Végre Budapestre is megérkezett a világon kategóriájában első helyen emlegetett régészeti rekonstrukciós kiállítás, a Tutanhamon kincse.
Valószínűleg senkinek sem kell bemutatnunk Tutanhamon-t, Egyiptom legismertebb és egyben legvitatottabb fáraóját. Így az is egyértelmű lehet, legalábbis azok számára, akik valamennyire jártasak Egyiptom történelmében, hogy Tutanhamon az ókor egyik legrejtélyesebb alakja, és az őt körülövező legendák, hiedelmek mindmáig rengeteg nyitott kaput hagytak a kutatók számára.
Howard Carter régész gyermekkora óta megszállottan hitte, hogy rátalál Tutanhamon sírjára, bár rengeteg akadályba ütközött, hiszen a kor tudóstársadalma legyintett csak, ha szóba kerültek elképzelései a megfelelő fórumokon. Viszont történelmi jelentőségű katarzisként 1922-ben végül beigazolódtak állításai, s kutakodásai sem voltak hiábavalóak: megtalálta hőn áhított álmai netovábbját, a fáraó kincsekkel teli, érintetlen három sírkamráját, melynek most eredeti, teljesen élethűen rekonstruált mását tekinthetjük meg a budapesti Wam Design Centerben.
El sem tudtam képzelni, hogy lehet egy ekkora tartalommal bíró kiállítást besűríteni a Wam Design-ba, de kételyeim elszálltak teljes mértékben, amikor elkezdődött a kalandozás a Király utcai pincerendszerben.
Rögtön elsőként nagyon szimpatikus megoldásként véltem felfedezni, hogy minden látogató nyakába egy telefon-mp3 lejátszó hibrid-jellegű, idegenvezetőként funkcionáló kis fejhallgatós szerkezetet akasztottak az amúgy nagyon kedves munkatársak. Eme szerkezet arra volt hívatott, hogy a különböző kiálított tárgyakhoz hozzárendelt útmutatókat a megfelelő sorszám beütésével keltsük életre. Praktikus megoldás, ilyet, és ehhez hasonlót Magyarországon még nemigen láttam, jó lenne, ha több helyen is élnének a technika eme vívmányával is.
A kiállítás struktúrája és felépítése úgy korrekt, ahogy van, még filmvetítést is kap a látogató, rögtön az elején: csigalépcsőn megérkezve a pincerészbe, rögvest három nagy kivetítő előtt találjuk magunkat. Indul is a dokumentumáradat, film formájában, mindent megtudhatunk az előzményekről, igényes tálalásban. Rá nagyjából 10 percre mehetünk tovább, újabb vetítés következik, egyfajta felcsigázás-szereppel, hiszen az ember alig várja már, hogy végre testközelből megtapasztalhassa a vásznon látottakat. Itt már hosszabb időt tölthetünk el, székekkel berendezett kis moziteremben zajlik az előadás.
Hozzávetőlegesen fél óra telik el, indulhat a csapat tovább (ugyebár csapatokra van osztva mindegyik turnus, periodikusan indulnak a csoportok a tárlat megtekintésére) – végre feltárulnak a sírkamrák, a sok-sok kincs, korhű környezetben, félhomályban csillog, hívogatóan csábít, hogy megérintsük őket – mert üvegfal az nincsen itt, mondjuk mint a Kairói Múzeumban. Ezzel együtt nyilvánvalóan nem élhetünk a tapintás gyönyörével, mert a szigorú biztonsági személyzet rögtön résen van: sem a hangos beszéd, sem a vakkuhasználat nem megengedett (utóbbit nem igazán értettem, hiszen rekonstrukciós kiállított tárgyakról van szó).
Érdekes érzés Tutanhamon szarkofágja mellett pár centivel megállni, vizsgálgatni, hiszen – mint feljebb említettem – ilyen jellegű lehetősége az embernek nem sűrűn lesz. Ami leginkább szembetűnő, hogy az alig 20 évesen elhunyt fáraónak minden testrésze átlagon felül kicsi volt, persze az akkori érában azért még más viszonyok és normák uralkodtak, mint manapság.
Tovább haladva megszemlélhetjük a számos lelet kiemelt hányadát, trónusokat, kegytárgyakat, gyermekjátékokat, legyezőket, pálcákat, botokat, és mindenféle egyéb temetési, szertartási kellékeket. Itt ismét kiemelném az idegenvezető-guide nagyszerűségét, hosszas időt eltöltöttünk azzal, hogy véghallgattuk a tartalmas és a bő, körülíró kis előadásokat.
Végső konklúzióként elmondható, hogy a Tutanhamon kincse kiállítás messze kiemelkedik a mezőnyből, főként, hogy Magyarországon nincs párja a témában. Bátran ajánlom felnőttnek-gyereknek egyaránt, iskoláknak (nebulókból nem volt hiány ottjártunkkor sem), szakavatottnak és szakavatatlannak, tehát mindenkinek, akit vonz, és érdekel az egyiptomi kultúra. Akit pedig eddig nem érdekelt volna nagyon, az is nézze meg mindenképpen, ezek után garantált, hogy régészeti tanulmányokba kezd, és meg sem áll Egyiptomig.
