Van úgy, hogy egy ötlet balul sül el, de ritkán buknak cégek akkorát, amekkorát az egykori baseball-játékos, Curt Schilling vállalkozásának sikerült. Pedig az Amalur franchise-ban megvolt a potenciál, hogy a legnagyobbak közé kerüljön: R. A. Salvatore tízezer évnyi háttértörténetet írt hozzá, Todd McFarlane felelt a látványvilágért, és a The Elder Scrolls: Oblivion vezető dizájnere, Ken Rolston végezte a dizájneri teendőket. Csak hogy volt az egésznek egy üzleti oldala, ami szakértők hiányában nem alakult túl kedvezően.
Unatkozom, mit csináljak?
Schilling, miután lehúzott közel húsz évet az MLB-ben profi baseball játékosként (a 38-as mezben játszott, részben innen jött a stúdió neve), 2007-ben visszavonult. Valamivel korábban, 2005-ben felvetette felesége bácsikájának, Bill Thomas egykori üzletembernek, hogy jó volna csinálni egy új MMORPG-t, és céget alapítani erre. Akkoriban sokat játszott az EverQuesttel, az EverQuest II-vel, és a World of Warcrafttal, mi több, tesztet írt kiegészítőkről a PC Gamerbe, NPC-ként jelent meg az EQII-ben, és szerepelt egy WoW-os podcastben - szóval nem csak a pénzt látta a játékiparban. Összehívta a haverokat, Thomast, Salvatore-t, McFarlane-t, és 2006-ban létrejött a Green Monster Games, amit aztán 2007-ben neveztek át 38 Studiosra. 2008-ban az EverQuest egykori vezető dizájnere, Travis McGeathy is beszállt a buliba, 2009-ben pedig a THQ-tól megvásárolták a Big Huge Gamest, ami a Rise of Nations sorozattal lett ismert. Ezzel egyrészt sikerült megmenteni a BHG-t a bezárástól, másrészt megszerezni egy projektet, amin a csapat már egy ideje dolgozgatott.
Valamikor ekkortájt lendültek be és kezdték el erőteljesen fejleszteni a Project Copernicust, egy az Amalur világában játszódó MMORPG-t, amit, mint mindenki, aki az elmúlt tizenöt évben MMO-t készített, a WoW méltó vetélytársának szántak. Schillingnek ez tényleg egy álomprojekt volt, a meetingeken állítólag könnyes szemekkel fogadta, amikor meglátta, hogy a tervekből kezd valami kialakulni. Kollégái iránt érzett háláját nem kevés pénzzel fejezte ki, egy hatalmas irodát bérelt, kiváló orvosi ellátást biztosított, edzőtermi bérletet adott, karácsonyra pedig laptopokat. Céges kocsit, telefonokat szeretett volna garantálni mindenkinek. Csak hát a pénz nyilván nem tartott örökké, a külsős befektetők nem tolongtak, az egyik érdeklődő túl rizikósnak tartotta a projektet a tapasztalat hiánya, a túlköltekezés és Schilling túláradó magabiztossága miatt.
"Curt őszintén azt hitte, hogy a Copernicus a legjobb dolog a szeletelt kenyér óta"
- mondta az egyik volt alkalmazott, és nem tudta elképzelni, hogy ezt bárki másképp láthatja.
2010-re sikerült eljutni arra a pontra, hogy anyagi problémák merültek fel. A Big Huge Games srácai kitalálták a megoldást: vissza kell venni az álmokból, jó lesz egy egyjátékos RPG-nél maradni inkább, és annak segítségével megteremteni a Copernicus elkészítéséhez szükséges összeget. Bár Schilling erre rábólintott, nem hagyta annyiban, és júliusban egy 75 millió dolláros kölcsönt igényelt Rhode Island államtól (adófizetői pénzből), annak ígéretével, hogy cserébe 450 alkalmazottnak ad munkát 2012 végéig. A kifizetés részletekben történt különböző mérföldkövek teljesítése után. Az egész cég átköltözött Massachusettsből Rhode Islandre, számos új fejlesztő csatlakozott, ami eredetileg segítette a projektet, de később problémákat, fejetlenséget okozott. Emellett a költekezés sem maradt abba. Végül közel 50 millió dollár jutott el hozzájuk, amit elvileg mind a Project Copernicus fejlesztésére kellett volna költeni.
Csak megszültük
2012 februárjában aztán csodával határos módon, az Electronic Arts közreműködésével megjelent a Kingdoms of Amalur: Reckoning, ami elég jól startolt: 1,3 milliót adtak el három hónap alatt, ami egy új IP esetében akkortájt elfogadhatónak számított. Csakhogy a fejlesztési költségek fedezéséhez legalább 3 millió kellett volna, és akkor profitról még nem beszélhetünk. Miközben a csapat megpróbálta DLC-k fejlesztésével javítani a helyzetet, a 38 Studios hatalmas adóssággal volt kénytelen szembenézni, ami főleg annak tudható be, hogy akármi történt, akármilyen vészjósló jel bukkant fel, Schilling eltökélt szándéka volt befejezni a Project Copernicust. A vezetőség több tagja próbálta jobb belátásra téríteni, sikertelenül (ezt egyébként ő maga tagadta).
2012 júniusában a vállalat csődbe ment, és sem koreai MMO-fejlesztők, sem a Take-Two Interactive nem volt hajlandó segíteni, hiába kaptak ajánlatot. Az ex-sportoló saját, felhalmozott vagyonának nagy részét, 50 millió dollárt ölte bele álma megvalósításába, miközben semennyit nem vett ki, fizetést sem különített el magának. Több mint 160-an vesztették el állásukat és sokan maradtak adósságban, mivel a költözéssel járó költségeket a cégnek kellett volna állnia.
Az egész ügy okán a kölcsönt adó Rhode Island-i EDC vezérigazgatója, Keith Stokes is lemondott. Sokan úgy gondolták, már az elején látszott, hogy a 75 millió dollár nem lesz elég a játék befejezéséhez, viszont állítólag ezt - mások mellett - az akkori kormányzó, Lincoln Chafee sem vette figyelembe, mi több, semmit nem tudott a vállalkozásról. Schilling így részben őt is hibásnak érzi a kialakult helyzet miatt, meg amiatt is, hogy bukásnak nevezte a Kingdoms of Amalurt, és így állítólag egy kiadóval kötött, a folytatásra szóló 35 millió dolláros üzletet hiúsított meg. Pedig 1,3 millió eladott példány nem rossz, ha nem számoljuk, mennyi pénzt sikerült fölöslegesen elégetni. Az ügy kapcsán indított nyomozást 2016-ban zárták le.
A Kingdoms of Amalur: Reckoning úgy készült el, hogy közben egy sokkal ambíciózusabb projekt lebegett fölötte, azt kellett volna kiszolgálnia, de esélytelenül indult. A franchise jogait a héten vette meg a THQ Nordic, így most egy új esélyt kaphat, átgondolt, megfontolt üzletemberek felügyelete alatt. Bőven van miből dolgozni, de azért reméljük, nem egy MMO-ba akarnak belevágni - bár mivel a Copernicus anyagait is megszerezték, ez sem kizárt.
