Biztosan mindenki elgondolkodott már rajta, hogy milyen útvonalon kerülnek kedvenc műsorai egy-egy csatornához, szolgáltatók VOD-kínálatába vagy a moziba, és itt most tegyük félre azt a kézenfekvő megoldást, hogy egy valamirevaló internet felhasználó a premierhez képest egy nap múlva már felirattal együtt le tudja torrentezni még az ínyencebb darabokat is a népszerű oldalakról. Ám ha kicsit is szeretnénk bekukkantani a kulisszák mögé és hajlandók vagyunk néhány perc figyelmet szentelni azoknak is, akik ugyanannyira elkötelezett hívei a televíziós munkának, mint olvasóink többsége a videójátékoknak, álljon itt egy rövid összeállítás a tartalomvásárlás hivatalos útjáról.
A tévés világnak is megvannak a maga „PlayIt” fórumai. Mindenki tudja, hogy van filmfesztivál Cannes-ban, Berlinben, Torontóban és még sok más helyen, de kevesebbek számára ismert, hogy léteznek tévés vásárok is.
A számtalan kisebb rendezvény mellett a televíziós üzletkötés kétségtelenül legnagyobb eseményei az LA Screenings (Los Angeles), és a cannes-i MIPCOM, valamint áprilisi kistestvére, elődje, a MIPTV. Az LA Screenings az a világsztárokkal és esti partikkal megbolondított éves találkozó, ahol a stúdiók legújabb készülő sorozataik pilot-jait mutatják be potenciális vásárlóiknak, akik ezután fogják összeállítani egy-egy többmilliós sugárzási szerződés műsorlistáját. A MIPCOM (Marché Internationale de Programmes Communications) ugyanakkor a televíziós vásárok legrangosabbja, amely minden év októberében kerül megrendezésre Cannes-ban.
Az első MIP TV-t 1963-ban rendezték Lyonban, ahol akkor még csak 19 ország 119 résztvevője képviseltette magát. Két év múlva a rendezvény átköltözött Cannes-ba, amelynek infrastruktúrája – az amúgy is kellemes és exkluzív környezet mellett – már eleve alkalmas volt egy ilyen visszatérő esemény lebonyolítására a Cannes-i Filmfesztivál és az egyéb itt tartott konferenciák miatt. Mára több mint 100 országból érkezik tízezernél is több résztvevő, hogy személyesen is találkozhasson üzleti partnereivel és tájékozódjon a legfrissebb televíziós termékekről.
Bár az itt töltött idő nagy része az előre egyeztetett tárgyalásokkal telik, az utóbbi időben egyre fontosabb szerepet játszanak a szakma jeles képviselőinek előadásai és a szélesebb közönség előtt tartott panelbeszélgetések. Jó esetben az ide érkező vásárlók és eladók már előre tájékozódnak a szakmai sajtóból, de kétségtelenül nagyobb élmény, ha élőben hallgathatjuk meg egy-egy stúdió elnökének, vagy valamely neves producernek a gondolatait.
Megérne ugyanakkor néhány oldalt azoknak a bennfentes információknak a lejegyzése is múltból és jelenből, melyek időnként a szereplők kiöregedésével már inkább valamiféle városi legendára hasonlítanak.
A tévés vásárok nélkül például talán soha nem kerül Magyarországra a Bud Spencer filmek többsége vagy gyermekkorunk annyira csodált Star Wars-a. Ki gondolná például, hogy George Lucas kollégáinak becserkészése több évbe telt, mivel a készítők évekig nem voltak hajlandók személyesen találkozni televíziósokkal és legfeljebb a nevükkel ellátott postaládába dobhattunk üzenetet valamelyik elit szálloda halljában. Az idők változnak, a hollywoodi színészeknek sem derogál már tévés sorozatokban szerepelni, bár a sors vagy inkább fejlődés furcsa fintora, hogy mire valami eléri a neki járó rangot, lásd televízió, addigra szinte ki is növi önmagát.
Nem kevésbé fontos része egy vásáron való részvételnek az a fajta trendmustra, amely kicsit talán olyan, mint amikor a divatvilág rajongói kötelezőnek érzik, hogy Milánóban vagy Londonban megtekintsék a szezon legújabb darabjait, vonalait és színeit. Nem muszáj ott lenni, de ha az ember nem veszi a fáradtságot a jelenlétre, mások olvasatában már nem ugyanaz az élmény, és sok mindenről lemarad. Itt ugyanúgy érezni lehet a levegőben, ha valami alakul: hogy Kelet-Közép-Európában teret fognak majd hódítani a török sorozatok, hogy kihalásra készül a mexikói szappanopera (vagy éppen nem), és hogy van-e még igény egy újabb posztapokaliptikus sorozatra.
Évekig találgattuk például, hogy a Netflix mikor lesz elég felkészült egy európai támadásra, viszont a VOD-os eladásokkal még mindig vért izzad vásárló és eladó egyaránt, bár a Netflix területhódítása szerencsére – vagy a telekommunikációs platformok számára kevésbé szerencsére – kicsit megtolni látszik ezt a szekeret.
Voltak évek, amik a vásárlóknak kedveztek, máskor az eladók diktálták a feltételeket. Ezt mind érzi az itt mozgó közösség és próbál tőle telhetően proaktívan reagálni a körülményekre.
Szerencsére a 2001-es, majd 2008-as válság után már ismét van pénz arra, hogy a cannes-i tévés vásárra is utaztassanak színészeket, rendezőket és neves alkotókat, és aki teheti, az a nap végén vagy akár egy exkluzív reggeli keretein belül feltétlenül beül egy-egy sorozat premier vetítésére és az azt követő beszélgetésre. Így a kiválasztottak 2012-ben megnézhették a The Americans első részét és meghallgathatták Kerri Russelt és Matthew Rhyst, 2013-ban Oliver Stone-nal találkozhattak, és megítélhették, hogy a The Tunnel (Stephen Dillane - Trónok harca; Clémence Poésy - Harry Potter, Birdsong) elég sikeres adaptációja lett-e nagy sikerű skandináv elődjének, A hídnak.
A 2014-es MIPCOM kétségtelenül legnagyobb dobásai celebszempontból a Pirate’s Passage promóciója volt Donald Sutherlanddel és Cuba Gooding Jr. meghívása a vásárra (Book of Negros), de találkozhattunk Michael Nyqvisttel, (A tetovált lány), Emily Mortimerrel, Rebecca Romijnnal (A titkok könyvtára) és Tchéky Karyóval is.
A ’Media Mastermind Keynotes’ sorozatból itt csak kettőt emelnénk ki. Simon Cowell, többek között a Got Talent és az X-Faktor atyja szerint arroganciájával a nézőt tiszteli meg. Amikor egy versenyzőt kritizál, nézőként tekint rá, így nem mondhatja valakinek, hogy rém tehetséges, ha nem az. Nem arrogáns, hanem őszinte akar lenni. Mindenki, aki formátumokkal foglalkozik, tudja, mennyire nehéz műfajról van szó. Cowell szerint „egy jó ötlet egy évben annyira remek eredmény üzleti szempontból, mint amennyit a Got Talent hoz az elkövetkező 20 évben.”
Jill Wilfert a Lego Group Global Licensing & Entertainment részlegének alelnöke 25 éve dolgozik a cégnél. Kulcsszerepe volt abban, hogy vállalatát összehozza a szórakoztató ipar többi óriásával. Ma is kitart azonban eredeti hitvallása mellett, hogy termékük bármely médiában is jelenjen meg, hűnek kell maradnia eredeti, fizikai valójához.
A jelenlét szintén nagy előnye, hogy hatványozottan működik a networking. Míg levelezéssel hónapokat tölthetünk el és mégsem bukkanunk a saját piacunk szempontjából érdekes termékre, itt egy kávé mellett vagy szó szerint a folyosón szembejöhet velünk a nagy fogás. A magyar cégek azért jellemzően eléggé kockázatkerülők, pedig a termékek palettája a valóságban hallatlanul színes.
Számunkra különösen izgalmas volt, amikor egy orosz cég legújabb játékának projektjéről hallottunk (Legends of War), és őszintén reméljük, hogy idén már olyan fázisba kerül a fejlesztés, hogy megítélhető lesz, Magyarországon mennyire működne a termék. Az online szakemberek sokkal nyitottabbak, mert a virtuális világban dolgozók már habitusuknál fogva is gyorsabban reagálnak az újdonságokra. A tévés szakma ennél sokkal konzervatívabb, persze közönsége is sokkal tradicionálisabb. Ahogy az egyik vásárló kifejtette: kihívás, hogy megérezzük közönségünk igényeit, kicsit skizofrén is, hiszen a saját ízlésünket sokszor félre kell tennünk, de az mindig fantasztikus, ha úgy tudunk megújulni, hogy közben nem kockáztatjuk a vállalati érdekeket, mert egy újdonsággal nemcsak a közönség nyer, hanem a cég is.
