A Thief sorozat rajongói bizonyára már vágják a centit, és egyre hevesebb izgalommal ismételgetik, hogy 2014 februárja már nincs is olyan messze. Tudják ezt a Square-Enix dolgozói is, akik a reklámok és a tetszetős előrendelői ajánlatok mellett arra is koncentrálnak, hogy elvégezzék az utolsó simításokat, hogy a jövő év elejét egy olyan Thief játékkal kezdjük, ami méltó lesz a sorozat gyökereihez, és hogy minden enyveskezű gamer örömét lelje benne.
Persze nincs könnyű dolga a fejlesztőknek, hiszen nagyok az elvárások, ráadásul a Thief megjelenésével együtt az új konzolgeneráció küszöbén is állunk, amely újabb szempontokat vet fel a játék majdani megítélésével kapcsolatban. Ha az utóbbi néhány hónap tapasztalataiból indulunk ki, nem túl nagy bátorság kimondani, hogy van még mit csiszolni a játékon, de szerencsére a Square-Enix nem is akarja elsunnyogni a munkát. Egy korábbi demo buildben például Garrett ajtónyitási mechanizmusával verték ki a biztosítékot a tesztelőknél, akik nehezményezték, hogy mindenféle animáció nélkül, egy letűnt kor játékait idézve nyitja az ajtókat a mestertolvaj. Nyilván nem ez a legnagyobb gond, de 2013-ban, fél évvel a megjelenés előtt meglehetősen illúzióromboló tud lenni egy ilyen megoldás. A Square-Enix azóta orvosolta a problémát, és csiszolják is a Thiefet becsülettel, de fontos megjegyezni, hogy egy ilyen visszafogott és megfontolt játékmenetet kívánó játék igazi értékét elsősorban az MI fejlettsége fogja majd meghatározni. Hiába nyitja Garrett saját kezűleg az ajtókat, ha ellenségeink buták, vagy túl kiszámíthatóak, akkor nem ér az egész semmit.
Ebből a szempontból különös fontosságú lehet, hogy mivel a Thief új generációs gépekre is érkezik, felmerül a kérdés, hogy lesz-e számottevő különbség az egyes platformok között. Joe Khoury, az Eidos Montreal producere nyilatkozata némileg árnyalja a kérdést: „Számunkra fontosabb, hogy lehető legtöbbet kihozzuk a jelen generáció nyújtotta lehetőségekből, minthogy a következő generáció határait feszegessük, ugyanakkor a töltési idő, a streaming, a részecskék megjelenítése, vagy a vizuális részletesség terén kihasználjuk a next-gen gépek által képviselt technológiai hátteret”.
A legszerencsésebb nyilván az lenne, ha különálló csapatok dolgoznának a Thief egyes változatain, ezzel biztosítva a lehető legjobb eredményt, de azt is be kell látni, hogy pénzügyi szempontból ez sajnos lehetetlen vállalkozás. Khoury előbb idézett szavai azonban más megvilágításba helyezik a Thiefet, és talán bölcsebb lenne úgy tekinteni rá, mint a leköszönő generáció egyik utolsó képviselőjére, ami történetesen a next-gen konzolokra is megjelenik, és ítéletünket is ennek fényében érdemes majd meghozni.
Ezt azért fontos leszögeznünk, mert a fentebb említett, a játékmenet szempontjából kulcsfontosságú MI nem valószínű, hogy hatalmas különbségekkel fog szolgálni az új generációs gépeken, így jobb, ha nem ringatjuk magunkat hiú ábrándokba és ezt szem előtt tartva vizsgáljuk a Thief jelenlegi állapotát.
A Thief legújabb demo buildjében a mesterséges intelligencia szempontjából minden megszokott mederben zajlik, tehát ellenségeink eleinte egy teljesen semleges állapotból váltanak át gyanakvó üzemmódba, ami ha nem vagyunk elég elővigyázatosak, könnyen átcsaphat riadókészültségbe. Az állapotok közti különbségekről a karakterek feletti ikonokból szerezhetünk tudomást, és ha jót akarunk Garrettnek, nem engedjük meg azt a luxust, hogy az őrök állandó riadókészültségben kószáljanak, ugyanis minden erejükkel azon lesznek, hogy elkapják a mestertolvajt.
Az világosan látszik, hogy ebben nincs számottevő újdonság, de amennyiben a fejlesztők képesek hozni az elvárt minőséget, élvezetes és izgalmas móka lesz lopkodni, ráadásul olyan klasszikus eszközöket is bevethetünk az őrök félrevezetésére, mint a zajkeltő és vizes nyilak, amelyek bizonyára kellemes emlékeket ébresztenek a régi tolvajokban. Azonban ahhoz, hogy tényleg minőségi játékkal legyen dolgunk, még további munkára lesz szükség ami a mesterséges intelligenciát illeti, ugyanis még vannak olyan bosszantó elemek, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül.
Legtöbb esetben persze megbocsátható és könnyen javítható hibákról van szó, amelyek az elkövetkezendő hónapokban szép lassan eltűnnek, de a tesztelők felhívták a figyelmet egy olyan jelenségre is, amely keretein belül az MI nagyon könnyen átverhető, ugyanis amikor Garrett az ablakokon át közlekedik, az egy olyan animációval jár, amely leforgása alatt láthatatlanná válik az őrök számára arra a néhány másodpercre, amíg elvégzi a mozdulatsort. Ez a jelenség egy lopakodós játéknál nagyban rontja az élményt, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a Thiefben valószínűleg sokszor kell majd ilyen módon közlekednünk. A probléma egyébként a nagyobb városi környezetben történő külső és belső terek közti átkeléssel járó töltéssel kapcsolatos, amire a legutóbbi demo build szerencsére ellenpéldát is tud hozni, ugyanis az egyik (valószínűleg csak a demóban szereplő) mellékküldetés a város egy olyan elkülönített részén játszódott, ahol nem volt külön töltési idő a pálya különböző szakaszai között, és itt az MI jól is szuperált.
A kérdés tehát elsősorban az, hogy mit kezd az Eidos Montreal az MI-vel egy nagyobb városra kiterjedő környezetben és olyan helyzetekben, ahol a játékostól függ az, hogy pontosan hogyan is kívánja megoldani a feladatokat, mert a Thief sikere végső soron azon fog múlni, hogy a felhasználók mennyire találják majd élvezetesnek a mesterséges intelligencia kiismerését és legyőzését.
Minden szigorú kritikától és szomorúan konstatált hibától függetlenül azonban van okunk bizakodni, hiszen a Deus Ex: Human Revolutionben az Eidos Montreal bebizonyította, hogy képes igazán élvezetes lopakodós játék készítésére, és még talán van idő arra, hogy a fennálló problémákat orvosolják 2014 februárjáig. Ti mit gondoltok?
