A gazdasági racionalitás lényege, hogy mindig olyan üzleti döntéseket hozunk, amelyek az érdekeinknek a leginkább megfelelnek és a legnagyobb hasznot hozzák nekünk. Ennek tükrében teljesen ésszerűnek mondható, hogy amikor két helyen megvehetjük pontosan ugyanazt terméket, akkor az olcsóbbik lehetőséget választjuk. Viszont akkor is logikusnak mondható ez a döntés, amikor kiderül, hogy az olcsóbbik helyen lopott árut vehetünk?
Korábban már elég sokat beszéltünk arról, hogy a G2A mennyire megbízhatatlan oldal, ha játékokat szeretnétek venni digitálisan. Az oldal lényege, hogy eladhatjuk a használt kulcsainkat, amiket aztán különféle digitális áruházakban szabadon felhasználhatunk, viszont a probléma ezzel a leginkább az, hogy a kulcsok forrásáról nem igazán esik szó. Persze bizonyára vannak, akik becsületesek és tényleg csak feleslegessé vált kulcsokat adnak el, viszont az a szomorú helyzet, hogy a kulcsok jelentős része lopott kártyákkal lett megvásárolva. A G2A persze igyekszik a lehető legegyértelműbbé tenni, hogy a csalást nem maga az oldal hajtja végre, hanem azok, akik a kártyákat lopják és próbálnak újabb módszereket bevezetni arra, hogy igazolják magukat az eladók (mondjuk telefonszámmal, vagy közösségi média felületekkel), de időbe fog telni, mire kiderül, hogy ezek mennyire hatásosak.
Amikor megveszünk valamit hivatalos forrásból, akkor azt azért tesszük, mert a termékkel együtt egy bizonyos fokú megbízhatóság is jár. Valamilyen szinten azért is fizetünk, hogy ha valami balül sül el a vásárlás után, akkor az eladó vagy a gyártó köteles legyen tenni valamit az ügyünkben és ha ezt nem teszi, akkor joggal fordulhatunk állami szervekhez. A másik nagyon nagy probléma, hogy ilyenkor nem csak kimarad a profitból a játékot fejlesztő cég, de akár még komoly károkat is szenvedhet.
Hogyan lopnak kulcsokat a csalók?
Ugyanez történt a MangaGamer nevű független csapattal is, akik elsősorban felnőtteknek szóló visual novelek fordításával és terjesztésével foglalkoznak. Nyilván ez nem a mainstream piac része, de pontosan ezért is ábrázolja jól, hogy egy cégnek mekkora bajt okozhat az a a fajta üzérkedés, ami a G2A-n zajlik. Konkrétan az történt, hogy a srácok arra lettek figyelmesek, hogy valaki accountokat gyárt ugyanarról az IP címről és nagy mennyiségben vesz meg játékokat. A titokzatos vevő a vásárlás után megpróbálta visszakérni a pénzt az összes kulcsért, és itt jön a történetben a trükk:
az ilyen visszafizetési kérelmek feldolgozása napokig vagy hetekig is eltarthat, ami azt jelenti, hogy mire visszavonják a kulcs érvényességét, addigra a tolvaj már rég eladta őket a G2A-n.
A terv zseniális a maga ördögi módján, viszont ennek nagyon kellemetlen velejárói vannak. Az egyik értelemszerűen az, hogy a vevő ezt nem tudja, ilyenkor pedig a MangaGamer és a G2A részéről rendkívül szemét dolog deaktiválni a kulcsot. Anno a Ubisoft is megpróbálta ugyanezt, viszont a rengeteg reklamáció miatt inkább visszaadták az érintett játékokat. A másik nagy probléma, hogy a MangaGamer minden visszafizetési kérelem után pénzzel tartozik a fizetéseket feldolgozó cégnek, ha kiderül, hogy lopott kártyáról van szó. Ha játékonként 30 dollárt kell fizetniük az azt jelenti, hogy 1000 kulcs után már 30 ezer dolcsival tartoznak, ami egy ilyen kis cégnek egyet jelenthet a halálos ítélettel. A fizetéseket intéző cég egyébként az incidens után fel is bontotta a szerződését a MangaGamerrel, ami azt jelenti, hogy nem tudtak játékokat eladni, amíg nem találtak másik partnert.
De mégis ki a tettes?
Nem sokkal később a Facebookon kérkedett az állítólagos hacker a megszerzett kulcsokkal, a Kotaku kérésére pedig számlákkal igazolta a kilétét. Elmondása szerint egy brazil, ProtoWave nevű hacker csapat tagjaként tevékenykedik, elsősorban politikai jellegű oldalakat törnek fel, a kulcsokkal való kereskedést pedig kizárólag azért csinálja, mert egyszerűen kivitelezhető és nagyon ritka az, hogy valakit emiatt kapnak el. Ez nyilván azért van, mert a megadott e-mail címtől vagy az éppen használt IP-címtől függetlenül a bank csak azt fogja látni, hogy a kártyára írt tulajdonos vásárolt, így pedig nem lehet igazán lekövetni az tettest.
Könnyű azt mondani, hogy nekünk vásárlóknak ez az egész teljesen mindegy, mert csak az számít, hogy olcsóbban vehessünk meg valamit. Ezzel összesen annyi a probléma, hogy még akkor is kevesebb kárt okozunk a kedvenc fejlesztőinknek, ha meg sem vesszük a játékot. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy ezek a csalók nekünk akarnak jót az olcsóbb játékokkal, de még ez sem igaz. Ezek csak tolvajok.
