Anno 1996-ban a Virgin Interactive gondozásában jelent meg az azóta már kultikussá vált kalandjáték sorozat, a Broken Sword első része, a The Shadow of the Templars. Így 14 évvel utána már multiplatform címmé nőtte ki magát, olyannyira, hogy nem csak PlayStation-ön és PC-n érhető el, hanem a bővített Director's Cut kiadás keretében a Nintendo Wii, Nintendo DS, valamint Apple iPhone és iPod Touch tulajdonosok is kipróbálhatják. Most utóbbit teszteltük, és nem igazán kellett csalódnunk.
Párizs leggazdagabb jelmezkölcsönzőse
Aki nem ismerné az eredeti Broken Sword történetét, ahogy én sem ismertem eddig (bocs, az én hibám), a sztori két emberről szól, akiknek útja egy különös gyilkos miatt keresztezi egymást. A játék kezdetén Nico Collard, egy újságírónő szerepében találjuk magunkat, aki Pierre Carchon-nal kívánt interjút készíteni, azonban a helyszínre érve egy gyilkosság tanúja lesz, melyet egy pantomimesnek beöltözött alak követett el. Nico-nak még van ideje a rendőrség megérkezése előtt szétnézni a helyszínen, így könnyedén elindíthatja saját nyomozását, melynek során rengeteg dolog derül ki saját apjával kapcsolatban is. A másik személy, bizonyos George Stobbart épp vakációját tölti Párizsban, amikor is miközben kávéját szürcsölgeti, egy bohóc szalad be a kávézóba harmonikájával, ám kifelé már egy aktatáskával távozik. Pár másodperc múlva hatalmas robbanás következik be, ám George szerencsére túléli. Az említett kávézóban lett volna találkozója Nico-nak egy úriemberrel, akié egyébként a táska volt, ám a robbanás következtében életét vesztette. Így találkozik először George és Nico, majd egyre közelebb kerülve egymáshoz, és segítve egymást próbálnak rájönni a kosztümös gyilkos kilétére. Annak ellenére, hogy Nico-t előbb ismerjük meg, főleg George-ot irányítva kell a gyilkosságok nyomába eredni. A történet során ellátogatunk Írországba, Szíriába, valamint Spanyolországba is.
Point and tapi
A Broken Sword: Director's Cut történetének ismerete után térjünk rá magára a játékra. Ami elsőre szembe tűnik, az az igényesen megrajzolt grafika, melyet Dave Gibbons-nak köszönhetünk, aki anno Alan Moore-ral közreműködve készítette el a 12 részes Watchmen képregénysorozatot. Többnyire ez a képregény-szerű megvalósítás vár a játékosokra, ám átvezető animációkban sincs hiány. A játékmenet nincs túlbonyolítva, ha végighúzzuk az ujjunkat a képernyőn, kis kék körök jelennek meg, melyek a lehetséges interakciók helyét jelzik. Rájuk bökve valamilyen szimbólum jelenik meg, mellyel aktiválni tudjuk a cselekedetet, vagy hasznos információt kapunk. Néha kombinálnunk is kell tárgyakat, ezt úgy tudjuk megtenni, hogy megnyitjuk a táskával jelzett eszköztárat, amiből kihúzva a használni kívánt tárgyat ráirányítjuk a kívánt helyre, majd elengedjük.
Ekkor hősünk akcióba lép, vagy rossz ötlet esetén megvonja a vállát. Ha véletlenül elakadtunk volna, és tényleg nem tudjuk, mit kell csinálni, a jobb fölső sarokban található kék kérdőjelre bökve segítséget kérhetünk, mely általában eleinte csak kis tippet ad, majd ha még annak alapján sem jöttünk rá a megoldásra, megmondja, mit kell tennünk a továbbjutáshoz. Én ezt leginkább a kódfejtésnél használtam, ugyanis az volt számomra a játék legnehezebb és legtöbb gondolkodást igénylő része, melyet angoltudás nélkül elég rizikós megpróbálni. Ha már itt tartunk, térjünk rá a számos mini-játékra, melyek mindegyike kihasználja az érintőképernyő nyújtotta lehetőségeket. Ott van például a kikötőben található kapu kinyitása, melynél a már jól ismert tili-toli játékot kell játszanunk: a zár egyik vége egy téglalap, ezt kell kijuttatni a többi téglalap között, miközben azokat csak bizonyos irányba mozgathatjuk. Inkább logikai készségünkre lesz szükségünk a feladatok megoldásához, mint ügyességre, de ez egy kalandjáték esetében annyira nem is meglepő. A játékidő kellőképpen hosszú, és a játék szerencsére nem válik hamar unalmassá. A játék befejezése után kapunk egy új menüpontot, melyből elolvashatjuk a Revolution 20 éves történetét, valamint izgalmas koncepciórajzokat és sok más egyebet tekinthetünk meg.
