A Super Mario Maker mindenkinek kötelező. Kicsiknek és nagyoknak, rajongóknak és kételkedőknek, de még azoknak is, akik eddig csak a Mortal Kombattal játszottak. Főleg azoknak. Bevallom őszintén, nem voltam túlságosan elragadtatva, amikor nálam landolt a Super Mario Maker tesztje, mert mint sok gamer, aki folyamatosan a legújabb szuperprodukciókat pörgeti, valahogy derogált a dolog. Öreg vagyok én már a Super Marióhoz - futott át 25 éves agyamon -, meg hát egyébként is, fogok én majd a pályaszerkesztővel bohóckodni. Három perccel később pontosan ugyanazzal az arckifejezéssel ültem a tévé előtt, mint húsz évvel ezelőtt, amikor az első sárga kazettás "Nintendón" ismerkedtem az aprócska vízvezeték-szerelővel. Szerencsére van két fülem, különben lehet, hogy körbeszaladt volna a szám.
Miből lesz a cserebogár
Az elmúlt években számos olyan játék látott napvilágot, amelyek az egyszerű pályaszerkesztésnél jóval többre voltak hivatottak. Az egyszeri játékos nagyon nehezen érzi otthon magát ebben a közegben, hiszen ahhoz, hogy valami maradandót alkossunk, bizony alaposan ismerni kell a trükköket, és nemcsak fákat meg bokrokat kell elhelyeznünk egy előre generált helyszínen, hanem a játéklogikával és a mesterséges intelligenciával is bíbelődnünk kell. A Super Mario Makerben erre egyáltalán nincs szükség (még csak lehetőség sem), a rendelkezésre álló eszközökkel azonban pillanatok alatt összehozhatunk valami olyat, amiről korábban nem is sejtettük, hogy megvalósítható.
Bár alapvetően ez egy kettő az egyben játék, a határokat sikerült tökéletesen elmosni, így az alkotói folyamat és maga a játék gyönyörűen keveredik, szinte észrevétlenül sodródunk egyikből a másikba. A tervezés során megépíthetünk teljesen új pályákat, vagy átdolgozhatunk már létező alkotásokat, ehhez pedig négy különböző dizájn áll rendelkezésünkre. Az eredeti Super Mario Bros. mellett a Super Mario Bros. 3, a Super Mario World és a New Super Mario Bros. világában is garázdálkodhatunk, döntésünk pedig nemcsak a megjelenésre, hanem a hangokra és bizonyos játékelemekre is kihat. Természetesen a háttér is csak tőlünk függ, ez határozza meg a zenei aláfestést, illetve egyes pályák esetén (mint a víz alatti) az egész játékmenetre is hatással van.
Légy te a következő Miyamoto!
A pályatervezés bámulatosan egyszerű. Csak kiválasztunk egy elemet, behúzzuk a helyére, és már működik is a dolog. Más játékokkal ellentétben, amelyek szintén a felhasználók által generált tartalmakra építenek, itt nincsenek korlátok, a pályáinkat gyakorlatilag azonnal feltölthetjük, hogy mások is kipróbálhassák. A különböző pályaelemeket a fejlesztők csoportosították, így az elején még limitált az eszköztárunk, azonban naponta kapunk egy csomagot, amely tartalmaz pár extra pályarészt, ellenfelet vagy power upot. Ez elsőre talán vontatottnak tűnik, de viszonylag gyorsan megkapunk mindent, ezek után pedig még hiányolni is fogjuk, hogy naponta érkezzen valami meglepetés.
Az alapokat nagyon könnyű elsajátítani, köszönhetően a remekül megtervezett első pályáknak és a videókkal is megpakolt digitális kézikönyvnek, amelyben mindig megnyílik egy új demópálya, amikor feloldunk egy csomagot. Bár minden nagyon részletesen ki van fejtve, azért nem kell attól tartani, hogy a Nintendo rövid pórázon tartana minket, bőven van lehetőségünk kiteljesedni. Nem akarom elvenni a felfedezés örömét, meg egyébként sem férne ide az összes lehetőség, de a legizgalmasabb pályaelemek a különböző egységek kombinálásával állnak össze, így csinálhatunk óriási Bowsert rakétavetővel a hátán, amiből sosem látott szörnyetegek ugrálnak elő.
Több tucat különböző dolgot helyezhetünk el a pályákon, de ahogy megpróbálunk egyre jobban kiteljesedni, úgy fogjuk felfedezni, hogy néhány dolog azért hiányzik. A pályák alakja például fix, ezért nem építhetünk hatalmas tornyokat, a haladási irány végig balról jobbra vezet. Hiányoznak a checkpointok is, ebből adódóan minden pályát egy szuszra kell végigtolni, ami az összetettebb alkotások esetén igazi kihívást jelent. A Super Mario Maker több ponton is fejet hajt az egykori Mario Paint előtt, azonban búcsút inthetünk olyan dolgoknak, mint a saját zenekomponálás lehetősége, vagy az egyes elemek átszínezése, amelyekre már húsz évvel ezelőtt, a SNES időkben is volt lehetőség, így aztán örültünk volna neki, ha most sem maradnak ki a kínálatból.
Gyakorlat teszi a mestert
Biztos, hogy a sok gyakorlás meghozza a gyümölcsét, de egyértelműen úgy a legkönnyebb igazi dizájnerré válni, ha kipróbáljuk a játékban elérhető több száz pályát. Ezekből több tucat alapból is a játék részét képezi, így anélkül is hozzáférünk egy jó adag kihíváshoz, hogy a többi játékos agymenésén kelljen átrágnunk magunkat, de az igazi kaland egyértelműen itt kezdődik. A Super Mario Maker korlátai miatt nem futunk majd bele nagyon elrugaszkodott alkotásokba, de így is születtek már olyan pályák, ahol nem annyira a platformer, sokkal inkább a puzzle-elemek dominálnak
A pályákat természetesen szűrhetjük népszerűség, alkotó vagy nehézség szerint is, így könnyű megtalálni azokat, amelyeket a legérdekesebbnek találjuk. A készítők profiljára akár fel is iratkozhatunk, így amint felraknak egy új pályát, már neki is ugorhatunk. Nekem nincs túl sok barátom, aki Wii U-n játszik, illetve mivel a megjelenés előtt próbáltam ki a játékot, ők még egyébként sem tolták, azonban nincs is lehetőség arra, hogy az ismerőseink alkotásaira szűrjünk, ami megint csak egy apró, de zavaró hiányosság.
A pályák néha elképesztően nehéznek tűnnek, de egy dolog tartotta bennem a lelket: ezt valaki már végigtolta. Lehet, hogy a készítő órákig gyakorolta a tökéletes végrehajtást, lehet, hogy csak egy nagy adag szerencsével sikerült átjutnia a legösszetettebb részeken, de biztos, hogy mielőtt feltöltötte, ő már végigjátszotta, így nekem is képesnek kell lennem rá. Lehetőségünk van száz, teljesen véletlenszerűen kiválasztott pályából álló kihívások teljesítésére; a nekünk nem tetsző pályákat akár át is ugorhatjuk, és sosem tudjuk, hogy mi vár ránk a töltőképernyő után, ezért hosszú idő után sem laposodik el a dolog.
Wii U-t mindenkinek
A Super Mario Maker a legjobb dolog, ami a Mario franchise-zal történhetett. Remekül mossa el a határokat pályatervezés és végigjátszás között, ezáltal egyszerre van meg az alkotás és a játék öröme is. A közösség már most, a megjelenés előtt is elképesztő, így a lehetőségek tárháza gyakorlatilag határtalan, és borítékolható, hogy még nagyon hosszú ideig nem fogyunk majd ki az izgalmas pályákból és meglepetésekből.
