A Total War sorozat a Rome második részével nagyot domborított, a kezdeti technikai nehézségektől eltekintve egészen korrekt irányba vitte el az amúgy is népszerű sorozatot. Ezt az alapot felhasználva hozta ki a legújabb fejezetet, ahol a rettegett Attila és a félelmet nem ismerő hunok a főszereplők.
A nemzetközi helyzet egyre fokozódik
A sötét középkor egyik legmeghatározóbb katonai erejét a hunok adták. Az ázsiai sztyeppékről származó rokonságunk a Krisztus utáni negyedik és ötödik században keményen odavert az európai királyságoknak és birodalmaknak. Róma ekkorra már csak árnyéka önmagának, a keleti területek ugyan erősek még, de a nyugati tartományokat sorra támadják a hunok elől menekülő törzsek. A helyzetet tovább bonyolítja még egy mini jégkorszak is, melynek következtében az északi barbároknak is kezd befagyni a hátsó felük, így elindulnak melegebb égtájak felé. Az alapjátékban 10 frakció közül választhatunk, ezek viszonylag jól elkülönülnek egymástól. Értelemszerűen másként kell taktikáznunk a jólétbe beletunyult római polgárok által felállított légiókkal, mint az éhezés elől menekülő barbárokkal vagy a fosztogatást lételemüknek tekintő lovas hunokkal. Minden hadjárat egyedi, korrektül meg lettek tervezve, néhol még átvezető animációk is feldobják a játékmenetet. Itt most persze nem Blizzard minőségű átvezetőkről beszélünk, a játék motorjával készült videók azért hagynak némi kívánnivalót maguk után, na meg az is látszik, hogy a különböző frakciók videói is ugyanazokból az elemekből épültek fel. Látszik, hogy nem ez a terület a Creative Assembly fő erőssége, de nem is ezért szeretjük őket.
Nyergelj, fordulj
Az unalomig ismert rómaiak és a barbárok után kész felüdülés a nomád törzseket megszemélyesítő hunokkal kezdeni, de már az elején le kell szögezni, hogy ez bizony nem lesz egyszerű feladat. Még normál szinten is gyorsan összeomolhat a hunok legyőzhetetlenségébe vetett hitünk. Lovas nemzet lévén a hadseregük gerincét is a hátasok adják. A Total War harcrendszere viszont úgy lett megtervezve, hogy a gyalogosok simán kibírjanak egy lovasrohamot, főként akkor ha szemből kapják és védi valaki az oldalukat. A hunok legfélelmetesebb fegyvere a lovas íjász, ezek viszont hamar kifogynak a nyílvesszőkből. Az üres tegezek ellenére ezek a harcosok még mindig jelentős erőt képeznek, lehet őket használni közelharcban is, de azért egy az egyben a pikás gyalogoshadtest könnyen megfutamítja őket. Készüljünk fel az időnként idegesítő mikromenedzsmentre, csak így lehet nyerni komoly túlerő ellen.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a gép egyre jobban játszik, csak ritkán látni tőle túlságosan nagy hibát, sőt néha még meglepetést is tud okozni. Előszeretettel alkalmazza azt a trükköt, hogy a hadvezérét minimális őrizet mellett a nyílt terepen hagyja, majd amikor a lovasainkkal megtámadjuk, a közeli erdőben csendben megbújó csapatai támadásba lendülnek. Volt rá példa, hogy bedőltem a trükknek, nem vagyok magamra túl büszke, de ez van, nem bírtam kihagyni ezt a „remek” alkalmat a gyors győzelemre.
Az Attila egyik legnagyobb újdonsága a nomád életmód behozatala lett. A vándorló hunoknak nincsenek fallal körülvett városaik, ők könnyűszerkezetű jurtákban vészelik át a békeidőket, de mindig készen arra, hogy megütközzenek az ellenfelekkel. Az időszakos letelepedéshez szükség van némi mozgáspontra, viszont cserébe az addig felépített épületek elkezdenek termelni. Ezt a részt nagyon okosan kell megtervezni, mivel ha folyamatosan csak harcolunk akkor egy idő után anyagilag megyünk csődbe és a hordáink szétszélednek.
Felperzselt föld taktika
A hunok egyik legfélelmetesebb vonása az volt, hogy nem ismertek kegyelmet, szemrebbenés nélkül gyújtották fel az ellenálló településeket. A Total War: Attila legnagyobb kihívása az volt az elején, hogy nem tudtam eldönteni, mi legyen az elfoglalt városokkal. Az rendben van ugye, hogy kifosztjuk az első alkalommal, de aztán teljesen tanácstalan voltam a folytatást illetően. Kézenfekvőnek tűnt az a megoldás, hogy néhány kör után visszatérek és kirabolom a várost újra, de ugye ez elég macerás (értsd mocskos unalmas), másrészt meg a csóringer túlélőktől már alig volt mit elszedni. A megoldás meglehetősen nyers és kegyetlen, a földig romboltam a várost, ott egy darabig nem szántották be a földet. Igaz ugyan, hogy pénzt sem láttam ott többet, de volt még elég gazdag város nyugat felé, ráadásul a népirtás jótékony hatással volt a horda populációjának a növekedésére. Bizonyos szint után osztódott, így már kétszeres erővel támadhattam a római provinciákat.
Nem ma fogok leszokni a Total Warról
A Total War: Attila szinte kötelező darab a sorozat kedvelőinek, elképesztő mennyiségű időt bele lehet tenni, a különböző felfogásban harcoló frakciók garantálják a hosszú játékidőt. Azok viszont, akik eddig hányingert kaptak az ilyen játékoktól...nos azok nem ettől a résztől fognak kedvet kapni. Igaz ugyan, hogy megpróbáltak kicsit egyszerűsíteni a kezelőfelületet, de ez csak nyomokban látszik. Próbálkoztak bizonyos részeket megújítani, de a családfa gondozástól gyorsan elment a kedvem. Kicsit arra emlékeztetett, amikor a való életben próbálják elmagyarázni nekem a nagynénik és nagybácsik kusza rendszerét, ott is nagyon hamar elvesztem a fonalat és szégyenkezem a család előtt, amikor nem jut eszembe mi a keresztneve az egyik harmadik vonalbeli unokatestvéremnek (pedig még a lagzinkon is ott voltak - dorgál meg ilyenkor az anyukám, én meg csak pislogok pirulva).
Technikailag határozott előrelépés a játék, bár azért az ellenséges és semleges frakciók még így is túl sokat gondolkoznak körönként. A grafikája olyan nagyon sokat nem változott két év alatt, az kifejezetten nem tetszett, hogy a stratégia térkép harcait nem voltak képesek átdolgozni, elég bután fest, hogy a lovas hordámat egy gyalogoskatona képviseli, aki a két évvel ezelőtti tökön rúgással alázza meg az ellenfelét. Mennyivel menőbb lett volna ugyanez, ha a ló rúg.
A kezdeti nehézségek ellenére engem ismét megfogott, kicsit félek attól, hogy nem jut időm minden frakcióval túlélni ezt a nehéz időszakot, de a hunokkal egészen biztosan megtanítom Európának az új esti imádságot: „ A hunok nyilaitól ments meg uram minket”.
