Nem mintha lusta lennék, vagy késve, az eredeti határidő után pár nappal kezdtem volna neki ennek a cikknek, de pár óra játék után muszáj volt megkérdeznem Chavát, hogy nem másolhatnám-e be ide a MotoGP 14-ről szóló tesztet. Ugyanis - kis túlzással - csak a lemezre nyomtatott szövegből és a játék közben itt-ott megjelenő logó láttán érzékeltem, hogy ez nem a tavalyi rész. Az újítások teljes hiányát pedig valószínűleg megint ugyanaz "indokolja", mint tavaly és tavalyelőtt is: a Milestone-nak továbbra sincs konkurenciája. A csapattól a WRC sorozatot elcsaklizó Kylotonn Games egy Motorcycle Club nevű, motoros játéknak álcázott csapással próbálkozott (oké, az is túlzás, hogy próbálkozott) idén, de az nagyjából annyira hathatott az olaszokra, mint amikor egy szúnyog nekirepül egy ablaknak. A MotoGP 15 megjött, hozott néhány újítást, amelyek 2015-ben már egyáltalán nem kielégítőek, és megmaradt annak a közepesen jó játéknak, amibe csak azért tudunk ismét beleölni néhány órát, mert nincs jobb.
Kopott gumik
Félre ne értsetek; a MotoGP 15 jó, és a MotoGP 14 is jó volt, csak - és most akarva-akaratlanul is önismétlés következik - épp annyira jó, amennyi ahhoz szükséges, hogy a sportág vagy akár kimondottan a motoros játékok kedvelői újból megvegyék, és enyhítsék vele étvágyukat. Nem tudom, mennyit adnak el belőle évről évre, de ha a Milestone-nak megéri ezt így csinálni, a játék nem teljesíthet olyan rosszul a kasszáknál - vagy a MotoGP versenyszéria tulajdonosa, a Dorna fizet annyit, hogy talán mindegy is, milyen a játék, csak legyen.
A pénzt egyébként jól használják fel: a játékban a 2015-ös MotoGP, Moto2 és Moto3 sorozat minden pilótája, csapata, járműve szerepel, minden rettentő autentikus, és ha valamire, akkor a motorok kidolgozottságára tényleg nem panaszkodhatunk. A menüben persze szebbek, mint menet közben, de versenyek alatt úgysem a motort nézegetjük (bár ismét lehetőségünk van megállítani az időt, "lecsatolni" a kamerát a versenyző háta mögül, és képeket készíteni, kiengedve magunkból az instant művészt), hanem a pályára koncentrálunk - ami viszont ismét satnya, de leginkább semmilyen. Az aszfalt a rávetülő fények miatt szép, de minél inkább kifelé haladunk a bukótér, majd a pálya széle felé, annál jobban látszik, hogy a Milestone nem törődött a részletek kidolgozásával; a fák csak papíron háromdimenziósak (vagy ha valóban azok is, ez egyrészt verseny közben nem látszik, másrészt akkor is ocsmányul néznek ki), a füvet és a kavicságyat nézve láthatjuk, hogy ugyanaz az n×n-es részlet ismétlődik (ahol n egy 0-hoz közeli, természetes szám), a közönség pedig mindegy is, milyen, ha a 3D-s mérnökök is olyan baltával faragottak, mint a PS2-korszakban. Nappal még elviselhető, esőzésben talán a legjobb, de éjszaka (a qatari pályán, nyilván) az egész zavaróan nem életszerű. Már az előző generációs változatból is többet lehetett volna kihozni, de PS4-en és Xbox One-on, amelyeken láttunk egy Forza Horizon 2-t, egy Driveclubot és egy Project CARS-t, ez még attól a csapattól is kevés, amelyet nem pénzel a Microsoft, a Sony vagy épp a kíváncsi közösség.
Mégsem bukó
Na de beszéljünk inkább arról, ami miatt ha jobb nem is, mindenképp több lett elődjénél a MotoGP 15. Az egyik legfontosabb újítás, amit már a márciusban megjelent Ride-nál is bemutattak, a testreszabási lehetőség. A MotoGP Career módban most először nemcsak egy, a valóságban is létező csapathoz csatlakozhatunk, hanem létrehozhatunk sajátot is, hogy a Moto3 mélyéből idővel önerőből kerüljünk a MotoGP élvonalába. Először egy elég gyenge géppel kezdünk, de később több mint húsz motor közül választhatunk, sőt, ezeket száznál is több kiegészítővel tehetjük jobbá; viszont gyakran hasznosabb inkább gyűjteni egy új vasra, mintsem az aktuálisat újítgatni. Vásárolni egyrészt Data Packekkel, másrészt az új, online és offline versenyekkel megszerezhető GP-kredittel tudunk. A motor mellett a motorost is testre szabhatjuk, beállíthatjuk vezetési stílusát, választhatunk 18 profilkép közül (egyik sem hasonlított rám, de túltettem magam ezen), megváltoztathatjuk sisakját, ruházatát, csizmáját, kesztyűit. Érthetetlen (valójában érthető, inkább értelmetlen) okból néhány felszerelést csak egy bizonyos szint elérése után tudunk használni, holott az egyes felszerelések csak festésükben és kialakításukban különböznek, semmit nem adnak hozzá a versenyző ügyességéhez. Ezen a területen bőven lehet még mit fejleszteni, kezdve például azzal, hogy a motoroknál ne csak meglévő festések közül választhassunk, hanem teljesen sajátot is készíthessünk, hiszen mégis csak úgy az igazi.
Ahogy egyre jobban teljesítünk, úgy kapunk megkereséseket más csapatoktól és szponzoroktól, akik szívesen támogatnának minket karrierünk során. Jópofa dolog, és igazából tényleg örülök, hogy ilyen lehetőség van, csak más játékokban ez is annyira evidens, hogy olyan nagyon nagy előrelépésnek nem számít.
Így csinálták elődeink
Az ötletnek jó, ám nevetségesen megvalósított Safety Car mód kikerült a játékból, ellenben visszatért a Real Events, ami ezúttal néhány, az előző szezonban történt emlékezetes eseményt enged újra átélni vagy akár újraírni. Izgalmas és nehéz kihívások ezek, és nemcsak azoknak, akik követték a szezon versenyeit, de azoknak is, akik unnak már körbe-körbe menni. Jött egy vadonatúj játékmód is, amiben hál' istennek ugyancsak motorozni kell (oké, többet nem húzom őket a Safety Carral, de az tényleg nagy mellényúlás volt), és a Real Events 2014-hez hasonlóan izgi: a Beat the Time lényege, hogy adott egy pálya, egy motor (leginkább azok, amelyek nem olyan népszerűek, hogy a mindig a legjobbat választó játékosok mindent kipróbáljanak), illetve egy elért időeredmény, amit akárhány körből is, de meg kell dönteni. Nekem az elsőt körülbelül négy körből sikerült, de szerencsére semmi nem gátolt meg abban, hogy folyamatosan, megállás nélkül újrapróbáljam.
A MotoGP 15 stabilan jó, viszont ahogy telnek az évek, ennyi egyre kevésbé lesz elég. Újítások ugyan vannak, de nehéz elhinni, hogy akármilyen kis stúdió is a Milestone, és akárhogy is dolgozik még egy-két egyéb projekten (köztük az ősszel megjelenő Sebastien Loeb Rally Evón), egy év alatt csak ennyit tudott összehozni. Már a jelenlegi generáció nyitányán is láttuk, hogy gyönyörű versenyjátékokat tudnak összehozni az új hardverekre, és biztos, hogy ha a csapat megerőltetné magát, többre lenne képes - nem szeretném, ha jövőre megint megfordulna a fejemben a copy-paste-elés gondolata.
