Aki magyar játékosként elkezd elmélyülni a társasjátékok világában, öt perc után találkozhat valamilyen formában a Mit Játsszunk? közösségével. A 2017-ben indított YouTube csatornán már közel 1000 társasos témájú videó található, a Facebook csoportban 19 ezer tag beszélget arról, mivel játszik épp - több, mint a "Társasjáték" nevet viselő csoportban, ami egyszerű logika szerint a téma iránt érdeklődők legnagyobb gyűjtőhelye kellene legyen.
A csatorna egyik arca Győri Zoli, aki amellett, hogy tartalomgyártóként tevékenykedik, tervezőként is aktív. A 2020-ban megjelent, nem csak szórakoztató, de kivételesen gyönyörű Spicy-val nemzetközi sikereket ért el, a beszélgetésre bátorító Igen?, valamint Igen? És... játékokkal a hazai közönséget hódította meg, de említést érdemel az Egyszer volt... is, egy történetírós kreatív társas, amit a Libertine könyvesbolttal és Szabados Ágival együtt állítottak össze.
Most itt a szintén nemzetközi sikerre pályázó, a szabadulószobákban utazó PanIQ Roommal együttműködésben megálmodott Llamageddon, amiben az épp megsemmisülő Puhafrika bolygó lámák alkotta népének kimenekítését kell intéznünk, azonban az űrhajó túl szűk ahhoz, hogy mindenkit magunkkal vihessünk az ismeretlenbe.
Nehogy szőr kerüljön a gépezetbe
Ahogy az Zoli játékaira jellemző, a szabályokat nem kell sokáig magyarázni, a játék maga mégis változatos és szórakoztató. Legalább 3, legfeljebb 6 játékos ülhet egy asztal köré, és mindenki előtt 4-4, eltérő foglalkozású (jósnő, fodrász, újságíró, elméleti fizikus stb.), véletlenszerűen kihúzott láma hever, akikhez a résztvevők maguk társítanak egy-egy tulajdonságot azok közül, amiket a kör elején felhúztak. A játékosok kiválasztják, az adott körben melyik lámát szeretnék a korlátozott férőhellyel rendelkező űrhajóra juttatni, majd megpróbálják szép szavakkal vagy könnyes szemekkel meggyőzni a többieket arról, hogy választottuk fontos szerepet tölt majd be a lámák jövőjében. Amint mindenki elmondta kortesbeszédét, jön a szavazás, és mindenki rámutat arra a lámára, akinek szerinte is helye van a hajón (és nyilván nem választhatja a sajátját). Az, amelyik a legtöbb szavazatot kapta, örülhet, döntetlen esetén a kezdőjátékoshoz balról legközelebb lévő nyer.
Az igazi izgalmak itt jönnek, ugyanis ekkor aktiválódik a választott láma tulajdonságához tartozó képesség: lehet, hogy extra helyek nyílnak meg a hajón, vagy épp ellenkezőleg, kevesebb láma fog felférni. Előfordulhat, hogy egy már felkerült állatot le kell venni, és az is, hogy a játékosok győzelmi törekvéseit sikerül keresztülhúzni. A játék elején mindenki kap négy korongot, amiket eloszthat lámái között - ezek határozzák meg, hány pontot ér egy-egy felkerülő patás, de a többiek nem tudják, ki melyikhez mit rendelt. A képességekkel lehetőség van a korongok átrendezésére, ami többször jelenthet hátrányt, mint előnyt a szenvedő fél részére.
Lármás lámák
Sok múlik azon, hogy milyen a társaság, más típusú emberek másképp fognak játszani, és ez befolyásolhatja, kinek mennyire szórakoztató a Llamageddon. Lesznek, akik gyakorlatiasan közelítik majd meg a feladatot, és csak a nyilvánvalóan hasznos lámákra szavaznak mindaddig, amíg ezek el nem fogynak, de őket is kibillentheti egy olyan szituáció, amikor már csak olyan szakmák képviselői maradnak, amik mellett nehezebb érvelni. Melyik a fontosabb vajon: egy sommelier vagy egy stílustanácsadó? Tényleg nem biztosítható a faj jövője egy műkörmös nélkül? És ami a legérdekesebb kérdés: meg tudja-e győzni egy játékos arról a többieket, hogy az ő bűvész lámája többet ér, mint egy sebész, egy tanár vagy egy asztalos? A játékidő is annak függvényében hosszabb vagy rövidebb, hogy ki mennyire éli bele magát, milyen hosszan győzködi a többieket, és ők milyen gyorsan hozzák meg döntésüket.
A dizájn is dicséretet érdemel, a Pécsi Tudományegyetemen végzett Czimbalmos Boglárka műve, akinek 66 különböző lámáját használták fel a játékhoz (továbbiak mellesleg NFT-ként is megvásárolhatók, de ez nyilván csak extra, ami a majmos NFT-k után adta magát). Ami magát a felépítést illeti, a karton elemekkel semmi gond nincs, ám a lapok minősége nem a legjobb, ezekhez érdemes kártyavédőt is beszerezni a biztonság kedvéért, illetve simítózáras tasakba tenni őket, mert könnyen gyűrődik a sarkuk, akármilyen óvatosan keverjük őket.
A Llamageddon olyan társaságokban működhet igazán jól, amelyek tagjainak az imprózás nem idegen, bele tudják élni magukat akár a lámák szerepébe is, de működhet családi összejöveteleken vagy játékesteken, fiatalabbakkal és idősebbekkel egyaránt. Mókás dizájnja és egyszerű, de tökéletesen működőképes játékmenete önmagában megnyerő, az élmény többi része a játékosokon múlik.
(A játékot köszönjük a Mit Játsszunk?-nak és a PanIQ Roomnak!)
