Hat évnek, három teljes sorozatévadnak kellett lepörögnie ahhoz, hogy a Stranger Thingsből - ami ugye úgy kezdődött, hogy gyerekek asztali szerepjátékot játszanak - olyan társasjáték készüljön, ami nem kvíz, Dungeons & Dragons kezdőszett (erre is 2019-ig kellett várni), vagy egy lusta Monopoly-variáció. A finálé még messze, úgyhogy igazából egyáltalán nem késett el a Repos Production, egy darabig még tartani fog a hype, ami most újra a csúcson van, hiszen május 27-én debütál a negyedik évad első fele.
Valószínűleg kevesen vágynak majd az események láttán az egyre romló állapotú Hawkinsba, de a '80-as évekbe annál inkább, és szerencsére a Stranger Things: Attack of the Mind Flayer dizájnja is megkönnyíti, hogy a múltba képzeljük magunkat. Persze a játék élvezetéhez nem kell rajongónak lennünk, de a beleélést segíti, ha tudjuk, mi forgatja fel az amerikai kisváros lakóinak életét.
Az Elmenyúzó szolgái
A titkos szerepes társasjátékok műfaja nagyon izgalmas; egyszerű partijátékok, illetve összetett, haladóknak szóló kalandok egyaránt készültek a műfajban. Ezek sajátossága, hogy a menetek elején mindenki (vagy néhány játékos) kap egy szerepet vagy titkos célt, amiről a többiek nem tudnak, és a szerepüket titkoló játékosoknak mindent meg kell tenniük azért, hogy ne lepleződjenek le. A Stranger Things esetében játékosszámtól függően 1-3 játékos kerül az Elmenyúzó hatása alá kezdésnél, és ők tudják egymásról, hogy össze kell dolgozniuk, de a többiek nem sejthetik, ki barát, ki ellenség.
A szerepek kiosztása és a poháralátétre emlékeztető karakterkártyák kiválasztása (nem számít, kit választunk a 10 főszereplő közül, akármi is történt a sorozatban velük) után mindenki kap 3 lapot, a maradékból pedig összeállítunk egy húzópaklit. A soron következő játékosnak fel kell fordítania a pakli legfelső lapját, majd ezt oda kell adnia valakinek - a játékosok meg is vitathatják, hogy ki kapja. A kalandkártyák ötfélék lehetnek:
- Ha az Ütés kártyából összegyűlik valaki kezében három, kiütötté válik, lényegében kiesik a játékból, de még mielőtt ez megtörténne, egyet-egyet lehet semlegesíteni a Segítő kéz kártyával.
- Ha Elmenyúzó kártyából gyűjt valaki 3-at, megszállottá válik, titokban ő is a szörnyekhez csatlakozik. Minden egyes Emlék kártya kiüt egyet az Elmenyúzókból, de ha már megvan a három, nincs visszaút.
- Végül pedig ott a Gofri, ami önmagában semmit nem ér, csak akkor, ha több meccset játsszunk egymás után; ilyenkor mindegyik kézben maradt lap plusz egy pontot ér a győztes csapatnak.
Vannak továbbá helyszíneket ábrázoló találkozáskártyák, összesen 12, ebből 3-at kell nagyjából egyenlően elosztva a húzópakliba tenni. Ha valaki ilyet csap fel, két dolog történik: egyrészt végre kell hajtani a kártyán látható utasítást, másrészt mindenki átad egy-egy szabadon választott lapot a két szomszédjának (Elmenyúzót csak a megszállottak passzolhatnak tovább). Wheelerék pincéjében például mindenkinek rá kell mutatnia valakire, és akire a legtöbben mutatnak, nem vesz részt a találkozásban (nem ad és nem kap lapot), az AV klubban két játékos helyet cserél, a strandon pedig mindenki lerak egy lapot lefordítva, ezeket meg kell keverni, majd újra szétosztani.
A játék akkor ér véget, ha már csak 1 vagy 2 játékos maradt vagy elfogyott a húzópakli, és ha legalább egy épelméjű játékos eljutott a végéig, az épelméjűek csapata nyer, ha nem, az Elmenyúzóé a hatalom.
Mindenki menekül
Mint azt a fentiek alapján bárki könnyen megállapíthatja, a Stranger Things: Attack of the Mind Flayer tipikus, egyszerű partijáték, amit gyorsan meg lehet tanítani mindenkinek, nem kell túl sok szabályt észben tartani, és végig izgalmas marad. A blöffölés nyilván fontos, így mindenkinek komolyan kell vennie a feladatát, mert ha az Elmenyúzó hatása alatt állók nem titkolják jól a szerepüket, hamar kieshetnek.
A dizájn a sorozat hangulatát idézi, a lapok, akármilyen egyszerűek is, szépek, egyedül az keltett bennem némi ellenérzést, ahogyan az Upside Downban (vagy magyarul Tótágasban, a szinkronos fordítást nem vagyok hajlandó leírni) lévő karaktereket megjelenítették: nem tudom, miért, de kényelmetlenül érzem magam attól, hogy egész egyszerűen becsukták a szemüket Photoshoppal, lényegében ugyanaz a kép került a karakterlapok mindkét oldalára, csak egyszer színesben, eredetiben, egyszer meg szürkében. Egy licencelt játéknál egyébként eleve fura, hogy egyetlen key artot használhattak az alkotók a sorozatból, és azt nyomták a doboz minden oldalára (a hátulja kivételével), a kártyák hátlapjára és a karakterlapkákra is.
A Stranger Things: Attack of the Mind Flayer nyilván elsősorban a sorozat kedvelőinek szól, de azok a társaságok is jól szórakozhatnak vele, ahol csak egy-két fő ismeri a szériát. Az eseményekkel képben lenni egyáltalán nem kell, de könnyebb beleélni magunkat, ha tudjuk, miért pont az Elmenyúzó áll az egész középpontjában, milyen jelentősége volt a gofrinak, vagy ki kicsoda a karakterek közül. Szintén ajánlott azoknak, akik egyáltalán nem látták a szériát, csak egy egyszerű, rejtett szerepes partijátékot szeretnének, bár nekik talán csábítóbb lehetett volna fotók helyett rajzolt karakterekkel és helyszínekkel, kevésbé konkrét vizuális elemekkel - de hát nem ők az elsődleges célközönség.
