A teszt előzményei itt:
Resident Evil: Revelations 2 Episode 1 teszt - nem egyedül a sötétben
Resident Evil: Revelations 2 Episode 2 teszt - ahová lépek, szörny terem
Resident Evil Revelations 2 Episode 3 teszt - horrorosodás
Sorolhatom magam bármilyen nagy Resident Evil rajongónak (nem mintha erre nézve lenne egy úgynevezett mérce, amelyen mindenki elhelyezi magát pulzusszám, nyálfolyás, végigjátszások száma, lexikális tudás alapon), most nagyon nehéz helyzetben vagyok. Egy felemás élmény áll mögöttem az elmúlt hetekben, amelynek számosított értékelése igenis nehéz feladat (pedig a közvélemény ilyenkor úgy követeli a pontszámot, mint Grabovskit, sokan el se olvassák a tesztelő véleményét, csak a számokon kezdenek lamentálni, ami a legrosszabb, ami egy játékról leírt beszámolóval történhet). Nem adja vissza egy sima pontszám, hogy a Resident Evil: Revelations 2 egy jó-rossz játék, folyamatosan minőségében hömpölygő élménnyel.
Mindenképpen fontos, hogy a fenti előzményeket is elolvassátok, mert nem akarom ismételni magam, minden ami korábban rossz volt, és aztán idővel egészen jó fordulatot vett, az fentebb részletezve. A finálé pedig érdekes. Ebben benne van egy nagyon rövid Claire és Moira végjáték, ami inkább csak történetlezáró jellegű, mivel a boss fight már az előző részben megvolt, és egy lényegesen hosszabb, változatosabb játékmenetű Barry és Natalia szál, amelyben némi bolyongás és gondolkodós rész után drámai harc majd egy kicsit cliffhangeres befejezés vár minket. Az egész ordít a folytatásért, mintha a fejlesztők így akarnák biztosítani, hogy legyen még munkájuk jövőre is, amikor összetákolják majd a Resident Evil Revelations 3-at, vagy a Resident Evil 7-ben viszik majd tovább a történetet, de az biztos, hogy még ezekkel a karakterekkel találkozni fogunk valamilyen formában.
Külön érdekesség, hogy a két bónusz epizód is új perspektívába helyezi a sztorit, a "The Struggle" címet viselő rész egy kicsit vadászós (nyuszikat ölni egy Resident Evil játékban azért kemény dolog, és nem, nem zombi nyuszikról van szó), gyűjtögetős, időre történő túlélő-játék, amelynek alaphelyzete a fő sztori folytatása, sőt, nem elhanyagolható módon változtat meg egy helyzetet. A legtöbb helyen pofátlanul írnak erről, én nem akarok, mert pont egy fordulatról van szó, amit szerintem nem árt a négy fő epizód után megismerni. A "Little Miss" című kiegészítés még érdekesebb, egy egészen új élményt ad - főleg kooperációs módban -, ugyanis Natalia két énjét kell benne irányítani. A különleges képességekkel rendelkező fiatal lány monjuk úgy, hogy jó énje teljesen védtelen, és azonnal meghal, ha a szörnyek észreveszik. Van viszont egy sötét Natalia is, aki védelemezi saját magát, őt nem veszik észre a szörnyek, és rájuk mutatva meg is tudja jelölni őket, hogy a "védtelen" Natalia lássa, mit kell elkerülni. Ez a játékmód ketten játszva nagyon érdekes és újszerű, rá lehet kattanni rendesen, de egyedül sem rossz, csak körülményes móka.
Ha azt nézzük, hogy mit vártunk a Revelations kapcsán, akkor nyugodt szívvel mondhatom, hogy egyáltalán nem ezt. A túlélő-horror műfajt ennyre kétszemélyesre kihegyezni merész vállalkozás, és tényleges coop hiányában nem is működik igazán, ebbe nyilván az MI sutasága is belejátszik. A közepesen csúnya látvány, a suta karaktermodellezés, és a fizika teljes hiánya sokat ront az összképen, ilyen paraméterek mellett például egy időre történő rohangálás a sziklaszirteken sem egy túlságosan maradandó élmény, de ilyet is át kell élni ebben a játékban. És mégis, a Revelations 2 végén nem köptem a padlóra, valahogy az utolsó 3 órára sikerült összekapni annyira a történetet és a játékmenet változatosságát, hogy lehessen élménynek nevezni.
Az fáj, hogy ha kicsit is akarta volna a Capcom, akkor lehetett volna sokkal jobbat is kihozni ennél. És nem feltétlenül arra gondolok, hogy vissza a gyökerekhez, csak a klasszikus módszer a jó módszer, mert ez a megújított játékélmény is tartogat bőven lehetőségeket, csak nem kellene minden lehetséges módon kihagyni a ziccereket ehhez. A Raid és a bónusz epizódok mentik meg ezt a címet a bukástól, és azért ez ironikus. Ha viszont haverral ruháztok be rá, és közösen viszitek végig a sztorit, majd együtt mentek vadászni a különféle foszló-máló lényekre, akkor még feljebb is kerekíthető ez a kínomban adott, keserédes pontszám, ami nem is mutatja elég jól azt a kettősséget, amit a cím kapcsán érzek, vagy amit szerintem érezhet egy vérbeli rajongó (oké, tudom, nincs mérce).
Akkor jöhet a Resident Evil 7. Engem már nem lehet meglepni semmivel.
