Egészen biztos, hogy bár kiváló játék, a Fesztávot nem a játékmenete, hanem a tálalása tette népszerűvé: gyönyörűek a madárkártyák, élvezet őket felhúzgálni és lepakolászni, de az odúra hajazó kockatorony, az abból kiguruló fakockák, a játéktáblák, sőt, még az egyedi tapintású, prémium érzetű játékszabály is remek. (Az élményt egyébként a Wingsong appal lehet fokozni, amivel telefonunk kameráját a kártyákra irányítva megtudhatjuk, mely madarak milyen hangot adnak, és miközben játszunk, hallgathatjuk a játékba került szárnyasok csipogását - de ezt csak mellékesen jegyzem meg azoknak, akik esetleg nem hallottak még róla.)
Valószínűleg a Kutyapark esetében is a téma alapján döntenek a vásárlók, akik örömmel fogják a 163 kutyakártya közül kikeresni azt, amin saját kis kedvencük fajtársa található. Hogy aztán a játékmenet kapcsán mit éreznek, az már játékos tapasztalattól is függ.
A világ összes kutyáját akarom
A játékban a célunk a környék legjobb kutyasétáltatójává válni, és a lehető legtöbb ebet boldoggá tenni. Négy fordulón keresztül dolgozhatunk ezért, melyek során sorra hajtjuk végre a meglehetősen egyszerű lépéseket.
Először licitálás útján különböző kategóriába tartozó és más-más hatást aktiváló kutyákat kell elvennünk a táblán láthatók közül. Minden játékos beállíthatja, mennyi hírnévpontot (avagy győzelmi pontot, ami alapján eldől a végén, hogy ki lesz a nyertes) hajlandó feláldozni, majd sorban egymás után teszik le sétáltatófigurájukat a választott kutya alá. Ha valamelyiket többen is szeretnék, az viszi, aki a legtöbb ponttal licitált rá, a pórul járt játékosok pedig a maradékból válogathatnak.
Ezután a játékosok a saját kenneljükből (a megkaparintott lapjaik közül) kiválasztják azt a legfeljebb három jószágot, akiket elvisznek sétálni. Mindegyikhez tartozik egy költség, amit ki kell fizetni: labdák, jutalomfalatok, játékok és botok kellenek, hogy meggyőzzük őket arról, jó lesz nekik kimozdulni.
Ha ez is megvan, indul a sétáltatás. A táblán lépkedve a játékosok a fent említett dolgokat szerezhetik meg, illetve kicserélhetik a kenneljükben lévő állatokat akár a pakliból húzottakkal, akár a táblán lévőkkel. Mindenki eldöntheti, milyen tempóban haladna, 1-4 mezőt lehet egyszerre lépni, lehet ezzel taktikázni - aki először befejezi a sétálást, elsőként választhat a lehetséges jutalmak közül.
A negyedik fázisban minden megsétáltatott kutya után pontok járnak, míg azok után, akiket még egyetlen korábbi körben sem vittünk el a parkba, levonás jár. Pontokat sokféleképp tudunk szerezni: a játék legelején felhúzott egyéni célok teljesítésével (pl. legyen 3 kutya legalább kétszer megsétáltatva a játék során, vagy legyen X különböző típusú kutya a kennelben), az egyes állatok lapjain lévő bónuszokkal (pl. extra pontokat kapunk, ha egyik-másik kutyát többször is megsétáltatjuk, vagy valamilyen "nyersanyagot" tárolunk rajta, esetleg adott típusú kutyák után stb.), valamint úgy is, hogy figyelünk arra, az egyes fajtákból nálunk legyen a legtöbb. Véletlenszerű, mikor melyik a legértékesebb, és itt jelentkezik a hasonlóan nagy paklival dolgozó játékok visszatérő problémája: előfordulhat például, hogy a Társasági típusú kutyák gyűjtögetése érné a legtöbbet, de azok nem vagy kis számban jönnek, míg a mindössze két pontot nyújtó kutyákból rengeteg van. Lehet, hogy valaki egyetlen nagy értékű kutyával elviszi a legértékesebb díjat, a többieknek pedig esélye sincs az emiatt keletkezett hátrányt ledolgozni.
A játékmenetet fordulónként változó feltételek, valamint extra jutalmakat vagy hátráltatást kínáló helyszínkártyák igyekeznek színesíteni.
Kozmetikusnál volt?
A Kutyapark 1-4 fővel játszható, de 3-tól az igazi. Két játékos esetén egy "gépi" ellenféllel kell megmérkőzni, aki akadályozza a többieket, próbálja a legértékesebb kutyákat megszerezni, blokkolni a mezőket. Irányítása nem igényel sok adminisztrációt, egy kockával kell dobálni csupán, de a puszta létezése zavaró tud lenni. Már csak a hossza miatt is jobb, ha többen vagyunk - néha azt éreztem, túl hamar véget ért, gyorsan lepörgött a négy forduló, és alig tudtam gyűjtögetni, taktikázni, csak sodródtam az árral. Kevésnek tűnt, hogy mindössze nyolc kutyám lett a végén, különösen úgy, hogy ehhez képest meglehetősen sok típusra bontották szét a négylábúakat - vagy egyből jön ki sok, vagy sok különböző, és akkor nehéz a fajtaszakértő-bónuszokban versenyezgetni.
A játék határozottan szép, dicséret jár azért, hogy nem kartonkorongok jelképezik a nyersanyagokat, hanem műanyag dobozokban elhelyezhető kis fajelzők, ahogy a licitálás sem kockák, hanem tárcsák segítségével zajlik. A pontozótömb megléte fölösleges, hiszen a táblán található pontozósávon kényelmesen lehet lépkedni, de ez valószínűleg nem dobta meg nagyon a költségeket, elfér.
Egyértelmű, hogy kutyarajongóknak készítették, és lényegesen egyszerűbb a játékmenete, mint a Fesztávé (ha már ehhez hasonlítottam az elején). Könnyed, gyorsan tanulható és tanítható családi játék, sok-sok szép lappal, amiket élmény gyűjtögetni, ugyanakkor aki a Fesztávhoz vagy bármely hasonló, valamelyest összetettebb, tervezgetősebb-számolgatósabb társasjátékhoz szokott, ettől nem pont azt az élményt kapja. Nem könnyű a kutyákon olvasható játék végi célokat teljesíteni, győzelmünk sokszor inkább a szerencsén múlik, mint azon, hogy mi mindent megtettünk-e a legtöbb hírnévpont elérése érdekében. Ettől függetlenül viszont élvezetes játszani, és a tálalása miatt könnyű beleszeretni.
(A játékot köszönjük a Gémklubnak!)
