Eddig igazi kuriózumnak számított az egyedülálló körítésben tálalt, szupergyors gokart-versenyszimuláció, a Mario Kart Racing, ám úgy tűnik, trónkövetelő akadt. Igaz, azonos berkeken belül legalább.
Óhatatlanul muszáj és kell az összehasonlítás az előbb említett autóversennyel, hiszen tulajdonképpen önálló műfajt teremtett ezzel a Nintendo: adott egy Mario-világ, ugyanazzal a hangulattal és powerup-rendszerrel, mint a jól megszokott 2D platformerek; nyakönöntve bősz sebességmániával és száguldásérzettel. A legkíválóbb partyjátékok egyike.
Mostanáig? Felmerülhet a kérdés, ugyanis bátran kijelenthető, hogy a Sonic & Sega All-Stars Racing személyében trónkövetelő érkezett, s akár át is veheti a vezető helyet ebben a sajátos műfajban. Feltéve, ha túl tud nőni apró hiányosságain: teszteltük a játékot, jöjjenek hát az észrevételek.
A Sega egyeduralkodóját egyértelműen a Sonic brand jelenti, hasonlóan a Nintendohoz, ott ugye Mario a kiválasztott. Sok-sok sündisznós őrület látott már napvilágot, jómagam is megfertőződtem anno, amikor fél kilós ős-GameGearemmel a hónom alatt rohangásztam jobbra-balra. Régi szép idők, Sonic, the Hedgehog társaságában. Mert ugye ez volt az első sünös játékok közül az egyik legjelentősebb cím.
Sündisznócska lovagol. Vagy versenyben fegyelmez?
No de most már tényleg a lényeg. Rögtön jöjjön egy elkerülhetetlen Mario Kart-összehasonlítás: míg a Mario-s játék nélkülöz szinte minden grafikai tunningelemet, addig a SSASR kifejezetten kiemelt figyelmet fordít a vizuális megjelenítés fontosságára. Huszonnégy gyönyörűen kidolgozott pálya, a legkisebb részletekre is odafigyelve (bár kinek lesz ideje arra, hogy az eszeveszett tempó mellett analizálgassa a környezetet?), minden helyszínt maradéktalanul kiépítve. Ez rögtön az egyik fő pozitívumát teszi ki a játék végső konklúziójának levonásakor, ami ugye azért nem utolsó egy autóversenynél.
Húsz Sega-karakter lett bepréselve a történetbe, ezek közül jónéhány karrierépítés közben nyílik meg a játékos előtt. Összesen hét Sonic-teremtménnyel találkozhatunk, őket jól ismerhetjük már: lesz például Dr. Eggman-ünk is. Mellettük feltűnik például Zobio & Zobio (House of the Dead: EX), Ryo Hazuki (Shenmue), és még Opa-Opa is, a régmúlt 8-bites idők sztárja is tiszteletét teszi. Így tehát mindenképp nyergben érezheti magát az, aki a Sega életútját szinte a kezdetektől követi.
Viszont akadnak különbségek platformok közt: a Wii verzióban Mii karakterünkkel is versenyezhetünk, míg Xbox360-on avatarunkkal, viszont PS3-on sajnos semmi ilyen lehetőség nincsen. Utóbbiért kár.
Az irányítás teljesen kifinomult, és precíz. Jelen tesztünk a Wii verziót hívatott elemezni, úgyhogy alapvetően a Wiimote-megközelítésről lehet pár szót ejteni: hasonlóan a jobbra-balra kormányzós Mario Kart-szisztémához, itt is ugyanaz az irányvonal. Sőt, elővehetjük ismét rég elfeledett wheel-ünket, kontroller behelyez, és kezdődhet a tekerés.
Azok a kiváltságos powerupok és társaik
A játékmenet powerupok, boostok felszedésére épül itt is, miközben aktívan kerülgetjük ellenfeleinket (általában hatos csapatok indulnak, később, ahogy nehezebbé válik folyamatosan a játék, értelemszerűen egyre több ellenünk lesz). A manőverezés könnyű, még közepes nehézségi fokozaton is, s ha netán nekiütközünk a falnak, vagy a flipperszerű karoknak, hamar vissza tudjuk nyerni kontrollunkat járművünk felett. Ugyanez vonatkozik ádáz riválisainkra is, akik megkeserítik ténykedésünket állandó leszorítási akcióikkal, rakétáikkal, s csapáikkal.
Mind a 24 pálya bővelkedik a változatos elemekben. Tehát sok ugratót, hajtűkanyart, alagútat, titkos shortcutokat lelünk a versenyek során , amelyek minden egyes újrajátszásnál véletlenszerű, megújuló titkokat rejtenek. Az útlerövidítések persze nagyszerűen szolgálják a nyerési élményhez való közelebbkerülést, hiszen rengeteg időt spórolhatunk, ha levágjuk a pálya jelentős részeit – ráadásul bónuszt is kapunk érte, sokat. Az egyetlen apró probléma, hogy a pályák témái hamar kifogynak: az alapséma kaszinóra, erődre, és dimbes-dombos zöld környezetre épül, viszont vannak House of the Dead trackek is, ezek viszont aranyosan rémísztgetősek.
A powerupok tárháza széles, egy-kettővel még sohasem találkoztunk hasonló műfajú játékban. Ilyen például az a kis ajándékcsomag, amit ha felveszünk, feje tetejére áll az egész kép, környezet, s ily módon kell manővereznünk járgányunkat. Felettébb érdekes, és jópofa. Némelyik cucc viszont eszeveszetten idegesítő tud lenni, és jelentősen rontja a verseny összhatását, élményét.
Missziók a fejlődésért
Van itt fejlődési rendszer is, a karriermód alapja. Sajnos ez is picit egysíkúra sikeredett, ugyanis folyamatosan ugyanazokat a ténykedéseket kell véghezvinnünk a cél érdekében. Ugyanazok a versenyek ismétlődően, többször, ugyanazokon a pályákon, ugyanazokkal a kihívásokkal.
Single player-módban két lehetőségünk van tehát: Grand Prix, és Mission. A Grand Prix-ben hat különféle pályán alakíthatunk, itt az első három dobogós helyezésért díjakat zsebelhetünk be, melyek unlockolnak mindenféle extrát a missziós kitérők során. Beginner fokozatban jól el lehet szórakozni mindenféle különösebb megerőltetés nélkül, viszont advanced-ben már egy rémálommá változik hirtelenjében minden. Igaz, kisebb-nagyobbtávú gyakorlásokkal nyilván kivitelezhető a siker, már ha bárkinek is lesz rá energiája.
Mission módban lényegében hasonló a feladatstruktúra, mint az előbbiekben, azzal a különbséggel, hogy folyamatos fejlődésre van módunk, egymás után következő, változatos helyszínekkel, illetve a már végigjátszott pályák keverésével; ezáltal létrehozva jelentős számú variációt a versenyzésre.
A multiplayer mód tartogat szintén meglepetéseket. Lehetőség van például négy kontrollerrel, négyen játszanunk (ezt is ismerjük már korábbról), négy részre osztott képernyőn. Ehhez bizony jókora megjelenítő szükségeltetik, hogy ténylegesen, elkülönítve tudjuk érzékelni saját kis világunkat a megmérettetés során. King of the Hill, Capture the Chao? Mind asszociálnak valamire, ami multis berkekben közismert. Nos, a „nagyok” megfelelőivel találkozhatunk itt is, de ez már igaz az online játszható összecsapások tekintetében is. S persze nem szabad megfeledkezni az időre teljesítendő feladatbokrétáról, a Time Trial-ról sem, mely kizárólag szintén multiban próbálghatható.
Lecseréljem-é Mario-t
Mindenképp kijelenthető, hogy a Sonic & Sega All-Star Racing hozta az elvárásokat a Mario Kart fanek köreiben, s azon túl is persze. Igaz, a Mario-kultusszal lehet, nem tud bizonyos mértékig versenybe szállni Sonic, ám mindenképp kitűnik a tálalásból, hogy ez a játék bizony érettebb, kiforrottabb, profibb kivitelezés. Pontosan úgy, ahogy 2010 megkívánja egy ilyen kategóriájú játéktól.
