Alig pár hét csúsztatással jönnek a részek, ez csak két dolgot jelenthet: a fejlesztők vagy nagyon komolyan veszik ezt a szériát, vagy egyáltalán nem. Jó pár ismerősöm nem kezd bele sem epizodikus játékba, sem sorozatba addig, amíg az be nem fejeződött, mert egyszerűen utálnak várni. A Telltale-rajongók már megszokhatták, hogy az egyes epizódok közt simán eltelik két-három hónap is, így amikor először hallottam, el sem hittem, hogy a Minecraft: Story Mode második része alig két héttel az első után már landolt is a virtuális polcokon. A széria első részével kapcsolatban azt éreztem, hogy a srácok még nem érzik teljesen magukénak ezt a világot. Persze a bevezető résznek nagyon nehéz dolga van, hiszen fel kell építeni egy biztos alapot, bemutatni a karaktereket, és közben nem szabad hagyni, hogy unalmassá váljon a cselekmény - ezért általában a második résztől pörögnek fel az események. Nagyon úgy tűnik, hogy a Telltale még az év vége előtt pontot akar tenni a történet végére, de ha csak az a cél, hogy túl legyünk rajta, annak nem lesz jó vége.
Bele a közepébe
Az első rész végén válaszút elé állítanak minket, döntésünktől függően pedig teljesen más szálon fut a történet a második epizód jelentős részében. Szeretném azt mondani, hogy ennek köszönhetően máris van másfél órányi újrajátszható kalandunk, de ha egy kicsit megerőltetjük magunkat, ezt a részt simán ledaráljuk egy óra alatt, úgyhogy annyira azért mégsem rózsás a helyzet. Ettől függetlenül a két szál tényleg különbözik, és a maga módján mindkettő szórakoztató, így érdemes őket megnézni.
Ha Magnust választjuk, akkor kifejezetten pörgős, akciódús 40 perc vár ránk, tele villámgyors QTE-próbákkal és egy csomó robbanással. Akárcsak a Minecraftban, a gonosz TNT-dobálók itt is megkeserítik az életünket, de Magnus karaktere mosolyt csal majd az arcunkra, köszönhetően a remek szinkronnak. Ugyanez elmondható Ellegardról is, a színészek príma munkát végeztek az egész epizódban. Ez a szál inkább magukra a karakterekre és az egyszerűbb fejtörőkre fókuszál, azonban ne gondoljuk, hogy unalmas: bőven akadnak poénok.
Az epizód végére aztán megint összeáll a nagy csapat, és újra felpörögnek az események. A befejező cliffhanger valószínűleg nem nagyon lepi majd meg a tapasztaltabb kalandjátékosokat; egy kicsit csalódott is voltam, mert egy erős befejezést követően biztos nagyobb elánnal vártam volna a folytatást.
De még mindig nem az igazi
Valami hiányzik. Vagy inkább: mindenből hiányzik valami. Az egész rész olyan, mint egy csárdás: jobbra is megyünk, balra is, mégis egy helyben toporgunk. A történet halad ugyan, de továbbra sem kifejezetten érdekes; poénok vannak, de azért nem estem ki a székből, és a dráma is inkább csak olyan meh… Csak azért, mert a célközönség inkább fiatalokból áll, még nem kell alacsonyabbra tenni a lécet. Igazi érzelmekre, szerethető karakterekre és elgondolkodtató, életszerű eseményekre van szükség. A második epizód már beindította a fogaskerekeket, így a harmadiknak minden esélye megvan rá, hogy végre átessen a holtponton, mert a játék eddig még nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Talán ha egy kicsit több időt hagyott volna magának a Telltale Games.
