A Sötét Lovagról már hetek óta neves kritikusok szuperlatívuszokban beszélő cikkei terjednek a neten. Maga Kevin Smith (Jay és Néma Bob Visszavág) nevezte a filmet a képregényadaptációk Keresztapa II-jének, de a klasszikus ’képregényfilm’ jelzővel illetni ezt az epikus bűnügyi akció-drámát alaptalan, szinte egyenesen sértés.
Ahogy azt már többen is állították, a The Dark Knight teljesen új szintre emeli a műfaját, ez a tény valahol a tizedik percben teljesen világossá válik minden néző számára. Ugyanakkor sikerül megtartani a ’Batman univerzum’ minden fontos vonását: a hős örökös vergődését, morális táncát a szakadék szélén, a kilátástalan helyzetek dilemmáját, és nem utolsó sorban az összes szereplő betonszilárdan ül az átvetített képregénybeli tulajdonságaival a 2005-ben újrateremtett, eddigi legreálisabb, Gotham City világában.
Vitathatatlanul a legnagyobb adu ásza a filmnek Heath Ledger lett, akinek a teljesítményét fölösleges körbeírni, esetleg ha a trailerekben látottakat beszorozzuk hússzal, akkor járunk valahol a brilliánsan elvégzett munkájánál. Már rég nem titok hogy mind kinézetben, mind személyiségében sokkal közelebb áll az ő Jokere a képregénybeli énjéhez, mint Nicholsoné a ’89-es Batmanben. A fantasztikus belépései a jelenetekbe (minden túlzás nélkül a The Dark Knight legjobb pillanatai közt vannak), röhögése, a rettegés és vérfagyasztó aura, mely követi... ettől Jack Nicholson verziója nagyon messze állt. Továbbá a hatalmas befolyás, amit ez a brilliáns, és mérhetetlenül őrült egyén gyakorolni képes, még a film alacsony (PG-13-as) besorolási kategóriája ellenére is kirázza a hideget az emberből. Helyenként már-már érthetetlen hogyan lehettek ilyen elnézőek a filmmel, a végig érezhető nyomás és Joker terrora fényévekkel lekörözi az elmúlt évek számos horrorának rettegés-faktorát, a halálesetek számáról nem is beszélve.
Ledger nyomában viszont meglepően erősen ott van Aaron Eckhart Harvey Dent-je (a.k.a. Two-Face), aki a film második legdominánsabb alakja. Egy igazságra éhes, igazi maszk nélküli hős, akinek ki kell állnia a város összes bűnözőjétől gyakorolt hatalmas nyomást. Legtöbben ismerik az ő sorsát, de csak annyit mondok: hihetetlenül hiteles minden tette a két és fél órás játékidőn belül. Ugyanez vonatkozik Gary Oldmanre, aki Jim Gordon rendőrfelügyelő bőrében ezúttal sokkal nagyobb teret kapott, mint három éve. Batman és Bruce Wayne karaktere vagy a kisebb szerepekben részesülő Alfred Pennyworth (Michael Kane) és Lucius Fox (Morgan Freeman) így már el is törpülhetne, de félelmetesen lavírozik a rendező a történések közt. Ezen kívül Batman, ha jelentősen kevésbé is fókuszál rá a The Dark Knight, mint a Beginsnél, nagyon domináns alak, mivel az akciók, ahol fellép, szenzációs hangulata és dinamikája megmaradt a múlt részből.
Végső, és egyben legnagyobb dicséretem, pedig a függöny mögötti ember(ek)hez szól, leginkább Christopher Nolan mesternek, aki testvérével ezt a zseniális húzásokkal megkent forgatókönyvet létrehozta és halálprofin leforgatta, egy kevésbé készséges rendező alatt összedőlt volna egy ilyen epikus mestermű. Nem bizonytalanodott el egy percre sem, hogy erőltetett, öncélú akciónak helye jusson, vagy fölösleges percek préselődjenek a művébe, minden természetesen halad. Kihagyhatatlanok még Hans Zimmer és James Newton Howard zenéi is, melyek a The Dark Knight sűrű eseményhálóját lüktető dallamukkal rághatóvá teszik.
A The Dark Knight-ban tömegpániktól kezdve a lehallgatásokig és politikai befolyásig mindenről szó esik, és nem elnagyolt formában, hanem mérvadó, történeti elemekként, így Gotham ezúttal már valósággal életre kelt. Minden esemény kihat rá, ezt jobban érezzük, mint valaha. Harvey Dent saját igazsághadjárata, ami reményt ad, Joker, aki ennek ellenkezője, és mindenkiből szadista viccet űz, ettől függ, retteg-e vagy reménykedik a fiktív nagyváros. Ez érezteti velünk az új szellőt, melyet Christopher Nolan tálalt nekünk először: a saját zsánerjén túlnőtt igényes thrillerrel, drámával fúzionált képregénydaptációt, egy olyan komplex filmet, ahol még a cím is nagyobb megértést nyer a nézőnél, amikor legördülnek a feliratok.
98%
Köszönjük a cikket a Videodrome blognak
