóta szerepét tölti be. Az asztal közepén található a vezérlőpult, rajta kék és narancssárga mezőkkel, amikre kockákat kell helyezni. Mindkét játékos rendelkezik négy kockával, illetve egy paravánnal, aminek segítségével rejtve tarthatja ezeket.
A cél a sikeres landolás, amihez a játék végére több feltételnek is teljesülnie kell: a légtérből el kell üldözni a többi repülőt, a másodpilótának ki kell engednie a fékszárnyakat, a pilótának a futóműveket, valamint behúzni a féket, illetve közös erővel egyenesben kell tartaniuk a gépet, és minimálisra csökkenteni a sebességet. Minden cselekvéshez kockákat kell használni: a körök elején kidobott értékekkel gazdálkodhatunk, úgy, hogy egy-egy kockának mindenképp kerülnie kell a fordulásjelzőhöz és a hajtóművekhez, a maradék kettőt pedig szabadon felhasználhatjuk, ahogy jónak látjuk épp. A játékosok arról, hogy mit dobtak, nem beszélhetnek, és a kockalehelyezés során egyáltalán nem kommunikálhatnak, csak a körök között, amikor megvitatják, mire lehet érdemes fókuszálniuk. Csak remélhetjük, hogy játékostársunknak van is olyan kockája, amivel jól járunk, és oda is akarja tenni, ahol mi látni szeretnénk.
Több tényezőt is figyelembe kell venni a kockák elosztásánál. Ha a másodpilóta túl hamar engedi ki a fékszárnyakat, nehezebb lesz elérni a repteret, a korai landolás pedig végzetes; ha nem raknak a játékosok kockát a rádióikonra, és ezzel nem küldik el a légtérből az akadályozó repülőket, ütközés lesz a vége. Nagyon okosan és átgondoltan kell cselekedni, néha az a legjobb megoldás, ha az Összpontosítás akcióval élve szerzünk egy kávéscsészét, amit aztán később egy-egy kocka értékének módosítására használhatunk.
A játék hét körig tart, minden körben csökken a magasság, és ha azelőtt érünk földet, hogy a repülőtérig eljutottunk volna, a landolás sikertelen lesz.
Jeges, rövid, szeles
Miután az első repülőtéren (Montréal-Pierre Elliott Trudeau) földet értünk, és megtanultuk az alapokat, jöhetnek a még izgalmasabb, még összetettebb kihívások. A repülési napló 21 további forgatókönyvet rejt, amik négy nehézségi szinten kínálnak új próbatételeket, további játékelemekkel bonyolítva a dolgunkat (a hivatalos oldalon még több van, és aki elég hamar szerzi be a játékot a Reflexshoptól vagy egy-két, promót is kínáló bolttól, a budapesti repülőtérre is lecsaphat). Megjelenik például a forgalomkocka, amivel véletlenszerűen bukkannak fel akadályozó repülők; nem lesz elég az 5 lehetséges pozíció valamelyikében tartani a fordulásjelölőt, adott pontok valamelyikére kell fordítanunk; fogyhat, sőt, szivároghat a kerozin, felerősödhet a szél, kaphatunk a nyakunkba egy gyakornokot, vagy bejegesedhetnek a fékek, amik így a pilóta és a másodpilóta figyelmét egyaránt igénylik.
Minden ilyen módosítással több dologra kell figyelnünk, új feladatokat kap a pilóta, a másodpilóta, vagy mindketten, változnak modulok vagy szabályok, nő az izgalom. Nem minden forgatókönyv igényli új modulok bevezetését, de a legtöbbnél legalább egy dologra figyelnünk kell.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
A légi társaság nem könnyű, játszmái feszültek és izgalmasak, simán lepörögnek a dobozon is ígért 20 perc alatt, és abban, hogy sikerrel járunk-e, némileg szerepet játszik a szerencse is, elvégre mégis csak kockákkal dobálunk, de sokkal fontosabb a jó taktikázás, feladatelosztás, összehangolódás. Lehet benne rutint szerezni, és egyre könnyebben venni az akadályokat, de még több óra játék után sem lesz garantált a siker. Komponensei jól átgondoltak, minőségiek, már a tábla összeállítása is külön élmény, de aki ismeri a Scorpion Masqué kiadó korábbi játékait (magyarul például a Kódfejtő, a Turing Machine és a Pont a közepébe jelent meg, mind kiváló), az valószínűleg nem számít kevesebbre. Sőt, nincs fólia, nincsenek simítózáras tasakok - a környezettudatosságra is figyeltek. Témája és játékmenete tökéletesen illeszkedik, de a repülés iránt kevésbé érdeklődők is jól szórakozhatnak vele.
(A játékot köszönjük a Reflexshopnak!)
