Két és félhónapos késéssel befutott PC-re a Rise of the Tomb Raider. Most nyíghatnék azon, hogy milyen arcátlan dolog ez a nagy összefonódás a Microsoft és a Square Enix között, de inkább eltekintek ettől, és örülök annak, hogy egy ilyen nagyszerű PC-s változattal gazdagodott a Steam-könyvtáram.
Ámulatból ámulatba
Xbox One-os kollégáink már a novemberi GameStar megjelenése után utaltak arra, hogy az új Tomb Raider mennyire menő lett, de mivel tudtam, hogy januárban érkezik PC-re is, oda sem figyeltem rájuk, sőt tudatosan kerültem a témát, mivel ilyenkor akaratlanul elkottyantanak olyan információkat, amelyeket szívesebben tudnék meg játék közben.
A játék közben ért első nagy meglepetés a PC-s változat mérete volt: alig több mint 18 GB-ot foglalt el az SSD-n, amit nagyon tudok értékelni, mivel folyamatosan helyhiányban szenvedek a méretes játékok áradata miatt. A menüben el sem lehetett téveszteni az Nvidia logót, ami garanciát jelentett arra, hogy számos nyalánkságot kapunk; amilyeneket csak az erősebb kártyatulajdonosok élvezhetnek igazán. Külön piros pont az Nvidiának azért, hogy már a megjelenés napján kijöttek a játékra optimalizált driverrel; valahogy így képzelek el egy normális terméktámogatást. Alapvetően elégedett vagyok a játék átiratával, de szembesülnöm kellett azzal, hogy másfél éves GTX 980-as kártyám már messze nem az a hardver, amelyen ész nélkül maximumra tolhatom a grafikát, és reccenés nélkül élvezhetem full HD-ban a 60 fps előnyeit (tesztkonfiguráció: i7-4770K 3,5 GHz, 16 GB HyperX Kingston RAM, 256 GB Kingston SSD, GTX GeForce 980).
Elérkezett a kompromisszumok kora, le kellett mondanom bizonyos előjogokról annak érdekében, hogy megfelelő sebességet kapjak. A legnagyobb gondot a VRAM mennyisége okozta, a legjobb textúraminőség mellett bizony 4 GB kevés, kell a GTX 980Ti 6 GB-ja. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet bekapcsolni a legrészletesebb textúrákat, mindössze fel kell készülnünk arra, hogy bizonyos területeken akadozik egy kicsit a játék, főként, amikor gyorsan akarunk körbefordulni.
A GeForce Experience segítségével egyetlen gombnyomással optimalizálhatjuk a beállításokat, de ne lepődjünk meg, ha le kell mondanunk néhány extra funkcióról. Lara hajának látványát szerencsére teljes pompájában élvezhetjük. Az igazsághoz persze hozzátartozik az is, hogy egy vakteszten normál körülmények között (tehát nem a tízszeres nagyításban) a játékosok nyolcvan százaléka egészen biztosan megbukna, magam sem tudnám megkülönböztetni a "high" és a "very high" képeket egymástól.
Tavaly december óta tagja vagyok a PC-s "masterrace" elitklubjának, tulajdonosa lettem egy LG ultrawide monitornak (2560×1080). Nagyon menőnek tűnt, de aztán szembesülnöm kellett azzal, hogy a kedvenc játékaim közül nagyon sok nem támogatja ezt a felbontást (hál' istennek a WoW igen). A PC-s verzióért felelős Nixxes azonban gondolt erre a szűk játékosrétegre is, a Rise of the Tomb Raider nagyon szépen támogatja ezt az egzotikus felbontást is, sőt akinek elég erős a gépe és a kijelzője, az 4K-ban is élvezheti Lara legújabb kalandjait.
A játék az első pillanattól kezdve lenyűgöző látványt nyújt, Szíria és Szibéria gyönyörű. Kicsit aggódtam a tesztelés kezdetén, hogy nem lesz elég változatos a táj, de szerencsére a Crystal Dynamics tervezői tanultak az első rész hibáiból, és elhalmoztak minket változatos helyszínekkel. Kicsit hasonlít a Skyrimre; a havas és sziklás hegyvidék után felüdülés volt látni a geotermikus források által élhetővé változtatott, zöldellő erdőséget és vízeséseket.
Fejlövés profiktól
Már a 2013-as Tomb Raidert is egérrel és billentyűzettel játszottam végig, hiába szajkózták a többiek, hogy egy ilyen jellegű játékot kontrollerrel illik irányítani. Nekem igazából semmi bajom nem volt ezzel a résszel, sőt kifejezetten pontosan lehetett szórni a fejlövéseket lopakodásból (ez volt az a harcmodor, amit előnyben részesítettem a végigjátszás során). Szerencsére a fejlesztők nem vitték túlzásba a QTE (Quick Time Event)-jeleneteket, amiért mindörökre hálás leszek; kevés dolog létezik, amit jobban gyűlölök játékban ennél az elavult mechanizmusnál. Egyedül a térkép használatát találtam kicsit nehézkesnek, valamiért ekkor a billentyűzettel volt kényelmes a kurzor mozgatása; ha mindenképpen mondanom kellene valamit, amiben fejlődhet a játék, ez lenne az.
Lara csak egy van
Kicsit féltem a zseniális első rész után, de nem csalódtam, sőt. Mindenből többet kaptunk a folytatásban. Eddig nagyjából harminc órát tettem bele a játékba, ennyi idő alatt 83 százalékát teljesítettem a feladatoknak. A sztori egészen kellemes, kifejezetten tetszett, hogy a gonoszoknak van motivációjuk, nem csak elfoglalni akarják a világot megalomániás igényeik kielégítése érdekében. A kilenc sírkamra kellemes időtöltést jelentett, ezek azok a kihívások, amelyeket úgy kell teljesíteni, hogy nem használunk külső segítséget. Egészen felemelő, amikor végre összeáll a kép, és megoldjuk a feladványt. Józan paraszti ésszel és egy kis kitartással néhány perc alatt meg lehet oldani őket, ráadásul hiányoznak azok a bosszantó ügyességi részek is, amelyek idegesítőek voltak a széria kilencvenes években megjelent darabjaiban.
Az új Tomb Raider kiváló játék lett, egy hajszállal talán túl is szárnyalta a 2013-as részt. Nem ragaszkodom ahhoz, hogy már jövőre kijöjjön a trilógia befejező epizódja, teljesen rendben van az is, ha csak minden második vagy harmadik évben jelenik meg egy-egy új rész Lara kisasszony kalandjaiból; főleg ha ilyen kiváló PC-s változatnak örülhetünk. Megérte ez a néhány hónap várakozás.
