A 70. születésnapját ünneplő James Cameron többszörös Oscar-díjas rendező és forgatókönyvíró, aki elindította a Terminátor és az Avatar franchise-okat, a folytatások királyának tartják, a minden idők legtöbb bevételt termelő filmjei közül többet ő jegyez, társalapítója olyan fontos produkciós cégeknek, mint a Lightstorm Entertainment, valamint a környezetünk megismeréséért és megmentéséért is rendkívül sokat tesz. Hollywood egyik élő legendája ő, aki a szakma szerint nem könnyű természetű, de végtelenül precíz és innovatív - ünneplés gyanánt felelevenítettük, miképpen vált egy kanadai srác a filmvilág egyik megkerülhetetlen nagyágyújává.
James Francis Cameron 1954. augusztus 16-án látta meg a napvilágot a kanadai Kapuskasingben, Philip Cameron villamosmérnök és Shirley művész és ápolónő első gyermekeként, később két fiú és két lánytestvére is született. Először a Niagara Falls-i Stamford Collegiate-be járt tanulni, majd miután 17 éves korában elköltözött a család a kaliforniai Breába, átkerült a Sonora High Schoolba, majd a Brea Olinda High Schoolba. Osztálytársai visszaemlékezései szerint sosem jeleskedett a sportokban, viszont imádott olyan dolgokat építeni, amik vagy a levegőbe vagy a mélybe mentek. A középiskola után Cameron a Fullerton College-be iratkozott be, hogy fizikát, majd angolt tanuljon. 1974-ben, tehát mindösszesen 20 évesen otthagyta a főiskolát és alkalmi munkákat vállalt, dolgozott többek között teherautósofőrként és iskolai gondnokként is, szabadidejében pedig gyakran írt.
Kölcsöntől a gyilkos robotokig
Az első komolyabb lökést a filmipar felé a USC, vagyis a Dél-Kaliforniai Egyetem könyvtára adta meg számára, amelyben más diákok munkáin keresztül ismerkedett meg a filmtechnológiákkal, többek között a speciális effektekkel. Amikor aztán 1977-ben beült a Csillagok háborújára, az megadta a második impulzust is: otthagyta az alkalmi munkáit, hogy megvesse a lábát a filmiparban. Rendezői karrierje 1978-ban kezdődött, miután egy fogorvosokból álló konzorciumtól kért kölcsön pénzt, hogy egy barátja segítségével elkészíthesse első rövidfilmjét, a Xenogenesis-t, amely egyúttal a rendezésbe, írásba és gyártásba való beletanulás is volt. Amikor Cameron később felidézte ezt az időszakot, elmondta, hogy úgy érezte magát a tanulás során, mint egy orvos, aki az első sebészeti beavatkozását végzi. 1979-ben kipróbálta magát produkciós asszisztensként is a Rock 'n' Roll High School musicalnél, és miközben képezte magát filmkészítésből, miniatűrmakett-készítőként kezdett el dolgozni Roger Corman stúdiójában, a veterán filmes mentoráltja lett (akárcsak Francis Ford Coppola, Ron Howard vagy Martin Scorsese). 1981-ben már ő felelt John Carpenter Menekülés New Yorkból című filmjének speciális effektjeiért, amely komolyabban is beindította filmes pályáját.
Nem sokkal később szerződtették a Piranha folytatásához, ahol szintén a speciális effektekkel foglalatoskodott, ám mikor az eredeti rendező, Miller Drake otthagyta a projektet, mivel kreatív nézeteltérések támadtak közte és Ovidio Assonitis producer között, Cameron számára lehetőség nyílt arra, hogy egy megrendezhesse első játékfilmjét. Többek között Rómában, Olaszországban és a Nagy Kajmán-szigeten is forgattak, de Cameron később azt mondta, hogy Asssonitisszel zajló hatalmi viták miatt nem érezte úgy, mintha ez lenne az első filmje. A Piranha 2. - Repülő gyilkosokat nem szívlelték a kritikusok sem, de ez nem törte le a kedvét, sőt. John Carpenter Halloween című horrorja és egy jövőből érkező, legyőzhetetlen, robot bérgyilkosról szóló rémálom hatására megírta a Terminátor forgatókönyvét, amit el akart adni azzal a kitétellel, hogy ő rendezhessen belőle filmet. Bár néhány stúdió érdeklődött a projekt iránt, a fejesek nem szerették volna, hogy egy ismeretlen filmes csücsüljön a rendezői székbe. A megoldást Gale Anne Hurd, a Pacific Western Productions alapítója szállította, aki beleegyezett, hogy megvásárolja egy dollárért Cameron forgatókönyvét azzal a feltétellel, hogy ő maga rendezi meg a filmet, és meggyőzte a Hemdale Pictures elnökét, hogy a vállalat álljon be a produkció mögé.
Bár egyes híresztelések szerint a főszerepre a Piranha 2-ben is játszott Lance Henriksen került először szóba, állítólag Cameron nem őt szánta a címszereplőnek, ellenben a projekt látványterveit rá alapozta, és a színész segített neki pitchelni az ötletet a Hemdale producereinek, méghozzá egy szokatlan módszerrel. Henriksen bőrruhát és fekete csizmát húzott, aranyfóliát tett a fogaira és hamis vágásokat rakott a fejére, majd megrohamozta a Hemdale irodáját, helyet foglalt és vagy 15 percig némán bámulta az illetékeseket. Mikor Cameron és Hurd megérkeztek, Henriksen elhagyta a szobát, mire az egyik producer azt mondta: "nem érdekel, hogy ki lesz a főszereplő, de ő nem". Cameron úgy döntött, hogy egy testépítő, Arnold Schwarzenegger megjelenése passzol leginkább egy kiborg antagonistához, aki az 1982-es Conan, a barbárral szerzett magának nevet Hollywoodban. Henriksennek be kellett érnie egy kisebb szereppel, míg a film két másik fontos karakterét két akkoriban viszonylag ismeretlen fiatal színészre osztották: Sarah Connort Linda Hamiltonra, Kyle Reese-t pedig Michael Biehnre. A 6,4 millió dollárból készült Terminátor - A halálosztó kasszasiker lett 1984-ben: több mint 78 millió dollárt termelt, és a sajtó is elájult tőle.
Lennél a GS közösség tagja? Gyere a GS Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!
Nem csak a xenomorfok savaznak
És ez még csak a kezdet volt Cameron számára, ugyanis a Terminátorral párhuzamosan nem akármilyen megbízások landoltak nála: egyrészt felbérelték, hogy írja meg a Rambo: Első vér, valamint írja és rendezze meg A nyolcadik utas: a Halál folytatását. Ahogyan arról egy magazin beszámolt a '80-as években, állítólag volt olyan pillanat Cameron életében, amikor három íróasztalon dolgozott egyszerre otthon: az egyik asztalnál a Terminátor kapott helyet, a másiknál a Rambo 2. forgatókönyvét körmölte, a harmadik pedig A bolygó neve: Halálé volt. A Rambo II-t végül 1985-ben mutatták be, és kevés szeretetet kapott a kritikusoktól, a második Alien filmet pedig egy évvel később, ami már jóval nagyobbat ment: annak ellenére, hogy a forgatás során konfliktusok adódtak a stábbal (például James Remart le kellett cserélni, Michael Biehn ugrott be), minden idők egyik legjobb folytatásának kiáltották ki. A 18,5 millió dollárból összehozott film 131 millió dollárt gyűjtött globálisan, majd összesen hét Oscar-díjra jelölték, amiből kettőt sikerült díjra váltania: a legjobb hangvágás és a legjobb vizuális effektek kategóriákban diadalmaskodott.
Cameron és Gale Anne Hurd úgy döntöttek, hogy A mélység titka című alkotás lesz a következő közös projektjük, amelynek ötlete még akkor született meg, amikor a rendező középiskolába járt. Eredetileg 41 millió dollárból szerették volna összehozni, de a költségvetés végül jóval meghaladta ezt az összeget, 69,5 millióból tudták csak megvalósítani. A Kajmán-szigetken és Dél-Karolinában, illetve egy befejezetlen atomerőműből rekvirált két hatalmas víztartályban zajlott a forgatás Ed Harris, Mary Elizabeth Mastrantonio és Michael Biehn szereplésével, azonban a színészek és a stáb visszaemlékezése alapján a munkálatok során igencsak felerősödött Cameron diktatórikus viselkedése, amivel a végletekig hajszolta őket (egyes források szerint hosszú órákat töltöttek egyhuzamban a jéghideg vízben), emiatt a vizes jelenetek felvétele mentálisan és fizikailag is rendkívül kimerítőek voltak. Olyannyira, hogy Ed Harris és maga Cameron is majdnem megfulladt, Mary Elizabeth Mastrantonio pedig egy alkalommal összeomlott a forgatáson.
A mélység titka azonban tovább erősítette a rendező búvárszenvedélyét, valamint egyúttal a Terminátor 2 "főpróbája" is volt: Cameron egy, a film újravetítése során tartott kérdezz-felelek alkalmával felidézte, hogy A mélység titka teremtményei nagy hatást gyakoroltak az emberekre és megmutatták, hogy mire képes a filmipar az akkori technológiákkal, ez lehetett a CGI-robbanás gyújtózsinórja (meg is nyerte a legjobb vizuális effektekért járok arany szobrot).
A folyamatosan innovatív ötleteken agyaló Cameron 1990-ben megalapította a Lightstorm Entertainment nevű produkciós céget egy kollégájával, Lawrence Kasanoff producerrel együtt, amelynek első nagyszabású projektje nem más volt, mint a Terminátor 2. - Az ítélet napja. Miközben a Kathryn Bigelow által rendezett, 1991-es Holtpontot executive producerként támogatta, a sikeres Terminátor folytatásáról folytatott tárgyalások révbe értek, és miután Mario Kassar a Carolco Pictures-től megszerezte a második rész jogait, Cameron elkezdhetett dolgozni rajta. Ebben Schwarzenegger T-800-asa immáron gyilkos helyett védelmezőként lép fel, a fő veszélyt pedig egy fejlettebb, alakváltó képességgel (itt köszönnek vissza A mélység titka lényei) rendelkező T-1000-es modell jelenti, amelyre a Még drágább az életedben felbukkant Robert Patricket választotta a rendező, méghozzá azért, mert vékony megjelenése erős kontrasztot képez Schwarzenegger hatalmas termetével szemben.
"Olyasvalakit akartam, aki rendkívül gyors és mozgékony. Ha a T-800-as egy emberi tank, akkor a T-1000-es egy Porsche".
A Terminátor 2. akkoriban a legdrágább filmek egyike volt a 100 millió dollár körüli büdzséjével, viszont minden rá költött cent kifizetődött: 520 millió dollár összbevétellel dicsekedhetett el, megdöntötte az R-besorolású filmek nyitóhétvégés rekordját, valamint négy Oscar-díjat is nyert (beleértve a legjobb vizuális effekteket).
Tűz és jég
A következő években Cameron egy harmadik Terminátor filmet is szeretett volna összehozni, de a tervei nem valósultak meg, mivel a franchise jogait Kassar vásárolta meg, miután a Carolco csődbe ment. 1993-ban ezért más projektek felé fordult, és miközben társalapítója lett a Digital Domain nevű vizuális effekteket gyártó cégnek, újra összeállt Arnold Schwarzeneggerrel a True Lies - Két tűz között névre keresztelt film kedvéért, amely az 1991-es francia vígjátékon, a La Totale!-on alapult. A Lightstorm szerződést kötött a filmre a 20th Century Fox-szal, és Cameron a True Lies forgatása során ismerkedett meg Jon Landauval, aki akkoriban a Fox részéről felügyelte a film gyártását. Landaut ekkor csábította át a Lightstormhoz, ami egy gyümölcsöző együttműködés kezdetét jelentette. A nagyjából 115 millió dollárba fájt True Lies nem lett akkora siker, mint a Terminátor 2, de 378 millió dolláros bizonyítványa kudarcnak se tekinthető, és Cameron menetelt tovább. 1995-ben társproducere volt Bigelow újabb projektjének, A halál napja című sci-fi thrillernek, egy évre rá pedig újra összejött a Terminátor 2 szereplőivel, hogy leforgassák a T2 3-D: Battle Across Time című filmet, amelyet a Universal Studios élményparkjaiban látható, exkluzív attrakciónak szántak.
Cameron következő nagy projektje már egy megtörtént eseten alapult: az RMS Titanic 1912-es tragédiáján, amikor is a brit Olympic osztályú utasszállító luxushajó jéghegynek ütközött és elsüllyedt. A produkció a 20th Century Fox támogatását élvezte, 200 milliós gyártási költségvetésével pedig a Titanic film még a Terminátor 2. büdzséjét is jócskán lehagyta, mintegy megduplázta. A rendező 1995-től kezdve többször is lemerült az Atlanti-óceán fenekére, hogy felvételeket készítsen a hajó roncsáról, amelyeket később a kész alkotásban is felhasználtak. 1996-ban Rosarito Beachen megépítették a hajó másolatát, és megkezdődött a forgatás, a Titanic film pedig már a premier előtt a címlapokra került azzal, hogy nemcsak a költségvetést lépték igencsak túl (így jött ki a 200 millió dollár), de az ütemtervet is (138 helyett 160 napig dolgoztak), többek között azért is, mivel sokan a szereplők és a stáb közül megbetegedtek, miután órákat töltöttek a hideg vízben (köztük Kate Winslet is). Végül többen is otthagyták a produkciót. Ez a forgatás bebetonozta Cameron "félelmetes" hírnevét, miszerint egy kompromisszumot nem ismerő, kemény maximalista, a kritikákra pedig azzal reagált a rendező, hogy:
"A filmkészítés háború. Egy nagy csata az üzlet és az esztétika között."
A 20th Century Fox vezetői igazán a háromórás film láttán estek pánikba, és a megvágását javasolták, hogy többször lehessen vetíteni a filmet, de Cameron hallani sem akart róla, ezért a vállalat keresett egy partnerstúdiót, amely beszáll a finanszírozási és forgalmazási költségekbe, ez a Paramount Pictures lett. Az idő végül a rendezőt igazolta: az 1997-ben bemutatott Titanic a komoly kritikai elismerés mellett minden idők legnagyobb bevételt hozó filmje lett, és egészen addig tartotta is ezt a pozíciót, amíg Cameron meg nem döntötte a saját rekordját az Avatarral 2010-ben. A filmet a szakma is éljenezte, tizennégy Oscar-jelölést gyűjtött be, amiből tizenegyet (!) díjra váltott. A legjobb filmnek járó szobor átvételekor Cameron és Jon Landau producer egy perc csendet kért, hogy megemlékezzenek azokról, akik a Titanic elsüllyedésekor életüket vesztették. Két apró érdekességet érdemes megemlíteni a filmmel kapcsolatban: azt a rajzot, amit Leonardo DiCaprio karaktere készít Kate Winsletéről, valójában Cameron csinálta, és amikor a kamera a képet rajzoló kezet mutatja, az igazából a rendezőé, nem a színészé.
A mára 2,2 milliárd dollárt begyűjtő Titanic volt Cameron első gigászi produkciója és a legelső filmje, amelyben Landau társproducerként részt vett, az elsöprő siker ellenére azonban nem ugrott fejest egy hasonló kaliberű projektbe. 1998-ban, testvérével, Johnnal megalapították az Earthship Productions-t, hogy dokumentumfilmeket forgassanak, ennek keretében jelent meg később A Titanic szellemei, A mélység szülöttei és az Expedition: Bismarck is. Még egy Titanic Explorer nevű videojáték is született, aminek Cameron a producere volt, 2000-ben pedig kipróbálta magát a televíziózás világában is a Sötét angyal társalkotójaként. Mialatt producerként támogatta Steven Soderbergh Solarisát, kereste a következő nagy ötletet, és David Koepp-pel együtt majdnem össze is hozott egy Pókember-filmet, azonban kreatív nézeteltérések miatt lemondott róla, így csak Koepp neve lett feltüntetve a Sam Raimi által rendezett, 2002-es Pókember film írói között. A 2000-es évek közepére Cameron visszatért a rendezéshez és egy újabb nagyszabású koncepciót szeretett volna összehozni: 1995-ben már írt egy 80 oldalas történetvázlatot az Avatar című fantasy sci-fi ötletéhez, de arra várt, hogy a technológia olyan szintre fejlődjön, amivel már kompromisszumok nélkül meg tudja valósítani az ötleteit, és ott volt az Alita adaptációjának tervezete is, amely Yukito Kishiro kultikus mangáját vette alapul. Cameron végül az Avatart vette előre, az Alitát rábízta Rogert Rodriguezre, ő "csak" íróként és producerként vett részt a végül 2019-ben bemutatott feldolgozásban.
Pandora szerencséje
Az Avatar esetében a rendező minden korábbinál nagyobb pénzből gazdálkodhatott, ugyanis állítólag közel 240 millió dollárból készült a 22. században játszódó, látványban gazdag történet, de egyes források becslései szerint akár 280-310 millióra is rúghattak a gyártási költségek, köszönhetően annak, hogy Cameron a Weta Digitallal szorosan együttműködve, a maximalizmusát maximálisra pörgetve innovációra törekedett a vizuális effektek terén, amit sikerült elérnie. Ráadásul a filmet eleve 3D-ben forgatták a Cameron és Vince Pace által kifejlesztett, Fusion Camera System módosított változatával, a jeleneteket pedig élőszereplős felvételek és a CGI keverékéből állították össze, annak a motion capture-nek a továbbfejlesztett változatát használva, amit korábban Robert Zemeckis is segítségül hívott a 2004-es Polar Expresszben - itt többek között Sam Worthington, Zoe Saldana és Sigourney Weaver esetében alkalmazták. A Wetánál végzett utómunkálatoknak köszönhetően a 2009-ben bemutatott Avatar minden korábbi sci-finél részletgazdagabban és látványosabban nézett ki, a hatás pedig nem maradt el. Minden idők legtöbb bevételt termelő filmje lett az Avatar, amely 2,9 milliárd dollárt generált globálisan, Cameron pedig elmondhatta magáról, hogy ő volt az első rendező, akinek sikerült átlépnie a bűvös kétmilliárdos álomhatárt, ráadásul kétszer is (az Avatar: A víz útja lesz a harmadik ilyen, de erre hamarosan visszatérünk).
Miközben fejben már az Avatar világát bővítette, Cameron további kisebb projektek megvalósításában segédkezett. Egy halálos kimenetelű barlangi búvárkodásról szóló túlélőfilm, a Sanctum 3D mellett készült többek között tévéfilm a Titanic esetének újravizsgálásáról (A Titanic és James Cameron), egy Cirque du Soleil-film, valamint a Deepsea Challenge 3D című dokumentumfilm is, hogy aztán 2010-ben a kétmilliárdos filmek atyja bejelentse: a Titanic tragédiájának századik évfordulójának alkalmából "3D-sítik" a filmet és újra kiadják, erre 2012-ben került sor.
Egy évvel később már egyértelművé vált, hogy Cameron gondolatait a na'vik uralják (2017-ben azért belefért a Terminátor 2. 3D-s újrabemutatása is). Miközben elrajtolt az Avatar: Discover Pandora kiállítás, a rendező beharangozta, hogy három Avatar-folytatást tervez készíteni, amelyek eredetileg 2016-ban, 2017-ben és 2018-ban kerültek volna bemutatásra, azonban végül csak 2022-ben érkezett meg a második rész, a szintén több mint 2 milliárd dollárt összeszedő Avatar: A víz útja. Ennek kedvéért Cameron ismét új technológiát fejlesztett ki a víz alatti motion capture jelenetek rögzítéséhez, továbbá perfekcionizmusa abban is megmutatkozott, hogy a folytatás egyes jeleneteit a megszokott 24 helyett 48 képkocka/másodperc sebességgel rögzítették, amivel a gyors tárgyak mozgásban is jól láthatóak, a "szappanopera-effektus" elkerülése érdekében pedig felbérelték a Pixelworks céget, hogy a TrueCut Motion szoftverükkel megoldják a dolgot.
A harmadik filmet, amely az Avatar: Fire and Ash névre hallgat, jelenleg 2025-re datálják, a negyedikre viszont csak 2029-ben számíthatunk. A Deadline becslései szerint a filmek együttes büdzséje meghaladja az 1 milliárd dollárt, ugyanakkor költséghatékonysági és praktikussági okokból egyszerre forgatták az Avatar 2-t és 3-at, valamint már a 4-ből is rögzítettek jeleneteket, mivel a gyerekszínészek másképp túl nagyot nőttek volna a sztorihoz képest. Jelenleg úgy áll a dolog, hogy az Avatar 4-et és 5-öt is James Cameron fogja rendezni, legutóbbi nyilatkozata alapján egyelőre - hacsak valami váratlan dolog nem történik vele, például elcsapja egy busz, akkor - nála marad a staféta. Bevallása szerint már a hatodik és hetedik részt is megtervezte, de mint elmondta, valószínűleg nem ő fogja már ezeket tető alá hozni, mivel a kor és a halandóság lassan őt is utoléri.
Az viszont biztos, hogy a 70. születésnapját ünneplő és minden téren úttörő rendező nélkül számos kultikus filmmel és sok technológiai fejlődéssel lennénk szegényebbek: rengeteget tett hozzá a vizuális effektek alakulásához, a 3D- és a motion-capture technológiák éllovasaként utat mutatott a többieknek, és rengetet tett a tengerek élővilágának felfedezéséért, megóvásáért is. Hozzájárult a víz alatti filmezés és a távirányítású járművek fejlesztéséhez, sokat tesz Új-Zéland fejlődéséért, és lemerült többek között az Új-Britannia-árok, valamint a Mariana-árok legmélyebb pontjaira is, utóbbinál új fajokat is fedezett fel. Való igaz, mindezt nem (csak) szép szavakkal és kedvességgel érte el. Nem könnyű személyiség, amit az is alátámaszt, hogy a jelenlegi (Suzy Amis) előtt négy viharos házassága is volt (Sharon Williams, Gale Anne Hurd, Kathryn Bigelow és Linda Hamilton). A Slashfilm munkatársa, Dalin Rowell találóan így jellemezte Cameront:
"Saját ligában játszik. A műfaji határokat átívelő munkáival, nagyra törő ambícióival és féktelen energiájával Cameron olyan művészként vívott ki magának nevet Hollywoodban, aki bármit hajlandó megtenni azért, hogy a víziója valóra váljon."
Munkássága nagy hatással volt a hollywoodi filmiparra: olyan rendezőket ihletett meg, mint Joss Whedon tőle inspirálódott a Bosszúállók akciójeleneteinél, a 3D-hez való hozzáállása ihlette meg Michael Bay-t a Transformers és Baz Luhrmann-t A nagy Gatsby forgatásánál, de rajtuk kívül motivációt adott többek között Peter Jackson, Neill Blomkamp és Xavier Dolan számára is. És hogy szerinte miért jöhetett mindez létre? A 2018-as Story of Science Fiction műsor részeként Cameron olyan vendégekkel készített interjút, mint Ridley Scott, Steven Spielberg, George Lucas és Christopher Nolan, és azt nyilatkozta, hogy: "Jules Verne és H.G. Wells nélkül nem lett volna Ray Bradbury vagy Robert A. Heinlein, nélkülük pedig nem lenne Lucas, Spielberg, Scott vagy én."
Ha ő mondja, el is hisszük neki.
