Nem is az a hír, hogy idén is van Skylanders, illetve hogy szegény Activision lassan már tényleg nem tudja hova tenni azt az eszeveszett mennyiségű pénzt, amit termel neki. A hír az, hogy a játékokat magasról lesza…, jaj, hát, mit nem mondok, szóval a kiadót vezető, a játékokkal szemben némiképp indifferens öltönyös üzletemberek sem tudták elrontani ezt a Skylanderst, ezt a kis csodát, pedig évek óta próbálják az utolsó cseppeket is kifacsarni belőle. Rejtély, hogyan, de a Skylanders mindezen erőfeszítések ellenére még mindig sikeres, ami viszont még fontosabb (és még rejtélyesebb), hogy még mindig jó, a figurák még mindig bájosak, a pályák továbbra is úgy vannak összerakva, hogy a legkisebbek is elboldoguljanak vele, de azért alkalmasint a nagyobbak is érezzék a késztetést, hogy menjenek vele egy kört („Egy csillag? Na, ezt nézzétek, kis nyavalyások, apa majd kimaxolja háromra.”), és az egész kézreálló, élvezetes – tehát a Skylandersben megvan az a varázs, ami a Disney Infinityben még mindig nincs (és hirtelen nem is tudom, hogy a kettő közül melyik a meglepőbb, illetve szomorúbb).
Ha valaki emlékszik a Guitar Hero sorozat körüli királydrámára, az tudja, hogy az Activision bizony fejte már túl a közmondásos tehenet, a veszély nagyon is valós volt. És mégis, a Skylanders: Trap Team néhány perc játék után eloszlatta összes kételyemet. Mivel kipróbáltam a Disney Infinity 2.0-t is, bízvást mondhatom: a Toys for Bob csapata elképesztően tehetséges társaság, akik révén a Skylanders továbbra is fényes jövő előtt áll. (Ez most nem egy hátulról előrángatott, Michael Pachter-féle játékipari villámanalízis akart lenni. A Skylanders lassan a kétszáz milliomodik eladott műanyag figura felé közelít, talán el is hagyta már, a Trap Team pedig jó lett – csak összeraktam a darabokat).
De mi ez a sok műanyag vacak?
Akinek nem lenne világos, mégis hogy jön ide a Disney Infinity: nos, mindkét játék a „kézzel foghatóan” is gyűjthető figurák körül forog; csak épp a Toys for Bob csapata a 2011-es Skylanders: Spyro’s Adventure révén egy saját franchise alapjait rakta le egy klassz kis platformjátékkal, ami amúgy önmagában is megállta volna a helyét (talán), de a mellé zúdított figurák révén tömeghisztériát indított el. A modell egyszerű: megvesszük a kezdőcsomagot a játékkal, egy portállal és néhány figurával, majd ezeket a figurákat az NFC, azaz „near-field communication” technológiát használó portálra helyezve azok játékbeli megfelelőjét irányíthatjuk, fejleszthetjük. (Az egyik E3-on volt szerencsém találkozni Michael Grahammel, a Skylanders franchise producerével, aki újságírói kérdésre válaszolva komoly arccal közölte, hogy ez nem NFC, hanem mágia – de nem kell elhinni neki.) A játék persze ügyesen terelget minket afelé, hogy vegyünk újabb és újabb figurákat, de aki ellenáll a kísértésnek (és a vele egy háztartásban élő kiskorúak esetleges nyafogásának), az voltaképp akár eggyel is végigvergődhet a játékon.
A 2012-es Skylanders: Giants a klasszikus figurák mellé óriásokat is hozott; a 2013-as Swap Force csereberélhető felső és alsó résszel szerelt skylandereket; idén pedig csapdákat kapunk, illetve „csapdamestereket”. A játék sztorija szerint a rettentő ginisz-gonosz Kaos (aki a sorozat visszatérő főgonosza, de igazából még a Hupikék törpikék Hókuszpókjánál is nehezebben komolyan vehető nemezis, aki garantáltan nem fog álmatlan éjszakákat kiváltani még a legkisebbek körében sem), akárcsak Joker a Batman: Arkham Asylumban (tudom, remek példa) szabadon engedi Skylands gonosztevőit, jaj. A mi dolgunk, hogy a „trapmasterek” és az új típusú portálba illeszthető csapdák révén összefogdossuk őket. Ez első hallásra talán még a Swap Force alapötleténél is nagyobb hülyeségnek tűnhet, a valóságban viszont, bármily meglepő is, működik.
47-en, mint a gonoszok
Összesen 47 gazfickó (és gazleány) várja, hogy csapdába ejtsük – közöttük a 47., aki nem más, mint maga Kaos. Ehhez nem kell más, mint hogy legyőzzük őket, majd a megfelelő elemű csapdát a portálba helyezzük – igen, csapdából is meg kell venni az összes elemhez tartozót a teljes élményhez, nem elég csak az alapcsomagban található két darab. Tudjátok, föld, levegő, tűz, víz, mágia, élet, tech, (élő)halál… ki van ez találva. Az ellenfelek befogdosása önmagában is mókás (amikor csapdába esnek, és a portál kis hangszóróján át hallatszik dühödt méltatlankodásuk, az még a sokadik alkalommal is ugyanolyan szórakoztató), de ami igazán klassz, az az, hogy irányíthatjuk is őket, menet közben váltogatva a portálra helyezett skylander, illetve a csapdába fogott gonosztevő között. Utóbbit bizonyos ideig használhatjuk, utána várnunk kell egy kicsit – viszont nem tudjuk „elveszteni” adott körre, mint egy kiütött skylandert, úgyhogy nagy könnyebbség lehet azok számára, akiknek nincs elég figurájuk. (Nálunk otthon sajnos a figurák számával nincs probléma – könnyen felültethető szülő vagyok.) Mivel azt azért az Activision sem várja el, csak erőteljesen sugallja, hogy vegyünk 47 csapdát, a befogott srácokat később is megtaláljuk egy elkerített helyen, és csapdáinkba átpakolhatjuk azokat, akiket épp magunkkal vinnénk.
Gyűjtsem össze mind?
A Trap Team egyik újdonsága a trap master skylanderek bevezetése: ezek a figurák méretre kicsit nagyobbak az átlagos skylandereknél, kezükben jellegzetes, „traptanium” (igen, hagyjuk…) kristályból készített fegyverekkel. Legfontosabb tulajdonságuk, hogy ha befogható gonoszokkal harcolunk, bónusz sebzést kapnak. Az alapcsomagban egy található, de nyugalom, van még tizenöt (minden elemből kettő). A Trap Team sorozat keretében érkezett tizenhat új „alap” skylander is (ebből egy szintén benne van a kezdőcsomagban), illetve a lehúzás mesteri szintre emeléseként öt „remix” is a korábbi szériák kedvenceiből – nem más, mint régi jó figurák újradizájnolt változata, kimondottan a gyűjtők kedvéért. De ami a legklasszabb: aki korábban már tett szert „mini” skylanderekre, akiket afféle Sancho Panzaként lehetett aktuális hősünk mellé dobni a portálra (csak a poén kedvéért, társaságnak), az most vegye elő őket újra, mert ezúttal a minik is játszhatók, fejleszthetők! Ez azért nagyon rendes húzás, mert így a játék visszafelé is kap új lehetőségeket, és nem csupán arra sarkall, hogy vegyünk új és új figurákat, hanem azért arra is ügyel, hogy gyűjteményünk korábbi darabjait is örömmel vegyük elő a fiókból.
És maga a játék?
Ja, hogy mindezektől függetlenül itt még egy játék is van? Nos, ahogy a bevezetőben ezt már lelőttem, a Skylanders ezúttal is hozza a kötelezőt, és ugyan idén is sátánian szövevényes tervvel a háta mögött közelít, illetve apu-anyu pénztárcájának tökéletes kifosztására hajt, mindezt legalább egy színvonalas és szórakoztató játék keretében teszi. A Trap Team egy rakás érdekes megoldással, eredeti koncepcióval színesíti a Skylanders sorozatot, de ugyanolyan vonzó marad a visszatérőknek, mint azoknak, akik most tesznek először próbát a kis műanyag figurákkal. Nekik azért egy baráti jótanács: szép ez, jó ez, de ha belevágnak, akkor nincs megállás. Szóval vigyázat, csapda!
