Pontosan száz évvel ezelőtt kezdődött el az első nagy világégés az osztrák-magyar trónörökös meggyilkolásával. Ilyen alkalmakat általában nem szoktak megünnepelni, a Ubisoft mégis egy igen egyedi játékot adott ki eme jeles évfordulóra.
Sírva vigadunk
Az első világháborúról, illetve ahogy a nagy öregek emlegették, a Nagy Háborúról meglehetősen kevés videojáték készült. Éppen ezért lett kuriózum a Valiant Hearts, amit nem győzünk eléggé megköszönni a Ubisoftnak. Igaz ugyan, hogy túl nagyot nem mertek kockáztatni, így meg kell elégednünk a digitális változattal, de ha ez az ára annak, hogy ilyen minőségi játékok jelenjenek meg akkor bizony hajlandó vagyok megfizetni ezt.
A játék érdekes ötvözete a kaland- és a platformjátékoknak, mindezt 2D-ben és szépnek egyáltalán nem mondható rajzolt karakterekkel. Kalandjátékokban mindig otthon voltam, így nem nagyon okozott gondot a fejtörők megoldása, de el tudom képzelni, hogy az ifjabb generáció tanácstalanul vakarja majd a fejét néhány combosabb rejtvénynél, főleg a vége felé. Maga a játék nem hosszú, mindössze 4-5 óra alatt végig lehet tolni első nekifutásra, cserébe viszont csak 15 euró, vagyis 4500 forint körül már a miénk lehet a Uplay rendszerén keresztül. Négy nagy fejezetre, azon belül hat vagy hét hosszabb-rövidebb részre tagozódik.
Ezzel a stílussal az a legnagyobb gondom, hogy az esetek legnagyobb részében gyorsan unalmassá válnak a repetitív feladatok. Szerencsére a Valiant Hearts tervezői profik, képesek voltak olyan játékmechanikai elemeket belevinni a sztoriba, melyek végig érdekfeszítővé teszik a cselekményt. Minden egyes részben van valami csavar, ami segít abban, hogy fenntartsa az érdeklődésünket. Az egyik percben még egy francia katonával próbálunk meg aláaknázni egy német erődrendszert, a másikban meg már egy fiatal német szökését kell elősegítenünk egy antant fogolytáborból. Szerepel még a történetben egy színes bőrű amerikai önkéntes, akit csak a bosszú éltet, illetve egy belga ápolónő, aki rengeteg életet ment meg a háborúban anélkül, hogy egyszer is meghúzná a ravaszt. A négy karaktert egy harci kutya köti össze, az eb alkalmazása ad egy sajátos érzelmi töltést a játéknak.
Négy hosszú év
A történet 1914-ben kezdődik, amikor Európa népei egymás torkának ugranak azért, hogy újra felosszák maguk között a világot. Mint a történelemben annyiszor, most is az egyszerű emberek fizetik meg a hatalmasságok ostobaságát és hatalomvágyát. A német-francia határ mentén él Karl, a német származású fiatal, aki kénytelen hátrahagyni francia feleségét és kisfiát, amikor a háború kitörésekor deportálják Németországba, és egyből be is sorozzák a tengelyhatalmak hadseregébe. Apósa, Emile sem ússza meg, rövid kiképzést követően ő is a frontra kerül, ahol olyan embereket kell megölnie, akik semmit sem vétettek ellene.
A küldetések teljesítése közben nyomon követhetjük a háború legvéresebb csatáit és legfontosabb eseményeit. A kezdeti hazafias lendület nagyon gyorsan alábbhagy, pillanatokon belül kiderül, hogy az egész háború értelmetlen, és csak egy nagyon szűk réteg érdekeit szolgálja. A kiszolgáltatott frontkatonák és nélkülöző családtagjaik az igazi vesztesei a háborúnak, de nincs megállás, aki dezertál, hamar a kivégzőosztag előtt találja magát. Érdekes volt látni, ahogy az ellenségkép fokozatosan átalakult, a közkatonák helyett a tisztek lettek közutálat tárgyai mindkét oldalon. Míg a közkatonák alig kaptak a mosléknál minőségibb ételt a gulyáságyúkból, addig a tisztek dőzsöltek a kantinban.
Egyszerűen nagyszerű
Nem lehet a játékot azzal vádolni, hogy túlságosan bonyolult lenne, mindössze néhány gomb kell az irányításhoz. A készítők ügyesen összelopták más játékok legnépszerűbb elemeit, de ezt olyan profizmussal és hozzáértéssel tették, hogy nem tudtunk rájuk egy percig sem haragudni. Azt hiszem ilyenkor mondják azt, hogy minden egyes puzzle-elem a megfelelő helyére került, ebben a kategóriában nem nagyon tudnék olyan kortárs játékot említeni, amely felülmúlná a Valiant Hearts-t.
Grafikai stílusa inkább a minimalizmus felé hajlik, de pont ettől jó, egy csili-vili 3D-s grafikus motor megfosztotta volna a játékosokat a nagybetűs hangulatól. Nagyon bejött a karakterek beszéde, ami valami furcsa keveréke volt a halandzsának, a németnek és a franciának. Erre még rátett egy lapáttal a keserédes zene, ami megadta a hangulatot. Számomra a játék csúcspontja egyértelműen az az autós jelenet volt, amelyben német vadászgépek elől kell menekülnünk, s közben Brahms Magyar táncok című klasszikus darabja szól.
Homokszem a gépezetben
Az eddig leírtak alapján gondolom, világos, hogy a Valiant Hearts egy nagyon eltalált darab, de mint minden, emberkéz alkotta mű, ez sem hibátlan. Menet közben (a PC-s verziót játszottam végig) sikerült belefutnom két nagyon csúnya programhibába, ami lehetetlenné tette a továbbjutást. Félreértés ne essék, nem az zavart, hogy újra kellett indítanom az adott pályát, azzal együtt tudtam élni, sokkal inkább piszkált, hogy a játék befejezéséig azon kattogtam, hogy biztosan programhibába futottam bele, pedig csak elakadtam, ami nem olyan ritka egy kalandjátékban. Ilyenkor segítséget is kérhettünk a játéktól. A megoldást stílusosan katonai postagalambok hozták képeslap formájában, melyeken néhány fotó segítségével mutatják meg, mit kell tennünk annak érdekében, hogy továbbjussunk a következő pályára.
Gyűjtögető életmód
Menet közben számos tárgyat találhatunk, ezek azonban csak dekorációs és oktató célt szolgálnak, nem kell megküzdenünk Monkey Island kaliberű agyament feladványokkal. A nehézséget inkább az ügyességi és az időzítős részek adják, ezeket érdemes úgy megoldani, hogy csak saját kútfőnkre támaszkodunk. Egy ilyen játék esetében bűn videón megnézni a végigjátszást, az egész elveszti az értelmét, ne szúrjatok ki magatokkal; játsszátok végig egyedül, óriási élmény lesz.
A Valiant Hearts annyira jól sikerült, hogy szívem szerint petíciót nyújtanék be annak érdekében, hogy ez a játék legyen része az első világháború oktatásának az iskolákban. Hihetetlen mennyiségű és minőségű érdekességet zsúfoltak bele, korabeli levelekkel és fényképekkel kiegészítve. Nagyon sajnáltam, hogy véget ért, de a remény azért megmaradt a végére, mivel a záró képsorokban megérkeznek a friss amerikai csapatok, így nem elképzelhetetlen egy DLC, melyben az 1918-as év eseményeit követhetjük nyomon. Nem lenne ellenemre, egyáltalán nem.
