Ki ne ismerné a hÃres verekedÅ‘s játékok egyik hatalmas klasszikusát, a Mortal Kombatot? ÉlÅ‘halott nindzsák, szuperügynökök, mutánsok, félistenek, és sok más eredeti, nagyon eltalált karakter szÃnesÃtette ezt a fröcsögÅ‘ vérrel és kitépett gerinccel operáló 2D-s verekedÅ‘s játékot, amelynek márkája mára szinte fogalommá vált. A rengeteg folytatás közepette szinte észre sem vettük, hogy az Xbox 360-as résszel még adós volt a Midway. Mindezidáig...
Â
Képtelenül véres képregény?
Mortal Kombat vs. DC Universe - mint az a cÃmébÅ‘l is kiderül - azzal az ötlettel próbálja kicsit feldobni a jól ismert sémákat, hogy a régi verekedÅ‘s karaktereket a DC képregények szuperhÅ‘seivel ereszti össze pár pofon, rúgás, és arcontaposás erejéig. Az ötlet elsÅ‘re talán kissé idétlennek hangzik, de ha belegondoltok, akkor a szuperhÅ‘sök és szupergonoszok sem sokban különböznek Liu KingtÅ‘l vagy Kanótól. A sztori (persze szándékosan) olyannyira idétlenül ostoba, hogy az már komolyan jó: Darkseid és Shao Khan egyesülnek Dark Khanná, és ezáltal a két univerzum is összefonódik. A régi harcos bajnokok, illetve a képregényfigurák egymást okolják a katasztrófáért, és úgy döntenek, hogy ezt a kérdést úgy tárgyalják meg finoman és diplomatikusan, hogy jól elkenik egymás száját. A keveredés folytán persze nemcsak az MK karakterek találkoznak különféle comic book hÅ‘sökkel és antihÅ‘sökkel, hanem Å‘k is egymással, Ãgy ha eddig azon törted a fejed álmatlan éjszakáidon, hogy vajon milyen lehet Superman és a Joker találkozása, akkor ezt most végre elsÅ‘ kézbÅ‘l kipróbálhatod.
Â
Vissza a gyökerekhez
Az alapkoncepciót leszámÃtva a Mortal Kombat vs. DC Universe igazi visszatérés a gyökerekhez. Nincs itt agyonbonyolÃtott irányÃtás, mindenféle felvehetÅ‘ kardok, vagy túlzottan belassÃtott mozgás, mint néhány elÅ‘zÅ‘ Xboxra készült cÃmnél, itt ugyanolyan ütéseket, rúgásokat és speckókat vihetünk be, mint az Å‘srégi klasszikusokban. A játékmenetet legfeljebb apró mini-játékok szÃnesÃtik, amelyek jól integrálódnak a verekedésbe. Ilyen például a Klose Kombat, amelyben a megfelelÅ‘ gombok nyomásával közelharcban érvényesülhetünk, vagy a Freefall Kombat, ahol úgy lökhetjük le ellenfelünket a magasból, hogy különösen fájdalmas módon essen a hátára.
Â
Cenzúrázva?
Nem erÅ‘ltették a fejlesztÅ‘k a túlzottan csicsa-micsa 3D-t sem: bár a karakterek maguk 3D-sek, azonban a helyszÃnek háttere 2D-s. Ez még hű is lenne az alapkoncepcióhoz, azonban az már sokkal kevésbé, hogy bizony a látványos, különösen brutális kivégzések hiányoznak a játékból. Bár itt is vannak igen fájdalmas befejezÅ‘ mozdulatok, de egyiket sem lehet például ahhoz az aranyos kivégzéshez hasonlÃtani, amikor Sub-Zero még az elsÅ‘ részben letépte ellenfele fejét, és jött vele a gerincoszlop is. Na, itt ilyen sajnos nincs.
Â
Jó, jó, de nem klasszikus
Az MK vs. DC ennek ellenére is remek rész a sorozatban, bár annyira nincs ott a szeren, mint a legjobb epizódok (például a második rész). Kár, hogy az erőszaktól való félelem győzedelmeskedett ebben a Jack Thompsonoktól és politikusoktól való félős világban, mert hát a Mortal Kombat véres és kegyetlen részek nélkül olyan, mint a bableves csülök nélkül...
Kicsit több ketchup és húscafat nem ártott volna, de azért igencsak finom falat Â