És mivel az autóversenyzés és a Playstation elég jó kapcsolatban van úgy 15 éve, első kézből tudhatjátok meg milyen egy nagyon szűk körben ünnepelni a világ legsikeresebb autóverseny játékának legújabb részét.
Nagyon szerencsés vagyok. Pont.
Mint újságíró, riporter rengeteg izgalmas helyen voltam már, de valahogy ez más volt, mint korábban bármi. Ezeken az eseményeken érzed azt: jól döntöttél, amikor ezt a hivatást választottad. Olyan dolgokat élsz meg, amit más nem nagyon tud.
Pedig általában a játékbemutatók nagyon darálósak. Feszített tempóban történik minden és leginkább az információ átadásra koncentrál a kiadó, nem a szórakoztatásra. Volt szerencsém már 30 emelet mélyen egy moszkvai atombunkerben kipróbálni egy stratégiai játékot, tankszimulátort megismerni egy tankban ülve Varsó külvárosában és versenyautóval is köröztem párszor a Hungaroringen. Az esetek többségében az újságíró megérkezik reggel egy korai géppel, beül a sajtótájékoztatóra, meghallgatja a hivatalos bullshitet, majd kipróbálja a játékot.
Esetleg ha szerencséje van, kérdezhet párat a játék rendezőjétől vagy fejlesztőcsapatától és kap szendvicset. Ráadásul városnézés szóba sem jöhet. Reggel érkezel, egész nap dolgozol és este repülsz haza. Ha az interjúnál nem bukik le a fejed, a prezentációnál a sötétben biztos, hogy le fog. Szóval olyan ez, mint F1-et közvetíteni a helyszínről: a tévéből sokkal jobb bulinak tűnik, mint a valóságban.
Pont ezért kicsit félve mondtam igent látatlanban a Gran Turismo 6. részének a bemutatójára. Aztán megtudtam, hogy maga a játék megálmodója és a mára már legenda státuszba lépett Kazunori Yamauchi felügyeli, és nagyon exkluzív a meghívottak listája. Magyarországról 1 db újságíró mehet, ő is csak azért, mert egy olasz lemondta és a “futottak még” piacoknak felszabadult 1 hely.
Hiába, kis pénz, kis foci. Ezzel együtt nagyon megtisztelő volt és Kaz személye garanciának tűnt az élményre.
Ronda
Első körben csak Malaga volt biztos, ami kissé fura döntésnek tűnt, mert semmi kapcsolata nincs a játékkal. Aztán pár hozzáértő barátomnak feltűnt, hogy ott a közelben van egy Ascari Race Resort-nevű magánpálya, amit visszavonult F1-es versenyzők és messziről is jól látható összegeket kereső arcok bérelnek 2-3 napra, használva a teljes gépparkot.
Ekkor már kezdtem vigyorogni, majd amikor befutott a hivatalos meghívó, azonnal összeállt a kép. A rendezvény helyszíne nem Malaga volt, hanem Ronda. És most nem lövöm el a legnyilvánvalóbb szóviccet, legyen elég ennyi, hogy ez a kis andalúz város annyira lenyűgöző, hogy már most azon gondolkodom, miként lehetne visszamenni.
Különlegessége, hogy egy hegy tetején áll, amit egy patak szel ketté. A szó legszorosabb értelmében, tehát kettévágja. Van egy híd, ami összeköti a két oldalt és ez így egyben olyan csodálatos látványt nyújt, hogy amikor Yamauchi 10 éve eljött ide, azonnal tudta, hogy ezt a várost halhatatlanná teszi.
Mint Siófok télen
Ettől a várostól van 10 kilométerre az Ascari, így ideális volt a világ legsikeresebb autóverseny játékának a bemutatására. Hétfőn indult a programsorozat délután háromkor, és mivel nincs közvetlen járat, kis kitérővel Párizson át kellett utaznom. Ezzel semmi gond nem volt, azzal viszont igen, hogy miután némi késéssel megérkeztem Malagába, vasárnap éjfélkor, már nem volt taxi a reptéren. Nem volt több járat, nem vártak már senkit. Én meg próbáltam angolul megtudni mindenkitől, hogy merre is induljak.
Aztán az egyik fickó valahogy kézzel-lábbal értésemre adta, hogy kezdjek el sétálni az autópályán és kb. 1000 méterre van egy hotel, ott majd találok egy taxit, ami elvisz az enyémbe.
Némileg megnyugtatott, hogy miután ránéztem a pályára vezető felhajtóra, épp 4-5 hozzám hasonló utas bandukolt ott, tehát gyorsan hozzájuk csapódtam. Többen mégis jobban látszódunk, nem?
Azért menet közben páran elhúztak mellettünk, például egy rendőr, aki úgy pillantott ránk, mint aki minden nap autópályán sétáló turistákat bámulna. Végülis lehet, hogy ez a helyzet.
A hétvége legveszélyesebb pillanata ez volt, nem a vezetés. Másnap pedig kissé megnehezítette az indulásomat, hogy a hotelben a recepciós elfelejtett szólni, hogy itt csak akkor áll meg a helyi BKV, ha leinted. Ha “csak” vársz a megállóban, továbbmegy. Na, ezt nekem 3 buszig tartott felismerni, viszont addigra már olyan közel voltam, hogy lekéssem a belvárosi találkozót, hogy a következő busznak tűnő jármű elé, kirohantam és veszettül integettem, mintha egy lakatlan szigetről próbáltam volna jelezni egy repülőnek. Iskolabusz volt, tele gimisekkel.
Elvittek és szerintem végig rajtam vihogtak…a lányok mindenképp. Öregnek és hülyének éreztem magam, de lelki füleimben búgó KTM-ek és Lamborghinik nyomták el a szégyenérzetet.
Végül eljutottam meeting point-hoz, ahonnan egy busz vitt huszadmagammal Rondába, majd egy lenyűgözően otthonos családi hotelben kaptam szállást a Cseh és a Horvát kollégával. És ezen ponton elkezdődött az eseménynek az a szakasza, amit szavakban nehéz leírni.
Egy sok száz éves település hagyományőrző utcáit luxusautókba öltöztetni meredek vállalkozás, a Gran Turismo 6 csapatnak mégis sikerült. A bikaviadal aréna bejáratánál egy Audi, a főtéren egy Nissan, a híd lábánál egy Lotus. A szanaszét tuningolt utcai autóktól a versenyautókig volt minden, ráadásul mindegyik mellett ott volt egy szimulátor, amiben bárki kipróbálhatta a játékot, azzal az autóval, ami épp mögötte pihent. Azt sem tudtam, hova kattintsak.
Persze ez a városka lakóinak is nagy esemény volt, úgyhogy mire átöltöztem és elindultam a bemutató helyszínére, már kordonnal volt egy útvonal elkülönítve nekünk, ugyanis lépni nem lehetett a bámészkodóktól, különösen a híd tetején, ahol egymás mellett pihent 15-20 autó.
Gyakorolj, és egy nap versenyző leszel!
A hivatalos bemutató egy régi templom épületében volt, ami eleve elvarázsolta az estét. 3 vetítővászon, sok-sok kamera és az a pár kiválasztott újságíró. Aztán jött Kaz (vagy ahogy a GT6 csapata hívta: Yamauchi-san) és mesélt. Mesélt arról, hogy mennyire nem gondolta, hogy ekkora lesz ez a sorozat, meg arról is, hogy már 6 olyan versenyzőt is ismer, akik a Gran Turismo bajnokaiként kezdték és most világversenyen nyomják. És kettő itt van, és nagyon büszke rájuk.
És ezen a ponton elcsuklott a hangja és elmagyarázta, hogy számára nincs annál fontosabb, mint megadni a lehetőséget bárkinek, hogy versenyző lehessen és ez a játék erre képes. Megadni azt, amiről ő gyerekként csak álmodni tudott. A Gran Turismo Academy második éve fut és mindkét évben tőlünk is kijutott egy játékos a döntőre. És aki azt megnyeri Silverstone-ban, az 3 hónap múlva már profi versenyző. És valljuk be őszintén, ez hatalmas…
Mert eddig ha profi versenyző szerettél volna lenni, bizony inged, gatyád ráment erre. Ha volt annyi inged és annyi gatyád. Lehetőleg minél drágábbak…
Az autóversenyzés a gazdagok sportja. Volt. De a Gran Turismo bárkinek elérhető. És egy PlaySeat is kijön egy tévé árából, kormánnyal együtt. És akkor ott eszembe jutott Kovács Niki, aki női motorversenyzőként épp most mesélte nekem, hogy hetente küzd, hogy kimehessen egy pályára és edzhessen a motorral. És ez alkalmanként kb. 200.000 forint.
Szóval ezen a ponton a teremben mindenki megértette, hogy Kaz egy új generációnak tette elérhetővé a versenyzést. És nagyon fel akartam állni, és felüvölteni, hogy “igen, Michelisz Norbi, igen!” De csak a Cseh újságírónak súgtam oda, nagyképűen, hogy nekünk is van ám a szimulátorok világából érkezett versenyzőnk, bizony. Sőt, több is van.
De mire ezt végiggondoltam, már máshol jártunk. Fotórealisztikus grafikáról, rengeteg autóról, új pályákról és olyannyira intelligens környezetről mesélt Yamauchi, hogy verseny közben a csillagképeket is pont ott látjuk, ahol vannak, feltéve, hogy éjjel versenyzünk. Hónapokig dolgoztak a különböző napszakok megfelelő megjelenítésén, szürkület, verőfényes napsütés, eső, hó, köd, pára. Van itt minden. A kasznik „érzik” a rájuk ható erőket, a kerekek olyan realisztikusan kopnak, mint még soha és az ellenfelek is erősebbek és okosabbak bármelyik korábbi ellenfélnél. Törnek az autók, sérülnek a fényezések.
A kötelező Vettel
Természetesen külön 15 percet kap Newey és Vettel, akik most még komolyabban részt vállaltak a játékban, így 3-féle Red Bull szerezhető, és a négyszeres világbajnok tanít majd minket, hogyan is kell ezeket vezetni. Érkezik külön letölthető bővítés, amiben Senna lesz elérhető és a 20 éve elhunyt versenyző karrierjét élhetjük újra majd.
Pár havonta frissül a program, így újabb és újabb autók, pályák és kihívások várják azokat, akik már kimaxolták a játék tartalmát. Bár ezt valójában nem igazán lehet, mert annyi feladat, annyi verseny vár ránk, hogy évekig játszunk majd.
A tájékoztató végére a „áték” szó kezdett számomra komolytalannak tűnni.
Aztán mindenkit kitereltek a hídra, ahol a város polgármestere (aki szeretném megjegyezni, hogy elég jó csaj volt), leleplezett egy táblát. Ettől a naptól itt Kazunori Yamauchi utca vezet a főtérről a hídra. Egyébként ez nem meglepő, a várost maga Kaz teszi végképp halhatatlanná.
Aztán még átfestették a hidat, fellőttek pár száz tűzijáték rakétát és jelezték nekünk, hogy próbáljunk nem berúgni, mert holnap szükségünk lesz minden fizikai és szellemi erőnkre.
Vár minket az Ascari Race Resort és ezek az autók, melyek itt vannak kiállítva a főtéren. 1 óra múlva már az ágyban feküdtem. Én kérem készültem! Komolyan!
Az Ascari
Aztán másnap felkeltem, felöltöztem és kimentem egy olyan pályára „játszadozni”, ahova csak azok léphetnek be, akik 81 millió forintot kifizetnek. Akkor három évig versenyezhetnek, vezethetnek, bulizhatnak a világ legexkluzívabb autóklubjában.
És azt a napot nehéz szavakkal leírni. Én sem próbálom meg, inkább nézzétek meg a fenti videót. Érteni fogjátok, miért volt tág mindkét pupillám utána 2 napig.
