Valamikor ’86-ban a Nintendo fejlesztői egy rendhagyó játékkal rukkoltak elő. Egyfelől ügyesen kombinálták a Mario játékok platformer vonalát a Legend of Zelda nem-lineáris világával, másfelől pedig a videojáték ipar egyik leggizdább női akcióhősét is életre hívták. Samus Aran kalandjait játékosok milliói követik figyelemmel azóta, így hát nem meglepő, hogy a japán cégnél kiemelt figyelmet szentelnek a sorozatnak.
Mindenkinek csak a jót
A korai Metroid játékok még a 2D-s platformerek világában haladtak, a 2000-es évek elején azonban a Retro Studios-nak köszönhetően sikeresen áthelyezték a 3D-s FPS-ek vonalára. A régi motorosok számára talán még mindig a 80-as és 90-es évek Samus kalandjai jelentik az igazi szórakozást, de sokan nőttek fel azóta úgy, hogy az új első-személyű nézetből élték át az eseményeket. A kérdés tehát az volt, hogy az esetleges folytatás vajon melyik fonalat viszi tovább? Talán azért kapták meg a kérdés megválaszolását a Team Ninja fejlesztői, mert ők mindkét fél számára egy remek játékot akartak készíteni. Nehéz feladat, az egyszer biztos.
Történelem lecke
Az Other M nyitójelenete a Super Metroid végső pillanataival kezd, azonban ahhoz, hogy megértsük, mit is látunk pontosan, jobb lesz még ennél is hátrébb tekerni az idő kerekét. Samus Aran az első Metroid játékban az űrkalózokkal veszi fel a küzdelmet, azok ugyanis egy idegen parazitaszerű fajt próbálnak biológiai fegyverként használni. Ezek a lények a Metroid-ok és a Galaktikus Föderáció persze túl veszélyesnek titulálja őket, így Samus kap egy folytatásnyi játékot arra, hogy kiirtsa az összeset. A második Metroid játék végén azonban megenyhül a szíve egy, a tojásából frissen kikelt Metroid-on. A lény anyjának hiszi hősnőnket, aki vissza is viszi a Föderáció laborjába, hátha kiderül, hogy mégsem olyan rosszak ezek a csúnyácska lények. Persze aztán jött a Super Nintendo, és erre egy Metroid játék is kellett. A harmadik felvonás, a Super Metroid, a mai napig a legjobbnak jegyzett epizódja a sorozatnak. A történet szerint az űrkalózok elrabolják az életben hagyott Metroid bébit, és ismét nekilátnak a kísérleteiknek, hogy különböző biofegyvereket gyárthassanak belőle. Samus természetesen utánuk ered, és kicsinálja az összes parancsnokot. Már csak a fővezért, Mother Brain-t kellene hidegre tenni, azonban az ellenfél jóval erősebb, mint azt hősnőnk gondolta volna. Mielőtt csúnyán elvérezne ennyi epizód után, jön a bébi Metroid, és megmenti a fejvadászunkat. E cselekedettel azonban életét is veszti. E tragikus képsorokkal nyit a Metroid: Other M, és e gesztus nem csak azt jelzi, hogy mely játék után következik, de azt is, hogy jóval több hangsúlyt kap a történet, mint a sorozat bármely tagjában eddig.
Így tartom, úgy tartom, hogy tartom?
Samus egy rehabilitációs komplexumban ébredezik. Még mindig hatása alatt van a korábbi eseményeknek. Egy gyors tréningezés során megtanuljuk a játék új irányítását: A Wiimote-ot NES-stílusban kell a kezünkben tartanunk, és a D-pad-al tudjuk karakterünket mozgatni, az 1-es és 2-es gombokkal tudunk lézernyalábot lőni és ugrani, illetve az A gombbal tudunk Morph-Ball üzemmódba váltani. MorphBall-ként egy gömb alakját vesszük fel, és így a szűkebb területeket is könnyedén elérhetjük. A korábbi FPS-ekből lett kölcsönözve az a mechanika, melynek köszönhetően Samus szemszögéből nézhetjük az eseményeket. Ha a Wiimote-ot egy kézbe vesszük, és mint egy távirányítóval a képernyőre mutatunk, a játék gyorsan Samus sisakja alá rántja a kamerát. Mozogni ugyan nem tudunk, de jobban körülnézhetünk a pályán, illetve így tudunk rakétákat is az ellenfelekre szórni. Sajnos a Prime trilógiából ismert szkennelés funkciója itt csak limitáltan elérhető. Míg a Rare játékaiban az utolsó kis fűszálat is analizálhattuk, addig itt csak azokról tudunk meg extra információt, melyek fontosak a továbbjutás szempontjából. Ezeket azonban csak ritkán vesszük észre. Összességében az irányítás rendben van, azonban a D-Pad néha megnehezíti a mozgást, és legfőképp az automatacélzást. Elég csak egy pillanatra is rossz irányba nyomnunk a gombokat, (márpedig a hektikus csaták közben fogunk így bénázni párszor) és Samus máris a nagy semmibe lövi lézernyalábjait.
Múltad kísért
Ha sikeresen elsajátítjuk az irányítást, utunkra is engednek bennünket. Maga a történet ezúttal egy gigantikus űrállomáson játszódik, ahova hősnőnket egy vészjelzés szólítja rehabilitációja után. A helyszínre érkezve azonban egy Föderációs mentőosztaggal is találkozik, melynek tagjai közt több ismerős arc is található. Samus és a csapat kénytelen összefogni annak érdekében, hogy kiderítsék, mi is történt a helyszínen és miért küldtek az űrbe vészjeleket. Ugyan az egész a szokásos „valamit nagyon elszúrtak egy laborban” történet mentén halad, és lépten-nyomon a Nyolcadik utas a halál hangulata köszön vissza, az előadásmódnak, a filmszerű bevágásoknak és átvezetőknek köszönhetően szórakoztató és érdekesek maradnak mindvégig az Other M eseményei. Sokkal izgalmasabb amúgy Samus múltja, ami több ponton is megelevenedik a játék során. Mivel a velünk tartó Föderációs csapatban több ismert alak is van, hősnőnk rendre felhozza emlékeit, melyeket velük élt át régen. Ezek a CG pillanatok rengeteget dobnak a játékon, és sokkal közelebb hoznak minket Samus-hoz, mint eddig bármely másik Metroid játék. A múlt felfedezése mellett persze az űrállomás rejtélyének a kivizsgálása is komoly szerepet kap. Akárcsak az összes eddigi Metroid játékban, itt is főleg a felderítésen van a hangsúly. Gyakran futunk majd zsákutcába, ahová később vissza is kell majd térnünk, amennyiben a megfelelő fejlesztéseket összeszedtük a ruhánkhoz. A zsákutcákból ugyanis általában a megfelelő felszereléssel tudunk csak továbbjutni. Akció ugyan lesz jócskán, ezek gyakran csak a játékos lassítására szolgálnak, a legtöbb lényt ugyanis pár durrantással le lehet szedni. Több alkalommal azonban miniboss-okba futunk, ezeket már csak egy trükkel tudjuk térde kényszeríteni. Sajnos a játék csak nagyon ritkán ad tippet arra, hogy mit is kellene az ellenfelekkel kezdeni, de szerencsére, ha van, akkor általában vizuális segítségként jelennek meg. Ha valami villog egy lényen, akkor azt kell sorozni, mint az őrült. Azonban többször is azért haltam meg, mert hiába kísérleteztem, nem jöttem rá a titok nyitjára. Erre is azt kell mondanom, hogy a Prime trilógiában kicsit jobban meg volt oldva. A Metroid Other M, ha nem is a sorozat legjobb darabja, de rajongók számára mindenképpen egy kötelező vétel. Samus Aran ennyit még nem beszélt hozzánk összesen, mint ebben a játékban, és ilyen profin sem mesélt még nekünk a Nintendo, mint most. Az irányítást ugyan egy kicsit jobban át kellett volna gondolnia a Team Ninja alkotóinak, de összességében egy szokható és bizonyos pillanatokban szórakoztató élményt nyújt ez a megoldás. Egy olyan fonalon indultak el, melyen érdemes volna tovább haladni. Reméljük a kasszáknál is úgy fog teljesíteni az Other M, hogy a Nintendo még egyszer rájuk bízza a frencsájzt. Mert jól tudnak Samus-ról regélni a srácok, és mintha egy esti mesét fejeztek volna csak be, alig várjuk, hogy a nap még egyszer forduljon, és hallhassuk az újabb történetet róla.
