Erre az epizódra pontot adni olyan volt, mintha egy japán nő életkorát akartam volna megtippelni: néztem, néztem, gondolkoztam, aztán mondtam egy számot, de könnyen lehet, hogy az igazság ettől ± hússzal eltér. Eddig is kavarogtak bennem az érzések a szériával kapcsolatban, de a negyedik rész eddig nem látott magasságokba és mélységekbe vitte a sorozatot. Egyszerre volt magával ragadó és gyengén kivitelezett, imádni való, mégis hihetetlenül bosszantó.
A Telltale most tudta meg…
…hogy ebből a sztoriból még két epizódot kéne kifacsarni. A váratlan fordulatot már a harmadik rész végén elsütötték, úgyhogy fogalmam sem volt, mivel lehetne még cukrozni a látszólag célegyenesbe érő történetet, és úgy látszik, a játék írói is tanácstalanok voltak. Egyszerűen nem lehetett fenntartani a Telltale-től megszokott színvonalat még két teljes epizódon keresztül, ezért úgy döntöttek, itt és most pontot tesznek a végére, és egyben megnyitnak egy következő fejezetet. Mint amikor történelemórán már jelzőt csöngettek, a tanár meg kettőt lapoz a görög-perzsa háborúk után, és azt írja a táblára: Róma. Te még vártad, hogy fejtegetitek a témát, és nyilvánvaló, hogy a hátralévő időben már nem éri meg belekezdeni az új anyagba, hiszen a következő órára már úgysem emlékszik majd senki. Ezt a megoldást csak akkor tartom működőképesnek, ha a következő évad is olyan tempósan készül, mint ezek a részek, de még így is nehezemre esik elfogadni, hogy ehhez kellett folyamodniuk.
Így kellett volna végig
Ezúttal sem nyújtották hosszúra, de a másfél órát sikerült kitölteni tartalommal, az akció végig pörgős, a feszültség kézzel fogható, a világot elpusztító vihar pedig ott liheg a nyakunkban. A számtalan akciójelenet jól koreografált, és mivel az előző epizódban már elveszítettünk valakit, állandóan az motoszkált bennem, hogy mostantól bármilyen hiba végzetes lehet. Beérett a történet, és vele együtt az igazi dráma is megérkezett, aminek személy szerint nagyon örültem. Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy egyetlen eszetlen akciójelenet lenne a negyedik epizód. A pörgős részeket remek fejtörők törik meg, ezek általában jól felépítettek, ráadásul kifejezetten sokat is kapunk belőlük (ebben a részben több ilyennel van dolgunk, mint az előző epizódokban összesen), így ha valakinek eddig hiányérzete volt, most örülhet.
Kellene már egy új motor
Sajnos ez az epizód sem sikerült hibátlanra, részben a technikai háttér miatt. A Telltale grafikus motorja már nem éppen fiatal, így még a pixeles Minecraft-világban is képes volt akadni, főleg a játék vége felé, amikor nagy tömeg látható a képernyőn. Ez önmagában is zavaró, néha viszont teljes egészében elment a hang is, én meg értetlenül álltam a kijelzőn megjelenő feliratok láttán, miközben teljes csend honolt. Lényegi információ ugyan nem vész el, de azért zavaró a dolog.
A sorozat legdrámaibb részének elkomolytalankodásáért haragszom a készítőkre, de ha ez nincs, akkor is nagyon vegyes érzelmekkel álltam volna fel a gép elől. A technikai problémákat leszámítva elégedett lennék ezzel az epizóddal, mert lendületes, akciódús és szórakoztató, csakhogy ennek a résznek még nem kellett volna lezárni a történetet.
