Hazárdjáték, mert a Tom Clancy hathatós közreműködésével készült első Rainbow Six részek után az igazi rajongót kellemetlen gyomorütésként érte, amit a fejlesztők a Vegas esetében műveltek. Szó se róla, egyáltalán nem volt rossz a játék, nem véletlenül osztottam ki neki anno egészen magas százalékot, ám a bántó egyszerűsítések úgy látszik örökre nyomot hagytak a sorozatban. A második kalandtúra a bűn városában ugyanis még egy fokkal árkádosabbra sikerült...
Merre járunk?
Bár a mai napig nem derült ki, igazak-e a Surfer Girl azon értesülései, miszerint a játék fejlesztését a munkálatok közepén egyszer csak újrakezdte a Ubisoft, némi gyanakvásra ad okot, hogy az eredetileg előzménynek ígért történet végül komoly változáson esett át. A missziók nagy része ugyan valóban az első epizód történéseit megelőzően zajlik, ám hamar eljutunk addig a pontig, amikor már találunk összefonódásokat az eredeti sztorival. A kampány kezdetén egyébként saját kezűleg hozhatjuk létre karakterünket, a bombázó latin hölgytől kezdve egészen a kigyúrt színesbőrű vaskatonáig bárki „összetákolhatunk", a sorozat történetében ilyenre biz még nem volt példa. Kérdés, mi értelme van ennek a single player során - multiban persze lehet villogni azzal, hogy mekkorák a kommandós csajod mellei, ám ezen kívül karakterünk tulajdonságai semmilyen befolyással nincsenek a játékmenetre.
Joe is játszana
Ahogy azt már az első bekezdésben is elpanaszoltam, a UbiSoft sajnos egyre jobban a casual gamerek igényeihez szabja a Rainbox Sixet. A Vegas 2-ben sajnos egy fikarcnyit sem javult a helyzet, továbbra sincs taktikai tervezés a missziók előtt, vagy összetett csapatirányítás. Egyetlen használható „eszközünk" a kezünk. Egy ajtóra mutatva embereink felveszik a behatoláshoz ideális pozíciót, egy kötelet kijelölve felmásznak rajta - dicséretes, hogy legalább a mesterséges intelligenciát sikerült kipofozni, így a gép által irányított kommandósok profi módon alkalmazkodnak az aktuális helyzethez. A taktikai elemek sorában történt újdonságoktól sem fogunk hasra esni: a rövid sprint gyors akciókhoz való,a szkennerrel pedig bemérhetjük a közelben tartózkodó ellenségeket. Ennyi, kifújt. Na persze azért nagy mentőöv a kooperatív mód, mégha az eredetileg beígért négy helyett csak két fő randalírozhat végig a teljes történeten.
Üssük ki az új fegyót
Vannak bizonyos könnyedebb akciójátékok (lásd Uncharted és társai), ahol az ember szívesen veszi, hogy teljesítményét figyelemmel követi és jutalmazza a gép - de hogy mért kell mindezt egy Rainbow Six-ben? Számomra irtó zavaró volt, amikor akció közben felvillant a „heccsát" felirat, és a program tudatta velem, hogy három tapasztalati ponttal gazdagodtam. Mert bizony most már ilyen is van. Kommandósunk három kategóriában gyűjthet xp-t, attól függően, hogy gránátozunk, távolról operálunk, vagy különleges helyzeteket idézünk elő (füstbomba majd vágóhíd). Ha megfelelő mennyiségű pontot gyűjtünk össze, szintet is léphetünk, ajándékba pedig extra-hiper-szuper jó, dizájnos kütyüket és fegyvereket kapunk. Realitás? Felejtős...
Akció indul
Bár jogosan tűnhet úgy, hogy kissé negatív hangvételűre sikeredett a teszt, le kell szögeznem, a Rainbox Six: Vegas 2 a maga nemében kiváló játék. Aki vevő az ilyesfajta, erősen arcade, taktikai elemekkel dúsított akcióra, az imádni fogja, hiszen a remek grafika, a kiváló hangok és a kooperatív mód nagyszerű hangulatot varázsolnak a képernyőre, a régi rajongók azonban inkább próbálkozzanak máshol...
GameStar
