Valamikor a 90-es évek végén az egyik magyarországi tévécsatorna megkapta a sugárzási jogokat az akkor már Ázsiában roppantul népszerű rajzfilmsorozathoz, a Pokémonhoz. Azóta az epizódok mozifilmekké nőtték ki magukat, a szériából pedig franchise lett, és bár már hazánkban a televízióban csak hébe-hóba jelennek meg a pokémonok, Pikachu neve bekerült a köztudatba.
Mindez nem véletlen, hiszen a sorozat legjellegzetesebb szereplője ez a sárga, elektromos szörny volt, akinél bár léteztek erősebb pokémonok, mégis mindig ő volt a sztár. A boltok beszélő plüssfigurákat árultak, az interneten megjelent a sárga szönyes röplabdajáték, volt gyűjtögetős Pokékártya, matricás album, és mondani sem kell: mindnek Pikachu volt a borítóján. Nem véletlen hát, hogy a most megjelent PokéPark: Pikachu kalandjai című Nintendo Wii játékban is ő a főszereplő.
A PokéPark alappillére tehát ez az elektromos lény, akinek feladata, hogy újraegyesítse a szétszakadt pokébirodalmat és azok lakóit. Ha minden jól megy, a játék végén Pikachu közel 200 pokémont jelölhetne ismerősnek a Facebookon, mivel kalandjai esszenciáját a barátkozás adja.
PokéPark lakói igen barátságosak, többen már akkor megszeretnek minket, mikor először beszélünk velük. A játék elején Chatot névre hallgató első barátunk megajándékoz minket egy barátságfüzettel, melybe minden későbbi pokémon neve bekerül, aki megkedvelt minket. Szerencsére ebbe a könyvbe hamar elkezdenek zúdulni a nevek, hiszen Pikachu nemcsak bájos, hanem erős és gyors pokémon is, így nem jelent neki gondot, ha valaki kihívja csatázni a játékban. Mert leendő barátaink ezt szeretik: vagy azt kérik, hogy fogócskázzunk velük, vagy azt, hogy győzzük le őket egy csatában. Ritkább esetben (a nagyobb és lomhább pokémonoknál) ételt kell szereznünk nekik, és akadnak olyanok is, akik akadálypályát állítanak fel nekünk, amit teljesítenünk kell ahhoz, hogy megnyerjük őket magunknak. Ha sikeresen vettünk minden kihívást, akkor egy-egy névvel bővül a barátlistánk, ráadásul az is gyakran előfordul, hogy újabb pokémonok érkeznek, hogy velünk játszhassanak, miután „legyőztük" társukat.
A folyamatos fogócska és harc bizony fitt Pikachut kíván. Elektromos pokémon lévén villámcsapást tudunk harc közben előidézni, ezen kívül megtanulhatjuk a gyilkos farokcsapást is, de rohammal is ráronthatunk ellenfeleinkre. Ezek a képességek az életerővel együtt fejleszthetők a játék során, és mindössze gyümölcsbogyókat kell értük gyűjtenünk. Természetesen sok egyéb mellett erre jók a barátok: minden újabb bejegyzés a barátságfüzetbe bogyókat ad, ráadásul a pokévilágban létezik néhány attrakció is, amelyekkel akár több száz bogyót is lehet szerezni.
A 14 különböző megmérettetés, azaz attrakció tehát nagyobb jutalommal kecsegtet. A repetitív fogócskázás után kikapcsolódhatunk egy-egy futóverseny, liánugrás, lökdöső búgócsigázás játékkal, melyekben Pikachun kívül barátainkat is kipróbálhatjuk. A PokéPark itt kompenzálja a karakterválasztás hiányát: bár egyébként csak Pikachuval mehetünk, az attrakciók közben a már „megszerzett" pokémonokat, azaz a barátainkat vethetjük be. Ez nemcsak érdemes, hanem szükséges is: a majom kinézetű szörnyek például sikeresebbek a liánugrásban, a lovak a futásban, míg a nagytestű pokémonok az erőjátékokban szerepelnek jobban. Ezekben a feladatokban nem az a cél, hogy elsők legyünk, hanem meghatározott pontot kell elérni ahhoz, hogy teljesítsük a pályát. Ha pedig nagyon jól játszottunk, bónuszban is részesülünk, ami akár 300 gyümölcsbogyó is lehet! (Viszonyításképpen: a fejlesztések többsége 1000 bogyó feletti mennyiséget igényel.)
Mindebből látszik, hogy a játék hihetetlenül aranyos. Igaz, gyermekdeden aranyos, amiből hamar ki is derül, hogy a célközönség a fiatalabb korosztály. Ennek megfelelően a küldetések egyszerűek, könnyűek, és repetitívek. A grafika és az alapötlet bájos, a karakterek pedig imádnivaló személyiséggel vannak felruházva. A játék szereplői, csakúgy mint a sorozatban, fonetikusan csak a saját nevüket tudják mondani, de szövegbuborékokban képesek összetett szövegeket alkotni, így párbeszédek is megjelennek. Először csak kevés lényt látunk, ugyanígy a játéktér is szűkebb addig, amíg nem jutunk előrébb a történetben. Teendők tekintetében két lehetőségből választhatunk, bár a kettő legtöbbször összefügg: vagy küldetéseket teljesítünk a sztori előrehaladásának érdekében, vagy összebarátkozunk PokéPark többi lakójával. A valóban park kinézetű helyen a föld típusú pokémonokat nyerhetjük meg magunknak (ez a valóságban leginkább az erdők lakóit és a növényevőket jelentené), a történetben előrehaladva pedig fokozatosan nyílnak meg előttünk a különböző zónák: a Strand Zóna, a Barlang és Láva Zóna, a Jég Zóna, a Gránit Zóna, valamint a Kísértet Zóna. Ezekben nevüknek megfelelő pokémonok tartózkodnak, így a tűz típusúakat leginkább a láva zónában, míg a szellemeket a kísértet zónában találhatjuk meg. Mindegyik területnek saját uralkodója van, és az ő felkutatásuk, majd meggyőzésük a cél ahhoz, hogy sikeresen egyesítsük PokéParkot. Éppen ez az egyesítés az oka és a célja is a barátkozásnak: ahhoz, hogy előrébb jussunk, és ahhoz, hogy tudjunk beszélni bizonyos pokémonokkal, meghatározott számú barátra van szükségünk, és természetesen az egyesítés eszméjéhez is az ismerkedés dukál. Fentebb már kiderült, hogy nem nehéz barátokat szerezni, és szerencsére a játék kellően szabad teret biztosít a korlátlan szaladgáláshoz, ahhoz, hogy ne érezzük túl lineráisnak vagy ránkerőltetettnek a játék menetét. Sajnos azonban a feladatok repetitívsége frusztrálónak hat, és ezen az sem segít, hogy a fő célcsoport a kisgyermek-korosztály. A könnyűséget éppen ezért nem lehet felróni negatívumként, bár hozzá kell tenni, hogy a kameramozgás miatt rengeteg probléma adódott a játék során, ami bizony nemcsak a szórakozás, hanem a könnyűség rovására is ment. Fogalmazhatunk úgy is, hogy csak ott nem volt könnyű a játék, ahol az elbaltázott kameraállások miatt nem tudtam rendesen végrehajtani a megadott feladatot..
Kijelenthetem, hogy a PokéPark tényleg aranyos. Ez legnagyobb pozitívuma, és ezért válhatna belőle jó gyerekjáték is. Sajnos repetitívsége rányomja negatív bélyegét a játékmenetre, így hamar unalmassá, frusztrálóvá tud válni. Egyszerűsége ellenére talán túl sok szövegbuborék van benne ahhoz, hogy egy kisgyermek élvezni tudja, ráadásul Magyarországon csak angol szöveggel forgalmazzák, így itthon sajnos hiába adnánk oda a gyermeknek. Magyar szavakkal működőképes lehetne, mert megvan benne az a báj, ami miatt minden hátránya ellenére szerethetővé válik.
