A Star Trek újragondolásával, valamint a Star Wars sorsának kézbevételével J.J. Abrams napjaink egyik meghatározó rendezőjévé lépett elő, nem kellett csalódni benne most sem - legalábbis az első értékelések alapján megnyugodhatunk.
A 2009-es Star Trek reboottal Abrams egy igazán látványos és izgalmas filmet hozott össze. Tette mindezt úgy, hogy a legendás széria történéseire építkezve egy pörgősebb és szórakoztatóbb elegyet alkotott, amivel azok is kibékültek, akik még soha életükben nem hallották azt a szót, hogy Star Trek. A CineStar efféleképpen számolt be a jelenségről: „Nem csak elmesélték a popkultúra részévé vált csillaghajó és legénységének egyesülését, hanem a széria visszatérő elemének számító alternatív idősíkot kihasználva újraindították a több mint négy évtizedes szériát, mindezt úgy, hogy az eredeti sorozat történéseit sem tették semmissé annak egyik kultikus szereplőjének történetbe emelésével, ezzel pedig már meglévő karakterek és a köztük lévő viszonyrendszer újradefiniálására adtak lehetőséget.”
Abrams ezzel megfelelő módon előkészítette a terepet a folytatásnak, amely minden tekintetben a nagyobb elvet követte (epikusabb sztori, szebb látványvilág, ütősebb koncepció) és valóra is tudta váltani ígéreteit. A Sötétségben – Star Trek története szerint az Enterprise legénységét ezúttal egy sokkalta veszélyesebb ellenség veszélyezteti, amely elpusztíthat mindent, amit Kirk kapitány valaha is szeretett, beleértve hőseink világát is. A tömegpusztító fegyverként leírt karaktert az a Benedict Cumberbatch kelti életre, akiről a sajtó a BBC-n futó Sherlock sorozat óta csak szuperlatívuszokban beszél, ezúttal sem csalódhatunk benne. „Ebbe a közegbe pedig bekapcsolódik Benedict Cumberbatch antagonistája, akinek felbukkanásával – amellett, hogy a jó és rossz közti határvonal is elmosódik – hosszú idő után egy valamire való ellenlábast is szolgáltat a szériának, aki nemcsak hogy képes felnőni Ricardo Montalban etalonnak számító gonoszához, hanem helyenként túl is tesz rajta.” Hozzá kapcsolódóan kötelességem elmondani, hogy aki teheti, eredeti nyelven tekintse meg az alkotást, Cumberbatch orgánuma ugyanis olyan pluszt ad a film egészéhez, ami miatt érdemes a feliratos változatot választani.
A legnagyobb külföldi filmes médiumok sem sírták el magukat a film láttán, az Empire például "egy olyan robbanásnak nevezte a filmet, ami poénos, látványos és magával ragadó", de a Variety sem adta alább, bár szerintük "az Into Darkness nem jutott el oda, ahol még Trek kaland nem járt, de rendkívül kellemes utazás volt". A Times írója a filmet "egy kissé ingatag, old-school start után fénysebességgel érkező komédia" kategóriába sorolta, a Total Film kicsit biztatóbban nyilatkozott, elmondásuk alapján az Into Darkness a legizgalmasabb Star Trek epizód a Kapcsolatfelvétel óta."
A Vasember 3 marketinghadjáratához hasonlóan a Sötétségben – Star Trek előzeteseinek sem szabad hinnünk, ugyanis ha így teszünk, totális átverés áldozatai lehetünk. A hangzatos cím ellenére szinte minden kritikus úgy jött ki a sajtónak tartott vetítésekről, hogy azt hangoztatta: közel sem volt ez olyan sötét és nyomasztó, mint amit a reklámok sugalltak.
A színészgárdát ugyanakkor a lehető legjobb „alapanyagokból” válogatták össze: Chris Pine színészi képességeivel William Shatner felé emelkedik, de a Spockot alakító Zachary Quinto-t sem kell félteni, akinek láttán állítólag elképedt Leonard Nimoy felesége, annyira hasonlított a fiatal Nimoyra. Az ütősebb gonoszért cserébe ezúttal a legénység többi része egy kicsit visszalépett, a kritika szerint „a többi karakter között még a komplex (de kisebb bakikat nem nélkülöző) forgatókönyv sem tud egyensúlyt teremteni, így McCoy doki most némileg a háttérbe szorult Scotty előnyére, de így is minden figurának megvan a maga kis pillanata.”
Összességében elmondhatjuk, hogy a Star Wars széria nagyon is jó kezekben van J.J. Abrams kezében, hiszen ha hasonló hangulattal, szívvel és lélekkel teremti meg a Star Wars VII-et, mint a Sötétségben – Star Trek-et, akkor méltó folytatásokat fog kapni George Lucas világöröksége.
