Korábban, az első epizód után már készítettünk egy teljesen spoilermentes ajánlót a The Mandalorianről, így, ha még nem nézted meg az első részt, de érdekel, hogy milyen is lett a sorozat akkor először azzal érdemes kezdened. Szóval most még nem késő visszafordulni, ezen a ponton túl azonban a SPOILER-armor már nem véd senkit.
Egy kényszerűen kettészabdaltnak tűnő pilotot hozott a The Mandaloriannel a Disney+, valószínűleg ezért sem várt egy teljes hetet arra a streaming-szolgáltató, hogy az első cirka negyven percet további 25 percnyi tiszta játékidővel kiegészítő második részt is élesítse. Természetesen érthető a döntésük, hisz az első epizód végi jelenettel Mickey egérék bizony tökéletesen elérték, hogy néhány napig mindenki a látottakról spekuláljon, ami lehet, hogy olcsó húzásnak tűnik, de hát valahogy be kell vonzani az előfizetőket. A második rész 25 perces játékideje azonban azt is jelenti, hogy az első etap nagyjából egy bővített film hosszúságú lesz csupán, vagyis akár azt is megtehette volna a gyártó, hogy mozivászonra küldi ezt a szériát (persze akkor csak egy High School Musical sorozat lett volna a Disney+ nyitócímei között, ami azért nem biztos, hogy tömegeket vonzott volna a streaming-platformra).
Mielőtt rátérünk a pénteken debütált epizódban látottakra beszéljünk egy kicsit arról, hogy mi is történt a pilotban. Ugyebár a mandalori fejvadászunk egy titokzatos küldetést kapott, aminek elvégzése esetén busás jutalom vár rá, az epizód végén pedig jött a hatalmas meglepetés, a leszállítandó "csomag" ugyanis nem más, mint egy iszonyatosan cuki bébi-Yoda, aki amellett, hogy az évad során vélhetően még meghatározó szerepet játszik majd, a karácsonyi merch-eladásokban is hasonló kulcsfiguraként tetszeleghet. Az árva űrlény és a - pilotban látott visszatekintés alapján a szüleitől gyermekkorában elragadott - mandalori között azonnal kialakult valamiféle kapcsolat, nyilván sablonosnak tűnhet, de vélhetően ez lesz majd az ok, amiért a későbbiekben nem lesz képes átadni bébi-Yodát a titokzatos megrendelőnek. A két szereplő közötti néma kötelék ellenben annyira jól sikerült, hogy a második epizód első harmadában egyetlen árva szó sem hangzik el, azonban ennek ellenére egy cseppet sem eseménytelen ez a közös utazás. Elsőként egy barlangban szintén a zöld űrlényre pályázó fejvadászokkal kell megküzdenie a mandalorinak, a harc során pedig meg is sérül, majd a hajójához érve még épp elcsípi, ahogy egy horda dzsava darabokra bontja járművét. Természetesen miután néhányat dezintegrált közülük azonnal az üldözésükbe kezd, de a kis csuklyás lények elbánnak vele.
Ezek után visszatér Kuiilhoz, majd közösen elindulnak a dzsavák felkutatására, hogy visszaszerezzék az ellopott alkatrészeket. A guberálók a cseréért egy tojást kérnek, így a mandalori el is fogadja az ajánlatot és elindul a kijelölt barlanghoz. Itt azonban egy gigantikus orrszarvúra emlékeztető lénnyel találja szembe magát (akit a hivatalos SW-bestiárium Mudhorn néven emleget). A hatalmas állat megfosztja fegyvereitől és meg is bénítja főhősünket, azonban a bébi-Yoda erőhasználattal megállítja a rinocéroszra emlékeztető lényt. Ezek után a tojást sikerül megszerezni - amit a dzsavák élvezettel fogyasztanak el -, az alkatrészek visszakerülnek a helyükre, és a hajó összeszerelését követően a baba és a mandalori maguk mögött hagyják az Arvala-7 bolygót.
Rendesen pörgött még a második részben is a sorozat, sőt a rövidebb játékidőnek köszönhetően kicsit feszítettebbnek is tűnt a tempó. Pedro Pascalt továbbra sem láttuk a páncélja nélkül, azonban még mindig remekül hozza a szerepét, és bizony a Kuiilt alakító Nick Nolte is tökéletes társnak tűnt, éppen ezért kicsit sajnáltam, amikor a mandaloritól érkező legénységi csatlakozás lehetőségét visszautasította.
A western jelenetekből továbbra sem volt hiány, rendkívül jól működik ezen a téren a sorozat, a sikertelen "postakocsi-rablás" pedig csak hab volt a tortán. Zeneileg is egészen jól megidézi a filmeket a Disney+ sorozata, a képi világ pedig továbbra is pazar és tökéletesen szerethető, pluszpontként pedig a CGI sincs látványosan túltolva. Aki szereti az easter-egg vadászatot itt bizony kedvére csemegézhet, az első két rész ugyanis dúskál az univerzumban játszódó jelenetekre, cselekményekre és történésekre tett utalásban és jó néhány izgalmas cameót is láthatunk (páldául az IG-11-es fejvadász-droid Taika Waititi hangján szólal meg).
Sajnos, ahol rezeg a léc a "dupla pilot" után is az a történet, mert ugyan a bébi-Yoda szállal az események sűrűjébe dobott minket a széria, kicsit kevésnek tűnik ez az egyetlen nyomvonal ahhoz, hogy akár évadokon keresztül elvigye a hátán a The Mandaloriant és ne váljon egy unalmas, galaxisokon át tartó üldözésről szóló alkotássá.
