Szokták volt mondani, hogy a klasszikusokon nem fog az idő. Gyakran hajlamosak is vagyunk elhinni ezt a közhelyet, hogy aztán hatalmasat koppanjunk abban az esetben, ha előveszünk egy olyan játékot, amely több mint egy évtizeddel ezelőtt élte a fénykorát. Kevés olyan videojáték van, ami képes ezt elkerülni, viszont minden idők egyik legjobb Zelda epizódja közöttük van.
Az Idő szorításában
Bizony mondom néktek, röpül az idő. A Wind Waker eredeti változata már közel 11 éve jelent meg, de ez persze nem jelenti azt, hogy elavult lenne. A zseniális harcrendszer, a cel-shading grafika, a bűbájos karakterek, a többszintes dungeonök, a ravasz fejtörők és a megkapó történet még ma is megállja a helyét. A Nintendo azonban a fejébe vette, hogy a mostani játékosgenerációnak is megmutatja, milyen volt a minőségi videojáték abban a korban, amikor még a bénázások eredményeképpen megjelent a Game Over felirat a képernyőn.
A Wind Wakernél nem is találhattak volna jobb alapanyagot, kétségtelen, hogy ilyen játékokkal kellene feldobni a Wii U továbbra is gyengélkedő eladásait. Nem fér a fejembe, hogy fordulhatott elő, hogy az egy évvel ezelőtt megjelent, next-gennek beállított konzolhoz miért nem jött ki ez a játék, egészen biztosan többen vették volna érte, mint az orbitálisan nagyot bukott ZombiU-ért.
Szellőkeltő
A Wind Waker főszereplője egy kisfiú, aki éppen a születésnapját ünnepli egy távoli és békés szigeten. A helyi szokásoknak megfelelően magára ölti a zöld ruhát, ami tisztelgés a letűnt korok legendás hőse előtt, ki legyőzte és száműzte a legfőbb gonoszt. Az események azonban nem várt fordulatot vesznek, amikor felbukkan egy kalózhajó tele szerethető gazfickókkal és egy hatalmas madár, aki elrabolja a kisfiú testvérét. Itt indul be igazán a történet, melynek során felfedezhetjük az óceán szigetvilágát, megismerkedhetünk egy beszélő hajóval, és elkalandozunk minimum 30 órát ebben a lenyűgöző kalandjátékban.
Az a zseniális az egészben, hogy a Wind Wakert úgy tervezték meg a japánok, hogy végig tartogat valami meglepetést a játékosok számára. Folyamatosan kapjuk az új játékelemeket, egy percig nem érezzük azt, hogy az unalomig ismert részekkel próbálnának meg lenyűgözni minket. Imádtam például azt a részt, amikor a játék elején egy kastélyba kellett bejutnunk, de a betörés közben a kardunk elveszett. Kénytelenek voltunk tehát átváltani besurranó üzemmódra, melyről kiderült, hogy sokkal nagyobb móka, mint ahogy azt elsőre gondoltuk volna.
A plasztikai sebész neve: Wii U
Az első és legszembetűnőbb változás a a szemet gyönyörködtető HD (1080p) kidolgozottság. Minden átvezető animációt, a fényhatásokat és az összes textúrát újratervezték, egészen egyszerűen mesés látványt nyújt egy megfelelő tévén. A játék teszteléséhez hazavittem egy Wii U-t, és rákötöttem az otthoni tévére, mondanom sem kell, hogy a gyerekeim teljesen odáig voltak a látványtól.
Az ilyen maratoni tesztelésekkel azonban van egy kis gond: hiába vagyok családfő, még nekem sem lehet annyi időre (30+ óra) lefoglalni a nappaliban lévő nagy képernyős tévét. A játéktervezők azonban gondoltak a dühös feleségekre, akik a televíziókészüléket rendeltetésszerűen is szeretnék használni, így egyetlen gombnyomásra a géphez adott tablet képernyőjére varázsolhattam a játékot.
Ott persze szó sincs HD felbontásról, mivel a kicsivel több mint 6 colos képernyő felbontása csak 854×480, de ettől függetlenül tökéletesen alkalmas volt a játékra. Tévén játszva a tablet másodlagos képernyőként funkcionált, gyerekjáték volt hozzárendelni a tárgyainkat a különböző gombokhoz, és akkor sem kellett megszakítanunk a játékot, ha szerettük volna megnézni a nagy térképen, merre is hajókázunk éppen. A Wii U verzió egyik nagyon hasznos újítása a palackposta, melynek segítségével rövid szöveges üzeneteket küldhetünk a többi Wind Waker-játékosnak. Ilyen palackokat mi is találhatunk a tengerpartokon, még az is lehetséges, hogy valaki így kér segítséget a továbbjutáshoz.
Nemcsak adtak, el is vettek
Az elmúlt 11 évben a Wind Waker kultjáték lett, meglepően kevés kritika érte. A játékosok azonban szeretnek mindenbe belekötni, és a fejlesztők bebizonyították, hogy igenis odafigyelnek ezekre a sirámokra. Számos olyan elemet átalakítottak, ami nem nyerte el a rajongók tetszését. Az első és legfontosabb ilyen rész a vitorlázás újragondolása. Hihetetlenül sok időt el lehet pepecselni a tengeren, főként akkor, ha szorgos hangya módjára fel akarjuk fedezni a teljes szigetvilágot. Aki kicsit is rákattant erre a részre, az könnyedén elvitorlázhatott akár 100 órát is.
Ennek zöme azonban unalmas hajókázás, ami első ránézésre gyönyörű (főként nagy felbontásban), de tapasztalatból mondom, hogy a második óra elejére kifejezetten unalmassá válik. A készítők ezt a problémát egy huszárvágással megoldották: az aukciós házban vehetünk egy vörös vitorlát, ami 50%-kal felgyorsítja hajónkat, ráadásul még a szél irányával sem kell pepecselnünk, automatikusan feltámad abba az irányba, amerre menni akarunk.
A játék vége felé az eredeti változatban volt egy küldetés, ami szintén sok kritikát kapott (TriForce küldetés), a rajongók kérésére ezt is áttervezték, hogy élvezetesebb legyen. Mindezek tetejébe megfejelték még a HD verziót egy Hero móddal, ahol a szörnyek kétszer akkora sebzést visznek be, és ezeket a sérüléseket csak és kizárólag gyógyító itallal tudjuk orvosolni. Ezek a változások nem kicsit növelik meg a játék nehézségét, szóval csak az aktiválja, aki nem bánja a kihívásokat. Szerencsére ez bármikor kikapcsolható, szóval a nagyobb bossharcoknál nem fogjuk a tizedik sikertelen kísérlet után átkozni magunkat.
Múlt, jelen, jövő
Nem kicsit irigylem azokat a játékosokat, akik most kapcsolódnak csak be a Zelda-őrületbe. Nekem már ismerős volt az egész játék, bár tíz év távlatából egyáltalán nem emlékeztem minden részletre, azért így is remekül szórakoztam. Képzelem, mit érezhetnek azok, akik most először találkoznak ezzel a stílussal. A Wind Waker HD egy pazar feldolgozás, nem lehet nagyon belekötni, hiszen minden idők egyik legjobb játékát dolgozza fel „nem középiskolás fokon”. Nagyon bízom benne, hogy a felújítás lesz annyira sikeres, hogy a többi nagy klasszikus is megkapja a maga ráncfelvarrását.
Ez különösen aktuális most, amikor az igazi next-gen konzolok már az ajtóban toporognak, de igazán nagy, eredeti és kiemelkedő nyitócímeket nem tudnak melléjük pakolni. Ami meg a Wii U-t illeti, ez az a taktika, amit követniük kellene, sok játékos hanyatt-homlok rohanna Wii U-t venni, ha mondjuk kapna mellé egy Star Wars: Rogue Leader HD változatot. Közöttük én is.
