Új év, új Mario, mondhatnánk. Így is van ez rendjén, bár az igazság az, hogy a Nintendo New Super Mario Bros. epizódja még a tavalyi év végén debütált, így a 2010-es évre hagyva a szintén nagy durranásnak ígérkező Galaxy 2-t.
No de ne menjünk ennyire előre, ugyanis jelen videojátéktesztünk alanyát hívatott eme írásunk bemutatni, úgyhogy kezdjünk is bele.
Legelőször is fontos megemlíteni, hogy a New Super Mario Bros. Wii a lassan 4 éve megjelent, 2006-os DS verzió folytatása. Erről megoszlanak a vélemények, hogy jó-e ez így, no meg miért nincs a tavalyi Wii-s darabnak DS megfelelője – ismerjük Nintendoékat, mindig próbálnak valamiféle egyedivel és formabontóval előrukkolni.
Nosztalgiázzunk nagyot
Ahogy elindítjuk a játékot, rögvest visszatér belénk az igazi retro-érzet, hiszen szinte semmi sem változott a jópár évvel ezelőtti klasszikus elődökhöz képest. A történet fő szálát szokás szerint Peach Bowser általi elrablása adja, feladatunk, hogy világról-világra rohanjunk, ugráljunk a nyomában, hogy minél előbb megtalálhassuk, és kiszabadíthassuk a fogságából.
Balról jobbra scrollozunk, élénk színek, s a tipikus hangulatú zenei aláfestés is pontosan ugyanazt sugallja, amit elvárunk. Jelentős változtatás a környezet 3D-be helyezése, persze nem olyan léptékben, mint mondjuk a Super Mario Galaxy-ban: oldalról szemléljük az eseményeket, szokás szerint, de a figurák, s a tereptárgyak elhelyezése térérzetet kelt. Ezzel picit megvalósítva a jelen játékostársadalom elvárásait.
Persze a Mario-szériával alapvetően azok játszanak, akik alapvetően a tartalomra, és a hangulatra adnak, ha leülnek a tévéképernyő elé. S igaz az is, hogy e vonal nem arról szól alapvetően, hogy maximális grafikai tálalással adjuk el minél több példányban a játékot, s a pünkösdi királyságunk bizony véget ér egy hónap után. Ez épp elég indok arra, hogy szeressük a szerelőt, s annak kalandjait.
A kaland kivitelezése szerkezetileg két részre oszlik: a pályaválasztó képernyőn rohangálhatunk a világok közt, értelemszerűen folyamatosan nyílnak meg az új helyszínek. Természetesen vissza is mehetünk újrajátszani bármelyik kis történet-részt, sőt, vannak kifejezetten powerup-gyűjtő részlegek is. A másik rész pedig maga a játék magja, a klasszikus pályákkal.
Itt meg kell említeni, hogy a DS-verzióhoz képest jelentős előrelépés a powerupok elraktározása, és magunkkal cipelése: míg a kézikonzolos játékban mindössze egy gombát vihettünk a játékba, itt korlátlan számú dolgot pakolhatunk be virtuális hátizsákunkba. Tehát az adott kincseskamrában logikai, alapvetően memóriafeladatokat kell megoldanunk, teljesítenünk, melyek folyományaként kapjuk a tunningoló kiegészítőket. Sajnos ezeket a fő játékokon belül nem, csak azok előtt lehet felhasználni.
Hadonásszunk, rázzuk, forgassuk
Ha Wii, akkor nyilván előtérbe kerül a mozgásérzékelős kontroller használata is. Vadonatúj elemként megjelent például a propellerköpeny, amelyet magunkra öltve fel-fel reppenhetünk magasabb pontokra, a Wiimote rázásával. Pluszban találkozhatunk mozgó-dönthető platformelemekkel is, mint például a libikóka, melyekre ráállva, próbára tehetjük egyensúlyózó képességeinket. Természetesen itt is a kontroller megfelelő mozgatása lesz a megoldás kulcsa.
Jelentős újdonság, hogy többen is játszhatunk egyszerre, egy időben. Emlékszem, régen a multiplayer úgy volt megoldva, hogy először végigmentünk mi az adott pályán, utánunk következett a második játékos, aztán előlről, s így tovább. Nos, ezt ügyesen átültették a kor szellemének megfelelő köntösbe, úgyhogy együtt ugrándozhatunk, kalandozhatunk mostantól. Ha netán lemaradna társunk, bevárhatjuk, vagy ha éppen elhalálozik, a mi pozíciónkat veszi fel ő is, egy buborékban érkezve, amit jól ki is pukkaszthatunk – folytatódhat a móka.
Nehezítő, újdonságszerűleg ható játékelem még a Toad-irányú küldetéssorozat is, melynek lényege, hogy a kis gombát a kérdőjellel ellátott kis dobozok valamelyikéből kifejelve végighordozzuk az adott pályákon, spéci útvonalakat keresve. Jelentős nehezítés, néhol nagyon izzasztó, de szerethető.
A Nintendo gondolt azokra is, akik esetleg nincsenek igazán a helyzet magaslatán Mario-téren: ha folyamatosan veszítjük életeinket, ezt a játék regisztrálja, s a pálya elejére segítségnyújtási lehetőséget helyez el egy felkiáltójel formájában. Ezt az opciót választva bemutatót kapunk abból, hogyan is kellene végigvinni az adott szintet – nagyon sok esetben segíthet, és fog is.
Kell egy Wii, most!
A Nintendo által kitalált, és megálmodott Mario-világ még mindig a régi, fantasztikus, s ezáltal nem engedi lanyhadni az érdeklődést sem a casual-, sem a hardcore játékosok körében. Egyes szaklapok véleményezése szerint a New Super Mario Bros. Wii lett minden idők legjobb Mario-megközelítése a franchise-ban, és azt hiszem, nem tévedtek: kötelező darabként ajánlom minden Wii tulajnak, aki pedig még nem Wii tulaj, legyen nyomban az, és szerezze be tesztünk szóban forgó alanyát mellé!
