Annyit hallottunk már a játékipar átalakulásáról, arról, hogy a PC-s játékok jövője már egyáltalán nem a teljes áras FPS-ekben és egyéb, tizenöt éve jelenlévő értékesítési formákban vagy műfajokban keresendő. Ennek a trendeknek egy kiváló példánya a Plants versus Zombies, a PopCap legújabb játéka: a cucc nem kapható dobozos verzióban. Interneten megvásárolható 20 dollárért, teljesen 2D, rajzolt grafikával dolgozik. Eddig ez „egy jól kitalált flashjáték" kategóriába tartozna, az azonban már jelzi a megváltozott trendeket, hogy a június 5-i megjelenés óta több mint egymillió ember vásárolta meg, és a nemzetközi szaksajtóban kizárólag 90% fölötti értékeléseket kapott. Nézzük hát, hogy miből lesz a cserebogárTM!
A játék nagyon egyszerűnek tűnik, legalábbis első látásra. Bal oldalra pakoljuk le a növényeket, jobbról jönnek a zombik. A növények különféle módokon ártanak a zombiknak, és így kell megakadályoznunk, hogy a kedves kis élőhalottak eljussanak a képernyő bal szélére, a házunkig - és megegyék az agyunkat. Ez utóbbit nyilván senki nem szeretné, szóval a motiváció adott.
Az alapfeladat változatosságát nagy mértékben befolyásolja, hogy a szükségesnél messze többféle növényünk van (több mint ötven), tehát mindig van lehetőségünk új stratégiák kipróbálására. Ugyan vannak egyes növények, amelyek nyilvánvalóan mindent visznek, de miért ne próbáljuk ki a Wehrmacht borsót, ugyebár.
Az élet nyolcvanon kezdődik
Nem véletlen az MMO-s alcím, ugyanis a játék valamilyen hihetetlen professzionalizmussal nyitja meg az aljátékok újabb és újabb lehetőségeit. Időszakonként, jó ütemérzékkel, mikor már kezdenénk az alapjátékba bezombulni (ééérted!), a pályák után bekerül egy zombi-bowling, vagy zombi-bejeweled játék. Azonban a dolog itt nem áll meg, mivel ezek az aljátékok később is elérhetőek. Gyakorlatilag ha végigvittük egyszer a játékot, akkor kapásból három új játék nyílik meg, a különféle módon csoportosított aljátékok formájában. Emiatt minden egyes időpillanatban többféle lehetőségünk van, annak megfelelően, hogy éppen milyen kedvünk van, milyen kihívási szinttel akarunk aznap találkozni. Az egészet pedig összeköti az, hogy minden lejátszott játék vagy aljáték egy közös kalapba termeli a pénzt, amelyből érdekes, vicces vagy hasznos kiegészítőket vehetünk a további játékhoz. Pénzt legkönnyebben a Zen Gardenből kereshetünk, ahol a saját növénykéinket nevelgethetjük, öntözgethetjük. Persze ennek is van vége, naponta egyszer, ha kielégítettük növénykéink igényeit, akkor több pénzt innen már nem szerezhetünk. Ez azért is jó ötlet, mivel így minden nap „beugrunk egy kicsit Plants vs. Zombies-t játszani", és ha már beugrottunk, akkor már ripsz-ropsz elrohan az a pár óra... Napi questek, evörhördof?
Easy to learn, hard to master
A játék így, az MMO-kban már jól bevált eszközökkel, aljas módon a függőség kialakítására törekszik, és a készítők dicséretére legyen mondva, sikerül is nekik. Szépen lassan vonnak bele a játékba, a lehetőségeink nagyon jól adagoltan nyílnak ki, ami az elején egy egyszerű flashjátéknak tűnik, arról később kiderül, hogy egy szép, csodálatos világ... Az eddigiek mellett persze olyan, máshol már jól bevált módszereket is alkalmaznak, mint a legújabb 3D-trendekkel szembemenő rajzfilmszerű grafika (honnan is ismerős...), illetve a hozzáadott webkettes marketing, ami lehetővé teszi például azt, hogy saját Zombatárt készítsünk, amit aztán alkalmazhatunk akár MSN-képként is.
Mestermunka
Rengeteg stúdióbeszélgetést forgattunk már mi magunk is arról, hogy mennyire számít a grafika, és hogy mi az, ami a csilivili effekteken túl játszhatóvá és élvezetessé: élménnyé tesz egy játékot. Nos, a PopCapnél tökéletesen tisztában vannak ezzel, és alkalmazzák is. Bárcsak többen lennének ilyenek...
GameStar 2009/06 archív
