Bizony, több mint húsz éve annak, hogy az elsÅ‘ Street Fighter videojáték napvilágot látott, hatalmas, a mai napig tartó hisztériát indÃtva el. Ryu, a szimpatikus fÅ‘szereplÅ‘ nem kis feladat elÅ‘tt állt: a Föld öt különbözÅ‘ pontján megrendezett harcművészeti tornákon a legnagyobb verekedÅ‘kkel került szembe. Ami igazán élvezetessé tette a bunyót, az a korában egyedülálló irányÃtás. Az ütések és a rúgások 3-3 alaptÃpusa mellett bonyolult gombkombinációkkal extra kombókat lehetett elÅ‘csalni - aki nem tanulta be Å‘ket, annak esélye sem volt megnyerni egy-egy nagyobb csatát. Érdekesség, hogy az eredeti kiadáshoz egy különleges, nyomásérzékelÅ‘s kontroller is járt: minél erÅ‘sebben csaptunk a gombokra, annál durvább volt karakterünk támadása is. Sajnos a szerkezet nem igazán bÃrta a strapát, Ãgy a Capcom egyszer és mindenkorra lemondott errÅ‘l a megoldásról, és ezzel gyakorlatilag kezdetét is vette a Street Fighter igazi diadalútja.
Az utcai bunyó nem változik
A Street Fighter IV nem csak szimpla folytatása lesz a sorozatnak, hanem egyszerre próbál merészen újÃtani és hagyományÅ‘rzÅ‘ maradni. A grafika a hagyományos 2D-s perspektÃva és a modern 3D-s technológia sajátos keverékeként igazán különleges élményt nyújt már a képek alapján is. Az erÅ‘sen CGI utánérzésű látványvilág kétélű fegyver: bár elsÅ‘ ránézésre rendkÃvül stÃlusos, kérdéses, hogy a játszhatóságot nem befolyásolja-e majd negatÃvan. A gyakorlatban a dolog úgy működik, hogy a 3D-ben felépÃtett pályákon egy kétdimenziós csatatéren harcolunk. Azaz nincs lehetÅ‘ség oldalazni, félreugrani a támadások elÅ‘l, a bunyó teljesen klasszikus, az elsÅ‘ részhez hasonló módon zajlik. A háttérobjektumok legtöbbjét egyáltalán nem befolyásolhatjuk, nincs lehetÅ‘ség például kirúgni a létrát a rajta ácsorgó emberke alól, csak elÅ‘re scriptelt jeleneteket idézhetünk elÅ‘. Ilyen például az, amikor egy tűzlabda szó szerint szénné égeti a közelben kapirgáló csirkéket.
Öreg harcos nem vén harcos
A Capcom gyakorlatilag azonnal halálra Ãtélte volna a projektet, ha nem tartja meg a régi szereplÅ‘gárda jelentÅ‘s részét. Ryu, Ken, Chun-Li, Dhalsim és a többiek modelljét persze igen komolyan átdolgozták, ám arra nagyon ügyeltek a fejlesztÅ‘k, hogy a legfontosabb stÃlusjegyeik változatlanok maradjanak. Nem történt nagy változás a klasszikus hat gombos irányÃtásban sem, a kezelés minden veterán utcai harcosnak ismerÅ‘s lesz. A mozdulatok gyönyörűen animáltak, és a választék is hatalmas, észveszejtÅ‘ ultra kombókkal döngölhetjük földbe ellenfeleinket - ezt tessék szó szerint érteni, ezek a támadások ugyanis eszméletlenül nagyokat sebeznek.
A Street Fighter IV minden újÃtás ellenére megÅ‘rzi régi klasszikus arcade jellegét - ezzel pedig végre PC-n is lesz egy igazi bunyós játékunk.