Nemrég maga George Lucas is elismerte, hogy valószínűleg meglesz mindhárom régi szereplő a nagy folytatáshoz, tehát Harrison Ford és Carrie Fisher után Mark Hamill is beadta a derekát. Az új Star Wars epizódokban tehát visszatérnek a régi legendák, bár én nagyon remélem, hogy csak cameo lesz ebből (az még jó is lenne).
De ha tényleg meg kell néznem, ahogy a lefelé görbülő szájú, 70 és a halál között mozgó Han Solo újra nekiugrik a Birodalomnak, miközben az egyébként valóban új és izgalmas irányt jelentő Star Wars 1313 megjelenés pedig elúszott, akkor befonom a hajam. Nem akarok senkit sem megbántani, de azért gondoljuk csak át a messzi-messzi galaxis állandó piszkálását egy egészen szubjektív és talán nem megalapozatlan szempontból.
Sic transit gloria mundi!
Már a második trilógia sem volt túl jó ötlet. Nem tagadom, hogy nagy öröm volt, amikor végre megjelent a Baljós Árnyak, de utólag teljesen felesleges volt az egész folyamat. Persze akkor még csak egy darab fekete pont volt Mr. Lucas üzenőjében: a Holiday Special. Aztán elszabadult a pokol. Szépen lassan és szisztematikusan elvittek minden eredetiséget és lelket a sorozatból. Potyogtak a rajzfilmek, az újabb és újabb játékok, akkora lett az amúgy sem kicsi Csillagok háborúja univerzum, hogy ember legyen a talpán, aki átlátta kapcsolatait. És utólag a Baljós Árnyak lassú volt, a Klónok Támadása üres, a Sith-ek bosszúja pedig illúzióromboló. Azt az illúziót rombolta le, amit egy generáció hordozott magában egy epikus küzdelemről két nagy mester között. Ezzel szemben kaptunk egy CGI trükkparádét, irracionális ugrásokkal, 15 centivel a 800 fokos láva felett, némi izzadással (most nehogy valami padawan-wannabe nekiálljon kommentelgetni, hogy de, mert ők az izzadságukat is a midikloriánokkal vezérlik). Értem én, hogy Jedik, de azért senki sem ezt álmodta meg, amikor a nyugdíjasklub összecsapott az Episode IV-ben.
Ne szomorkodj, hogy elmúlt, örülj, hogy megtörtént
Szerintem a Star Wars azért lett az, ami, mert akkor adott valami egészen különlegeset, amikor erre szükség volt. Minden, ami A Jedi visszatér után jelent meg a sorozattal kapcsolatban, az rácsapott marketing és PR. Örülök, hogy kitermelte Keira Knightley-t és megkaptuk Darth Maul tökös karakterét, de alig emlékszem a cselekményre a második hármasból. És nem érdekel Boba Fett háttértörténete sem. Volt egy vasalója, abban repült, kész. Egyszer és mindenkor fel kéne fogni, hogy újabb pénznyomdákat forgatni nem jó ötlet. Mint Schumacher-t visszaengedni az F1 világába sem volt az. Mi lett a vége? Azért nem vezet, mert nem kellett senkinek. Schumacher…megvan? Nem kellett, mert gyenge volt. Nem a kocsi, nem pályák… ő maga. Szívszorító volt látni.
Valami hasonló lesz a Star Wars sorozattal is, mert az hétszentség, hogy az én fiam már nem fogja érteni, miért is volt nagy truváj a fejünk fölött elhúzó csillagromboló, vagy mitől dobtuk el az agyunkat az első fénykard láttán. Amikor már mindent meg tudsz valósítani képileg, akkor a legnehezebb önkontrollal és kellő kritikával válogatni a lehetőségek között. Sajnálom, hogy Lucas belement a hagyaték átadásába, még akkor is, ha a Disney néha tényleg jól tud hozzányúlni ezekhez, lásd Bosszúállók. De a lepukkant Mark Hamill, a ma már leginkább Elton John-ra hasonlító Carrie Fisher, és a gyúródeszka mosolyú Ford felülírja az utolsó sértetlen emléket erről az élményről a fejünkben. Ahogy Indiana Jones is inkább komikus volt, mint tökös a kristálykoponyák királyságát kutatva. De a történelemben az a szép, hogy tanít…illetve tanítana, ha figyelnénk rá.
Csillagok háborúja...
...a név ismerős, de már az idejét sem tudom, mikor hallottam utoljára - mondta annak idején Obi-Wan Kenobi. Én így vagyok az egésszel. Ezer turnét adhat a Queen Freddie nélkül, ócska paródia lesz mind. Hiába hívnak egy filmet Die Hard-nak, attól még unalmas és nézhetetlen marad kellő tartalom nélkül. És egyébként a Disney is takarodhat a sarokba büntiből, mert Johnny Depp magában kevés Jack Sparrow kalandjainak további defibrilálásához. Nekem már a Hobbit is sok. Egy nosztalgikus élményünk filmekkel, zenékkel, eseményekkel kapcsolatban azért olyan kedves, mert egy korábbi, naívabb életünkben éltük meg, kevesebb ránccal, kevesebb bajjal, problémával.
Ez mosódik össze egy emlékké, egy hangulattá, amit sosem kapunk vissza a rebootoktól vagy újragondolásoktól. Viszont ha végig kell néznünk, ahogy módszeresen újra és újra keresztülmegy egy egész marketingdömper ezeken az emlékeken, azzal kizárólag a gyártó bankszámlája gyarapodhat… mi mind szegényebbek leszünk valamivel.
